|
| Ponte Vecchio, Firenze (Wikimedia Commons) |
Firenze (németül Florenz, franciául Florence) városa, amelyről a forint is a nevét kapta, a 15. században az akkori pénzügyi és kereskedelmi világ gazdag központja volt. Gazdag családok marakodtak a hatalomért és halmoztak fel hatalmas vagyonokat. Most az olasz nemzeti bank tudósai megvizsgálták, hogy mi maradt a régi gazdagságból, vajon ugyanazok kezében van-e – írja az N24.de német híroldal. (Angol nyelvű cikk itt.)
Az eredmény meglepőnek tűnik: a város leggazdagabb családjai ma is ugyanazok, mint 600 évvel ezelőtt, legalábbis ugyanabba a „klánba”, rokoni csoportba tartoznak. A város azért is jó választás volt, mert 1427-től kezdve megvannak az adatok arról, ki mennyi adót fizetett. A mai legnagyobb adózók vezetékneve pedig nagyjából megegyezik azokéval, akik a 15. században is a legnagyobb adózók voltak.
Elpazarlódnak a tehetségek
Azért lepi meg ez a közgazdászokat is, mert korábbi vizsgálatok arra jutottak, hogy mintegy három generáció alatt az ősök által biztosított gazdasági előnyök és hátrányok elenyésznek. A kutatók ezt cáfolják, és azt is feltételezik, hogy Firenze nem egyedi eset, más nyugati országokban, városokban is hasonló lehet a helyzet.
A dolog jelentősége szerteágazó, ahol ugyanis a gazdasági elit konzerválja, átadja hatalmát saját utódainak, ott a gazdasági fejlődés hanyatlik. A hátrányban levő rétegek soraiban levők ugyanis nem tudják kibontakoztatni tehetségüket, amely így elpazarolódik. A tanulmányban levő táblázatból az is kiderül, hogy a mai legszegényebb adófizetők ősei a 15. században is szegények voltak, tehát a szegénység is hajlamos generációkon keresztül tovább öröklődni.
800 évig ugyanazok a nevek
De nem ez az első vizsgálat, amely ilyen eredményre jut. Angliában megnézték az oxfordi és cambridge-i diákok névsorát 1170 és 2012 között, csak ez a két egyetem működött az országban egészen 1832-ig, de ma is a legnevesebbek. A diákok ott is 800 éven keresztül főleg ugyanazon családokból kerültek ki.
Korábban merevebb volt a társadalmak szerkezete, de még az utolsó 100 év sem változtatott ezen lényegesen, pedig már általános tankötelezettség van és a tehetséges diákok ösztöndíjakat is kaphatnak. Lehet, hogy újabb 600 év kell majd az igazi változáshoz? - teszik fel a kérdést az olasz kutatók.
Nácitlanítás után szabadon
De Németországban is folyt olyan kutatás, ahol megvizsgálták az 1945 előtti korszak és az 1945 utáni korszak gazdasági elitjének összetételét. Itt a részvénytársaságok vezető tisztségviselőinek útját követték nyomon. Arra jutottak, hogy bár 1945, a háború vége hatalmas változásokat hozott a gazdasági vezetők között, nagyon sok korábbi vezető távozott, az úgynevezett nácitlanítás után a legtöbbjük visszatért a vezető pozíciókba. Csak mintegy negyedük nem tért vissza soha többé. Az ötvenes-hatvanas évek német gazdasági csodájának levezénylői közül nagyon sokan már 1945 előtt is vezető pozícióban voltak.
Egy másik német kutatás a német tőzsdei vállalatok 600 vezetőjének származását vizsgálta. Több mint a felük a gazdasági elitből származott, 29 százalékuk a középosztályból és csak 14 százalék az úgynevezett munkásosztályból. Ám a kutatók már ezt is fejlődésnek értékelik.
170 ezer ember jelentkezett az Európai Unió versenyvizsgájára, az EPSO szervezésében, amellyel később az EU szerveinél dolgozhatnak. 
