Pontosan 10 napja volt, hogy isztambuli búcsúlátogatásán Angela Merkel kihangsúlyozta, hogy milyen fontosak Berlin számára a török kapcsolatok. Ehhez képest most lehetséges, hogy a német nagykövet is kiutasításra kerül Ankarából.
Az elszabadult hajóágyú
Az elmúlt pár napban még a török közállapotokat ismerők számára is elképesztő helyzet állt elő. Tíz ország, köztük az Egyesült Államok, Németország, Franciaország és négy további NATO-szövetséges nagykövetének kiutasítását rendelte el ugyanis Recep Tayyip Erdogan elnök, ami újabb mélypont felé taszítja Törökország és a Nyugat viszonyát.
De mit tettek ezek a nagykövetek? Nos, csupán annyit, hogy egy hete közös közleményben szólítottak fel Osman Kavala szabadon engedésére, akit Erdogan és köre Soros György felforgató embereként szapul. Holott akárcsak a magyar miniszterelnök, Erdogan is egykor bizalmi kapcsolatot ápolt Sorossal.
A politikai aktivizmusáról ismert török üzletembert több mint négy éve tartják fogva ítélet nélkül. Az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) már 2019 decemberében a szabadon bocsátására kötelezte Törökországot, ám ezt a hatóságok nem hajtották végre.
A 10 nagykövet egyike sem kapott még hivatalos értesítést a kiutasításáról. Ez egyrészt annak köszönhető, hogy a török külügyminisztériumban most lázas lobbizással próbálják meggyőzni az elnököt a képtelen döntésének visszavonásáról.
Másrészt jövő hétvégén tartják Rómában a G20-as találkozót, amelyen Erdogan szeretne négyszemközti megbeszélést Joe Biden amerikai elnökkel (erre a múlt hónapban New Yorkban Biden nem volt hajlandó), vasárnap pedig Glasgowban elkezdődik az ENSZ klímaváltozásról szóló konferenciája, a COP26.
Mocsárba süllyedve
Az azonban világos, hogy – akárcsak a magyar miniszterelnök esetében - a Nyugat-ellenes folyamatos provokációkra Erdogannak szüksége van, hogy lázban tartsa a törzs-szavazóbázisát, miközben a fiatal és a városi szavazók nagy része már elfordult tőle.
Erdogan pártjának (AKP) népszerűsége hanyatlik, elnöki szuper-hatalmának támogatottsága 34 százalékon áll, folyamatos machinációival a jegybankban pedig elérte, hogy a líra szinte hetente üt újabb és újabb mélypontot és csupán idén már elvesztette értékének 20 százalékát. Az elnök bólogató emberekkel töltötte föl a monetáris tanácsot, amely aztán a múlt héten 200 bázisponttal, 16,0 százalékra vitte le az alapkamatot. Jelenleg viszont az infláció 19,58 százalékon áll, tehát a reálkamat Törökországban jelenleg mínusz 3,58 százalék.
Ez kiváló hír az exportáló vállalatoknak, de rajtuk kívül gyakorlatilag senkinek. Nem véletlen, hogy a török iparban uralkodó bizalmi index a napokban 8 hónapos mélypontra süllyedt.
Az ország pénzügyi rendszere összességében egy kártyavárhoz hasonlítható. Az ellenzék hangosan követeli, hogy a kormány adjon számot arról, mi történt a korábban 128 milliárd dolláros szinten álló devizatartalékkal. A jelek szerint a tavalyi év során a jegybank ennek nagy részét elégette a zuhanó líra védelmére.
Ankarában eközben egyre szélesebb körben zajlanak a spekulációk az elnök romló egészségi állapotáról.
A Halkbank dráma
Ráadásul október 22-én egy amerikai fellebbviteli bíróság elutasította egy befolyásos török állami bank keresetét. Szankciók jöhetnek tehát az úgynevezett Halkbank-ügyben, amelynek keretében a török állami bank megkerülte az Irán elleni szankciókat – és nem utolsósorban ebben az összeesküvésben személyesen Erdogan is érintett.
John Bolton volt nemzetbiztonsági tanácsadó tavaly nyáron megjelent könyvéből még többet megtudhatunk erről a sötét ügyről.
Bolton állítása szerint Erdogan elnöknek Trump megígérte, hogy személyesen beavatkozik a Halkbank ellen folyó amerikai ügyészségi vizsgálatba. Trump elmondta török kollégájának, hogy a vizsgálatot abban a kerületben (Southern District of New York) „Obama ügyészei folytatják, de az ügy meg lesz oldva, amikor lecserélem őket.”
Ez egy nukleáris erejű állítás volt, mivel az amerikai vádhatóság az elmúlt években részletesen feltárta, hogy a török állami bank központi szerepet játszott az Irán elleni amerikai szankciók kijátszásában: ezen keresztül jutott az "átmosandó" pénz Dubajba, ahol bekerült a globális pénzügyi rendszerbe. Az amerikai ügyészek feltárták azt is, hogy az iráni pénzalapokat aranyra váltották, Dubajba vitték, készpénzért értékesítették, majd az összeget Irán javára használták fel. A pénzt dollárra váltották és bankokon keresztül New Yorkba utalták.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
Mivel az ünnepnapnak számító nagypéntek miatt idehaza zárva tartott a bankközi devizapiac, alacsonyabb forgalomban ugyan, de a forint külföldön hasított. 
