A német középbaloldali szociáldemokrata koalíciós párt, az SPD ifjúsági tagozatának, amelyet röviden csak Juso-nak neveznek, sikerült nemrég alaposan felhívnia magára a figyelmet. Bizonyára nem véletlenül a közelgő európai parlamenti választások előtt.
A szervezet vezetője, Kevin Kühnert ugyanis magát a kapitalizmust kérdőjelezte meg, az állami tulajdont dicsérte, amivel általános felzúdulást, általában felháborodást okozott. Minden jelentősebb politikai erő nekiment, még az SPD vezetői is elhatárolódtak tőle. A párt népszerűsége is rögtön csökkent pár százalékponttal.
Nem csoda, mert ilyen nézeteket szinte csak a szélsőbal szokott hangoztatni. Azt találta mondani a Die Zeit című lapnak, hogy “A kapitalizmus leküzdése elképzelhetetlen a kollektivizálás nélkül”, valamint hozzátette: a BMW állami autógyártó cég is lehetne. A politikus gyakorlatilag a termelés magántulajdonban tartását kérdőjelezte meg.
Mindenkinek csak egy lakást?
Attól beszélt, hogy fontos lenne a BMW nyereségének elosztását demokratikusan ellenőrizni, ami azt jelenti, hogy nem lehet „kapitalista tulajdonos” a társaságban. Azt is felvetette, hogy senkinek a tulajdonában nem kéne további ingatlannak lennie azon kívül, mint amelyben lakik.
Eddig lehetne az egész egyetlen politikus ballépése, vagy szélre tolódása is. Volt, aki mindjárt azt kérdezte, mit szívott ez az ember. De az egész komoly társadalmi vitát váltott ki arról, hogy meg kéne-e a kapitalizmust, a piacgazdaságot, a német gazdasági modellt reformálni, vagy sem. Meglepően sok kritika került elő.
Boldog ország lehetne
A Handelsblatt azt írja, Németország egy olyan ország, amely boldog lehetne. Még sohasem volt ekkora a jólét, gyakorlatilag mindenkinek van munkája, a német termékek keresettek az egész világon, az adóbevételek szépen folydogálnak az államkasszába. (Bár az ezekre vonatkozó becsléseket, a gazdasági növekedésre vonatkozó prognózisok után, a napokban szintén erősen lefelé korrigálták.) Demokratikus a rendszer, ahol az emberek maguk választják meg a politikusaikat.
Ám idézik Marcel Fratzschert, a DIW gazdaságkutató intézet vezetőjét, aki azt mondta: “A szociális piacgazdaság nem úgy működik, ahogy működnie kellene.”
A német Monopoly
A jólét összességébe növekszik ugyan, de van a lakosságnak egy alsó rétege, a legalacsonyabb jövedelmű tíz százalék, amelynek a bevételei csökkennek. A meredeken emelkedő ingatlanárak és bérleti díjak miatt egyre nagyobb a szakadék az ingatlan-bérbeadók és az ingatlan-bérbevevők között.
A lap egy gigantikus Monopoly-játékhoz hasonlítja az egészet, ahol a legjobb ingatlanok már ki vannak osztva. (A Monopoly célja annyi ingatlant felhalmozni és olyan magas bérleti díjat szedni utánuk, hogy a többi játékos csődbe menjen.)
Lélegeztetőgépen?
A kritikák közé tartozik, hogy a munkanélküliség annyira alacsony szinten van ugyan, amit már teljes foglalkoztatásnak tartanak a közgazdászok, de még mindig van 733 ezer tartósan munkanélküli személy az országban. Az export ugyan virágzik, de főleg az alacsony kamatokkal és az új adósságokkal mesterséges lélegeztetőgépen tartott világgazdaságnak köszönhetően – állítják.
Erre az évre már csak 0,5 százalékos gazdasági növekedést várnak a németek, aminél talán csak Olaszországban lesz alacsonyabb. Kritizálják azt is, hogy az ország nem teljesíti a kitűzött klímavédelmi célokat.
A megoldás vagy a probléma?
A kapitalizmus és a piacgazdaság a megoldás, vagy a probléma része? – teszik fel a kérdést társadalomban sokan a Handelsblatt.com szerint. A nyugatnémet tartományokban a lakosság 48, a keletiekben csak 30 százaléka van arról meggyőződve, hogy a kapitalizmus a legjobb rendszer.
Kühnert javaslatai ezért érzékeny idegeket találtak el a társadalomban. Most felmerült a kérdés, jól ki van-e alakítva az állami beavatkozás és a piac közötti arány, egyensúly. Az államnak erősebben be kell-e avatkoznia, hogy a kereslet és kínálat mechanizmusai által okozott hibákat kijavítsák? Vagy talán még több teret kéne adni a piacnak?
Nincsenek egyedül
Emlékeztetnek rá, hogy hasonló viták az utóbbi időben az USA-ban (Occupy Wall Street-mozgalom), Franciaországban (sárgamellényesek) vagy Nagy-Britanniában is vannak.
Még több szociális állami beavatkozást az SPD balszárnya, a Baloldal (Linke) és a Zöldek szorgalmaznak Németországban – de általában anélkül, hogy a kapitalizmust vagy a magántulajdont ki akarnák dobni. Sokak emlékezetében még élénken él, milyen volt a létező szocializmus, vagy amit demokratikus szocializmusnak neveztek, de nem igazán valósult meg soha.
Vissza a történelemórákra
Több lap középiskolai történelemórákra javasolta visszaküldeni Kevin Kühnert, volt olyan is, amely maga is ismeretterjesztő sorozatot indított a szocializmusról. A német kormány mellett működő gazdasági szakértői tanács, a “gazdasági bölcseknek” is nevezett testület elnöke, Christoph M. Schmidt szerint csak a figyelmet akarta magára vonni az ifjú szocialisták vezetője. De ezzel nem szabad a valódi problémákról elterelni a figyelmet – írta a Die Welt.
Ezek pedig szerinte az “energiafordulat” gazdaságos és hatékony megvalósítása (az atomerőművek és a szénerőművek leszerelése Németországban – a szerk.), a szociális biztosítékok rendszerének fenntartása a demográfiai átalakulás közepette. Az európai együttműködés vonzóvá tétele a résztvevők számára és a liberális világkereskedelmi rend fenntartása.
