Szegénység ellen nincsen oltás – pedig ez a betegség gyakran halálos

A koronavírus-válság a világban sok szegénységet okozott, különösen a feltörekvő országokban – mondta el az Amundi World Investment Forumon Esther Duflo Nobel-díjas közgazdász. A vagyoni egyenlőtlenségek tovább nőttek, és ez a szegény országokban sokkal erősebb hatás, mint a fejlett világban. Mi lehet ennek az oka? Miért sújtott egyes országokat sokkal jobban a járvány, mint másokat?

A gazdag országok képesek voltak arra, hogy bármilyen eszközt bevessenek annak érdekében, hogy támogassák a lakosságot, beleértve a szegényeket is. (“Whatever it takes”, kerül, amibe kerül.) A fejlett országok a GDP 20 százalékát fordították fiskális, azaz költségvetési támogatási programokra, a legszegényebb országok viszont mindössze a GDP két százalékát tudták erre költeni.

A legszegényebb országoknak ugyanis nem volt hozzáférésük olyan olcsó hitelfelvételi forrásokhoz, mint a gazdag országoknak. Az országok ezt a mélységes fundamentális egyenlőtlenséget egyelőre nem kezelték, bár már vannak kezdeményezések arra, hogy a feltörekvők számára speciális hitellehívási jogokon keresztül többletforrásokat biztosítsanak.

Nagy hátrány, ha a nemzetközi tőkepiactól el vagy vágva

A nemzetközi tőkepiac tehát éppen egy olyan időszakban nem volt elérhető a feltörekvő országok számára, amikor erre a legnagyobb szükségük lett volna. Pedig világos volt, hogy ugyanazt kellene tenniük, mint a gazdag országoknak, nagy összegekkel segíteni a lakosságot. Ehhez pedig annyi hitelt kellett volna felvenni, amennyit csak lehetséges.

A szegény feltörekvő országok nem is mertek megjelenni a nemzetközi pénzpiacokon, mert attól tartottak, hogy ez a hitelképességük romlását jelentené. A nemzetközi pénzügyi intézmények sem igazán támogatták a hitelfelvételi törekvéseiket, csak annyit tettek, hogy lehetővé tették a korábban folyósított hitelek visszafizetésének halasztását.

Elillanó amerikai álom

Az amerikai álom számos országban elérhetetlen távolságba kerül a lakosság széles rétegei számára. Az Amerikai Egyesült Államokban eddig a legtöbb társadalmi csoport azt várhatta, hogy a gyerekei majd jobban fognak élni, mint ők. De ez ma már egyszerűen nem igaz. Annak az esélye, hogy valaki, aki az alsó ötödben született, a felső ötödbe tudja majd felküzdeni magát, kisebb, mint korábban bármikor.

Ez a szakember szerint rendkívül veszélyes úgy az USA, mint más országok számára. Ez az elillanó amerikai álom, a tovatűnő bizalom abban, hogy holnap jobb lesz, mint ma, az egész társadalom felépítményét veszélyezteti. Ezt jelzik olyan események is, mint a január eleji támadás a Capitolium ellen. Vagy az, milyen sokan hisznek a QAnon-mozgalomban, körülbelül a lakosság 15 százaléka.

Többen bíznak a meteorológusokban, mint a közgazdászokban

Ha kiderül, hogy minden, amit eddig a jövőről mondtak, rendkívül bizonytalan, az könnyen megrengetheti az emberek valósághoz való viszonyát is. Aki a QAnon mozgalomban hisz, az már közel van ahhoz, hogy megostromolja a Capitoliumot, ami csak a jéghegy csúcsa.

Az általános bizalomvesztés több területen is jelentkezik, így:

• Csak az emberek egy százaléka bízik a multinacionális vállalatokban.
• A kormányokkal szemben támasztott bizalom évtizedek óta csökken, különösen 2000 óta.
• A közgazdászok is elveszítették hitelességük nagy részét, egy pár évvel ezelőtti felmérésből az derült ki, hogy már csak 25 százalék bízik bennük.
• Az időjárás-előrejelzésekben még az emberek nagyjából fele bízik meg.

A közgazdászok és kormányok iránti bizalmatlanság egyébként részben annak tudható be, hogy nem képesek jól előrejelezni a recessziókat, még például az IMF sem. Másrészt pedig túlságosan is a mélységes bizalmatlanságnak örvendő nemzetközi nagyvállalatokkal azonosítják őket az emberek. Ehhez jönnek még olyan összeesküvés-elméletek, amelyek azt sugallják, hogy a közgazdászok és a multik összefognak az átlagember kifosztására.

Gyilkolják a szegényeket?

Sőt, egyes szélsőségesek szerint egyenesen a szegények meggyilkolására törekszenek. Az kétségtelen, hogy szegénynek lenni az Egyesült Államokban egyfajta halálos ítélettel is lehet egyenértékű. A várható élettartam egy szegény fehér férfi esetében az országban 75 év. Aki viszont a leggazdagabbak közé tartozik, és évi kétmillió dollár felett keres, az jóval tovább él, átlagosan 87 évig.

Ez a különbség 12 év, aminek a nagy része az utóbbi mintegy húsz évben keletkezett. Elég gyakori, hogy alkohol vagy drog áll a szegények korábbi halálozása hátterében. De azért is halálos lehet szegénynek lenni, mert az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés sokkal rosszabb, és az életkörülményeik is kedvezőtlenebbek.

