Peruban olyan hatalmas különbségek, sőt ellentétek vannak a tájban, az építészetben, az emberek életszínvonalában, szokásaiban, ételeiben, a városrészek stílusában, mintha nem is egy ország lenne, hanem tucatnyi. Így csak fel-alá utazni is élmény, az út legalább olyan érdekes, mint maga az úti cél. Világjáró rovatunk ezúttal ismét Dél-Amerikából jelentkezik.

A koronavírus sok országban növelte a társadalmi egyenlőtlenségeket és az embereknek az államokkal, intézményekkel szembeni bizalmatlanságát. Miért annyira veszélyes az egyenlőtlenség? Szegénynek lenni sok esetben halálos ítéletet jelent, sokkal alacsonyabb a szegények várható életkora, mint a gazdagoké.

A német ifjú szocialisták vezére szerint államosításokra lenne szükség, és senkinek a tulajdonában nem kéne egynél több lakóingatlan legyen. Voltak, akik törénelemórákra akarták küldeni, mások politikai feltűnéskeltéssel vádolták. De érdekes kérdések kerültek elő a kapitalizmussal kapcsolatban, amelyekre talán választ kéne adni.

Ebben az évben nem emelkedik a közmunkások bére, miközben a minimálbér 8 százalékkal növekszik. Továbbra is nyílik az olló a két dolgozói réteg keresete között, miközben vitathatatlanul növekszik a legszegényebb társadalmi réteg munkaerőpiaci aktivitása. A Policy Agenda elemzése szerint ugyanakkor ez a társadalmi egyenlőtlenség növekedését hozta.

Az USA-ban nem csak politikusok, hanem széles társadalmi rétegek is szervezkednek Donald Trump ellen, például sportolók, nőszervezetek, jogvédők, vagy csak Facebook-csoportok. Az elnök népszerűsége kicsit visszajött az augusztusi gödörből, de változatlanul nagyon alacsony. Nem sokkal nagyobb az esélye annak, hogy kitölti idejét, mint hogy nem.

Hamarosan komoly örökség pottyan a fiatal generáció egy részének ölébe - jellemzően azokéba, akik egyébként is jobb módú családba születtek. Az évtizedeken át tartó boom során felhalmozódó ingatlanvagyonok tulajdonosai ugyanis mostanra megöregedtek – egy friss brit kutatás a szélesedő társadalmi szakadékra figyelmeztet, megállapításait érdemes itthon is megfontolni.

Nincs munkájuk, nem járnak iskolába, és sosem jönnek ki a szobájukból: jelenleg több mint félmillió japán fiatal él városi remeteként a négy fal között. A sokszor beteges elzárkózásnak azonban nem a lustaság az oka, hanem a rettegés. Félnek az emberektől, a társadalomtól, a megbélyegzéstől. A jelenség az érintetteken kívül a családokra és a gazdaságra is óriási terhet ró – és már nem kell Japánig mennünk, hogy élő példát találjunk.

Vajon a gazdag családok fenn tudják tartani a vagyonukat, hatalmukat hosszú időn, akár évszázadokon keresztül is? Olasz tudósok megvizsgálták a középkor egyik leggazdagabb városának, Firenzének a családjait, ahol a 15. század óta vezetik az adófizetési statisztikákat, és meglepő következtetésekre jutottak.

Évek óta folyik a számháború politikusok és más közszereplők között arról, jó irányba megy-e az ország. Ehhez találtunk egy érdekes adalékot az EU adatbázisában, ami mutatja, hogy a lakosság legalább 70, más számítás szerint 90 százalékának alacsonyabb volt a jövedelme 2013 végén, mint 2009 végén.

Angus Deaton, a Princeton egyetem professzora úgy látja: a világ minden látszat ellenére jobb hely ma, mint régen volt - a különbségek azonban hatalmasak, ahol több a pénz, ott a halál is ritkábban jár és később érkezik.

Magyarországon növekedtek a legjobban az egyenlőtlenségek a válság kitörése óta egész Európában. Emiatt folyamatosan távolodunk a skandináv modelltől és haladunk a mediterrán államok felé. A válság sújtotta országok némelyikében viszont csökkent a relatív szegénységi ráta, ami azt jelzi, hogy a kisebb tortából arányaiban több jut a szegényeknek.