Migránsok a magyar-szerb határon felállított ideiglenes határzárnál vajdasági oldalán, Mórahalomnál 2016. február 22-én. MTI Fotó: Kelemen Zoltán Gergely

Kellenek-e a menekültek?

A Tárki immár bő két évtizede rendszeresen méri a magyar lakosság idegenekkel kapcsolatos véleményét arra kérdezve rá, hogy a kérdezett szerint Magyarországon minden menedékkérőt be kell-e fogadnunk, vagy senkit, vagy éppen mérlegelni kellene azt, hogy kit fogadunk be. Az így mért idegenellenesség 2012 és 2015 közötti – a korábbi évekhez képest eleve magasabb – értéke 2016 januárjára tovább növekedett, miközben a mérlegelők aránya a valaha mért legalacsonyabb szintre esett vissza, valamint az idegenbarátok aránya a nullához közelített.

Összességében tehát a magyarok több mint fele nyíltan elutasít mindenkit, kevesebb, mint fele pedig mérlegelő állásponton van.

Az idegenellenesek, az idegenbarátok és a mérlegelők aránya, 1992–2016 (%) Grafikonok forrása: Tárki

Nyílt menekültellenesség

Ám ha a 2014. júliusi (a kormány migránsellenes kampánya és a tömeges átvándorlás első hulláma előtti) utolsó adatfelvételhez viszonyítjuk a 2015-2016-ban végzett négy adatfelvétel eredményeit, akkor azt látni, hogy az idegenellenesség növekedése, a mérlegelők fogyása és az idegenbarátság eltűnése nem egyenletesen ment végbe. 

Az idegenellenesek, az idegenbarátok és a mérlegelők aránya és az idegenellenesség trendje, 2014-2016 (%)

2014-hez képest 2015 áprilisában csak az idegenellenesek aránya nőtt meg a mérlegelők rovására, azaz egyre többen vállalták fel nyíltan menekültellenes véleményüket. Az 2015. júliusi és októberi adatok szerint ezzel szemben nőtt a mérlegelők, s csökkent az idegenellenesek aránya, miközben fogyásnak indult az idegenbarátok kis tábora. Másként: mindkét szélsőség aránya csökkent a „reálpolitikusi” módon való gondolkodás terjedése miatt. 2016 januárjára az idegenellenesség kiugró mértékében nőtt meg, a mérlegelők aránya visszaesett a 2015. áprilisi, azaz a menekülthullám előtti szintre, s az idegenbarátság elfogyott.

Mi állhat a változás mögött?

A fenti tendenciának egy lehetséges magyarázata a következő lehet: mivel a menekülők száma csak májusban kezdett rohamosan nőni, az idegenellenesség áprilisban mért kiemelkedő aránya elsősorban a kormányzati manipuláció terméke lehetett. Nyáron és kora ősszel, amikor az átvándorlás már valóban tömeges volt, akkor – az idegenbarátság hirtelen csökkenése mellett – a mérlegelők aránya nőtt meg, vagyis amikor valóban volt miről gondolkodni, mit mérlegelni, másként szólva „reálpolitikát” folytatni.

Miután október után lényegében megszűnt a menedéket keresők átáramlása Magyarországon, s ugyanakkor a kormány részéről fennmaradt a migránsok és az EU bevándorlási politikájával szembeni szabadságharc, ismét csökkent a mérlegelők és az idegenbarátok mozgástere, ugyanakkor szabad utat kapott az idegenellenesség.

Nemekre és pártszimpátiára lebontva

A bevándorlással kapcsolatos félelmeket javarészt ugyanazok a társadalmi-demográfiai tényezők magyarázzák (iskolai végzettség, regionális különbségek, életkor), mint az idegenellenességet, a legfontosabb különbség pedig a nemek és a pártpreferencia mentén ragadható meg.

Míg a kérdezettek neme sem az idegenellenesség, sem az idegenbarátság kialakulásának esélyét nem befolyásolják, addig a bevándorlással kapcsolatos félelem a nőkre inkább jellemző, mint a férfiakra.

Továbbá a szocialista szavazók az idegenbarátság kialakulását nem, csak a félelemérzetet befolyásolták jelentősen: az MSZP szimpatizánsok átlag alatti mértékben érzékelték a bevándorlással kapcsolatos félelmeket 2015 őszén. A politikától távol maradók kiábrándultsága viszont mind az idegenellenesség, mind bevándorlással kapcsolatos félelmek kialakulásának az esélyét növeli.