Az utóbbi másfál évtized kormányzati retorikája alapján már azt is értékelni kell, hogy Orbán Viktor legalább néha érzi, van baj. Még ha ezt csak a megnyilatkozásai kibogozásával, az „átkosban”, vagyis a rendszerváltás előtt dívó sorok közötti olvasás módszerével lehet tetten érni.
„Ami most a magyar benzinkutakon történik, az már felháborító, sőt, talán vérlázító is” – fakadt ki aminap a kormányfő. Más kérdés, hogy abban nincs változás, a kabinet tagjai továbbra is csak és kizárólag külső tényezőkben látják a drágulás okait – Orbán például a Facebook-oldalán megosztott videóban arról beszélt, hogy az elmúlt napokban kedvezőtlen fejlemények történtek az európai energiaellátás területén –, még véletlenül se a saját döntéseikben, most éppen a jövedéki adó január 1-jei emelésében.
Fotó: MTI / Miniszterelnöki Sajtóiroda / Fischer Zoltán
Ez már előrevetíti, mekkora inflációval indulhat a 2025-ös év. Miközben az óesztendő sem zárult fényesen. A decemberi éves fogyasztóiár-index 90 bázisponttal lett magasabb, 4,6 százalék a novemberinél. Ez az egyhavi romlás az utóbbi évek rekordja, azt megközelítő, 80 bázispontos értéket 2023 októberében és novemberében jegyezhettünk fel.
Kétségtelen, az egész világon érezhető az inflációs nyomás újbóli erősödése. Míg például szeptemberben még 38 európai országból csak kilenc éves rátája volt magasabb az egy hónappal korábbinál, addig októberben már 40-ből 23-é, novemberben pedig 40-ből 26-é. S a 26-os szám decemberben is összejött. Apró reményre ad okot, hogy ezúttal hárommal több, 43 országból, ráadásul a novemberinél ugyancsak hárommal több ország, kereken tucat számolt be csökkenésről decemberben az adataikat cikkünk megjelenéséig publikálók közül. Lapunk legfrissebb Privátbankár Európai Inflációs Körképéből az is kiderül, hogy stagnáló inflációról meg ugyanúgy öten adtak hírt, mint egy hónappal korábban.
Ebben a 43-as mezőnyben végzett a 35. helyen Magyarország a maga 4,6 százalékos decemberi éves inflációs rátájával. Ami azt jelenti tehát, hogy mindössze nyolc európai országban volt magasabb az előző év azonos időszakához viszonyított pénzromlás. Ha pedig a 27 tagú Európai Uniót nézzük, akkor még inkább elkeseredhetünk: ott a 25. pozíciót csíptük el. Sovány vigasz lehet az erre hajlamosoknak, hogy az egyik megelőzött Románia – a másik meg Lengyelország.
Ha már mindketten hozzánk hasonlóan egykori szocialista országok, érdemes megnézni, hogyan teljesített a többi régiós ország. Nos
- Szlovénia 1,9
- Bulgária 2,2
- Szlovákia 2,9
- Csehország 3,0
- Horvátország 3,4
- a nem uniós tag Szerbia pedig 4,3
százalékos éves decemberi inflációt hozott össze.
Egész Európát tekintve a legjobban Moldovában gyorsult az éves infláció novemberről decemberre, 1,6 százalékponttal, Cipruson és Lettországban meg 1,1-1,1-gyel – csak e három ország jelentett nagyobb pénzromlást Magyarországnál.
A stagnálásról beszámoló ötök – Franciaország, Izland, Lengyelország, Románia, Szerbia – mellett a törökök viszik a prímet az inflációcsökkentésben. Ám a 2,71 százalékos mínuszuk nem nagy kunszt, lévén, hogy a bázis minden más országénál magasabb – sőt, egyedüliként az övéké két számjegyű –, s még így is 44,38 százalékos lett a múlt havi fogyasztóiár-indexük. Már nagyobb teljesítmény a Feröer-szigetek -0,9 és Svédország -0,8 százalékpontos ezen mutatója – hogy csak a legjobbakat említsük, akik mellett többen is 0,3 százalékponttal tudták lejjebb vinni a rátájukat.
Azt gondolnánk, hogy az infláció feltámadásától való félelem tükröződik a jegybankok intézkedéseiben. Ám nem így van – ami akár bizakodásra is okot adhat, nevezetesen, hogy nem is olyan rossz a helyzet, a központi bankok kedvezően ítélik meg a középtávú, 12-18 hónapos kilátásokat.
Az elmúlt egy hónapban mindössze egy európai ország központi bankja emelte kamatát, Moldováé, ahol az éves fogyasztóiár-index 1,6 százalékpontos egyhavi emelkedése miatt aktivizálódott a pánikgomb. Mindössze négyen csökkentettek kamatot. A legjobban, 2,5 százalékponttal a törökök, akik máris elérkezettnek látták az időt a monetáris gyeplő lazítására. Őket hárman követték – Észak-Macedónia és Svédország jegybankja 0,25-0,25, míg Bulgáriáé 0,09 százalékpontot vágott az irányadó rátáján.
A végére hagytuk magyar szempontból a slusszpoént. A visszatekintő reálkamatok összevetésében ugyanis sikerült a mezőny első ötödében maradni. Annak ellenére, hogy a növekvő infláció és a 6,5 százalékon hagyott MNB-alapkamat együttes hatásaként szűkülő reálkamatunkkal a novemberi ötödik pozícióból decemberben a nyolcadikba csúsztunk.
Más kérdés, hogy – amint azt nem győzzük valamennyi körképünkben hangsúlyozni – ennél, a kormány és az MNB által előszeretettel propagált mutatónál nagyobb létjogosultsága van az előretekintő reálkamatnak. Vagyis annak az indikátornak, ami azt jelzi (majd), hogy a most bankbetétbe tett, illetve befektetett megtakarításainkra fizetett kamatok, hozamok hogyan aránylanak a pénz elhelyezése és a haszon felvétele között eltelt inflációhoz.
A korábbi hónapok Privátbankár Európai Inflációs Körképei itt tekinthetők meg.
(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)
Ez volt a legellentmondásosabb évük. 