Szegénység ellen nincsen oltás

A koronavírus-járvány előtt három évvel az Egyesült Államokban a várható élettartam már csökkenő pályán mozgott. Ez a probléma pedig a járvány elmúltával is megmarad, szegénység ellen nincsen oltás – mondja a tudós. De ez nemcsak az USA problémája, hanem az egész világé. Nagyon fontos lenne az is, hogy a klímaváltozás ellen tegyünk valamit, mert az is elsősorban a szegényebb néprétegeket fogja erősen sújtani.

Elkerülhetetlen az egyenlőtlenség?

Egyes szakemberek szerint az egyenlőtlenség emelkedése valósággal elkerülhetetlen, olyan folyamatok miatt, mint a technikai fejlődés, a robotizáció, a mesterséges intelligencia vagy a nemzetközi kereskedelem bővülése. Ezek együtt ahhoz vezetnek, hogy a foglalkoztatás is gyökeresen megváltozik.

Az egyes iparágak egyre jobban koncentráltak, egyre kevesebb nagy cég uralja ezeket. Monopóliumok alakulnak ki, amelyek kivételezett helyzetük segítségével egyre nagyobb profitot tudnak elérni. Ennek nagy részét a részvényeseknek juttatják, és arányában egyre kevesebbet fizetnek ki a dolgozóknak.

A győztes mindent visz

Ennek is jó példája az USA, ahol a munkabérekre kifizetett hányad a nemzeti jövedelmem belül folyamatosan csökken, 2000 óta kifejezetten alacsonyra zuhant. Ennek a jelenségnek egy része is a “the winner takes it all” (a győztes mindent visz) típusú gazdaság elterjedése számlájára írható.

Bezzeg Dániában

A kiugró és növekvő egyenlőtlenség azonban mégsem elkerülhetetlen szükségszerűség, erre példának a szakértő Dániát hozza fel. Ebben az országban is jelentkezik az összes felsorolt probléma, mégsem nagy az egyenlőtlenség és mégsem csökkennek a bérek. A szakember szerint az intézmények, a társadalmi normák és annak kollektív megértése, hogy egy jól működő társadalom hogyan kell kinézzen, komoly befolyással bírnak az egyenlőtlenségre.

Adózzanak a gazdagok is, ne csak a szegények

A gyakorlatban különösen fontos lenne a megfelelő adóztatás. Az Egyesült Államokban például a 25 leggazdagabb ember alig fizet valamennyi adót. Az adóelkerülés sokkal könnyebben megvalósítható a csúcson, mint a szegény rétegekben.

Csak a leggazdagabb amerikaiak megadóztatásával a számítások szerint 175 milliárd dollár plusz költségvetési bevétel keletkezne. Esther Duflo szerint az adófizetési kiskapuk bezárásának kulcsa a nemzetközi együttműködés kellene legyen. (Ebbe az irányba már történtek lépések, nemrég a G7 országok szervezete elfogadott egy határozatot a globális minimális adó bevezetéséről – a szerk.)

Túl magasak a bankárfizetések

Arról is beszélt, hogy a pénzügyi szektorban milyen magasak a fizetések, különösen a menedzsereké, sokkal magasabb, mint a többi ágazatban. Ami nem feltétlenül indokolt. Például nemzetközi kutatások szerint az átlagos nyíltvégű befektetési alap még a piac egészét, az irányadó indexeket sem érte utol.

Három lecke a koronavírus-válságból

A közgazdász három tanulságot von le ezekből a jelenségekből.

1. A koronavírus megmutatta, hogy megfelelő irányításra van szükség (governance), jól működő, forrásokkal megfelelően ellátott kormányokra. Enélkül például nem lenne lehetséges a megfelelő oltási programok végrehajtása sem.
2. Nem biztos, hogy kiugró pénzügyi ösztönzőkre van szükség, bizonyos szakemberek extrém magas díjazására. Példaként azt hozta fel, hogy Európában nincsen felső korlátja sportolók, például a focisták fizetésének, az USA-ban viszont van. Ez mégsem eredményezte azt, hogy az amerikai játékosok rosszul játszanának vagy lusták lennének. A bérek szintje tehát nem mindig olyan fontos, mint amennyi amennyire látszik.
3. A harmadik lecke, amit a Covid-járvány a tudós szerint tanít nekünk, az az, hogy az emberiség sorsa egybe fonódik, az egyes országokon belül és globálisan egyaránt. Ha például Indiában két százalék alatti az emberek beoltottsága, és elterjed az indiai variáns, akkor az az egész világon okozhat újabb megbetegedési hullámot. Akkor is, ha például Európában be vannak oltva az emberek. (Az előadó feltételezte, hogy az indiai variáns ellen kevésbé védenek az oltások.)

Rövid távon a koronavírus jelzi, mennyire összefonódik az emberiség sorsa. Hosszabb távon pedig a globális felmelegedés jelent hasonló kockázatokat.

A konklúzió

A tudós szerint Milton Friedman tanait újakkal kellene helyettesíteni, amelyek inkább megfelelnek a jelenlegi szituációnak, és nagyobb társadalmi felelősségvállaláse ösztönöznek. A társadalmi felelősségvállalás alapja pedig, hogy mutassunk tiszteletet.

1. Mutassunk tiszteletet a kormánnyal szemben, és ami nagyon fontos, fizessük meg rendesen az adóinkat.
2. Mutassunk tiszteletet a munkavállalók felé. Különösen tartsuk tiszteletben a dolgozók méltóságát, bármikor, amikor felvesszük, elbocsátjuk vagy megfizetjük őket.
3. Mutassunk tiszteletet a Föld bolygó iránt.