A tűzszünet hétfőn este lépett életbe, és azt követően jórészt elültek a harcok, legfeljebb szórványos lövöldözés fordult elő, de nem történt haláleset. A két szíriai fél, Aszad erői, illetve az ellenzék közben azért csörteti a kardot, hogy ha rátámad a másik, akkor ő hevesen védekezik, de pont az a mögöttük álló két nagyhatalom egyik feladata, hogy csitítsák őket.
Aleppó
A legtöbb helyen elég, ha csak abbahagyják a harcot és megáll mindenki ott ahol van, de Aleppó városában ennél többre van szükség. Az ellenséges feleknek ki kell üríteni azt az útvonalat, melyen át be lehet vinni a városba a segélyszállítmányokat. A BBC egy ENSZ-szóvivőt idéz, aki szerint a segélyszállítmányok Törökországban várják, hogy útnak indulhassanak, de még nagyon feszültnek érzik a helyzetet, azt szeretnék, ha a fegyveresek visszavonulnának az útvonaluk közeléből.
A Tassz hírügynökség szerint az oroszok már maguk biztosítják az Aleppóba vezető utat, tehát orosz katonák is részt vesznek a tűzszünet betartatásnak ebben a szakaszában, az amerikai külügyminiszter pedig azt mondta, hogy az útvonal demilitarizálás a cél, és utána az amerikai és orosz erők együtt fogják fenntartani az útvonal biztonságát. A városban sok család máris visszatért otthonába, már ahol nem sérült meg súlyosan vagy pusztult el teljesen a ház.
Rászánták magukat
A megállapodás Kerry szerint az utolsó esély az egységes Szíria megtartására, bár nemigen látszik, hogy köthetne tartós békét a két anakronisztikus ellenség, az Aszad vezette síiták és a szunnita ellenzék. Akármit is hoznának össze, az egy Jugoszlávia lenne, ami csak idő kérdése, hogy szétesik, jó eséllyel újabb háborúval. Kérdés, hogy Kerry valóban az első világháború után mesterségesen összetákolt ország egységére törekedne-e (ami már Irakban sem vált be), vagy ez most csak egy szóbeli fordulat, a lényeg az átmeneti időszak nyugalma, amíg egyrészt felszámolják az Iszlám Államot, másrészt tárgyalások során jutnak el valamilyen fenntartható felosztásig.
A tűzszünet most komoly próba a két nagyhatalom között. A korábbi próbálkozások kudarcot vallottak: mindjárt a polgárháború első évében voltak kísérletek, de akkor Amerika Aszad távozását követelte, amit az oroszok nem támogattak. Jó darabig nem is történt változás, de tavaly Oroszország belépett a konfliktusba Aszad erőinek támogatójaként, és így ő lett a legerősebb külső hatalom Szíriában. Innentől kezdve értelmetlen lett Aszad távozását követelni, ugyanakkor az oroszok vállalják, hogy korlátok közt tartják a szír elnököt, és olyan megoldások elfogadására ösztökélik, amelyek véget vethetnek a háborúnak.
Következmények
Ha a tűzszünet tartós lesz, néhány kedvező következmény hamar jelentkezhet. Az Iszlám Állam és a korábbi Nuszra Front terroristának minősülő részei összehangolt orosz-amerikai katonai akcióval szembesülnek, melyet vélhetően nem sokáig bírnak. A mérsékelt ellenzék és a lakosság végre fellélegezhet, mert nem kell tartaniuk Aszad légierejének hordóbombázásaitól, miközben végre az élelmiszer és egyéb segélyek is eljuthatnak a szükséges helyekre.
Aszad elnök közben biztonságban érzi majd magát, hisz két legveszélyesebb ellenségével, a Nuszra Fronttal és az Iszlám Állammal nem neki kell majd harcolnia, ugyanakkor az ellene 5 éve fellázadt ellenzék további támadásaitól sem kell tartania. Egész országát ugyan nem kapja vissza a mohó diktátor, de egy része most már stabilan megmarad neki, és ez egész szép eredmény ahhoz képest, hogy az oroszok tavalyi belépése előtt már teljesen bukásra állt.
