Milyen a perui táj? Milyenek a perui emberek? Milyenek a perui ételek? Ilyeneket ne kérdezzetek tőlem. Egyébként sem szeretek általánosítani, Peru – illetve alighanem Latin-Amerikai nagy része – esetében ez még inkább értelmetlen. Peru ugyanis sok van.
Teljesen más az a Peru, amit pédául egy turistabusz tetőteréből látsz Lima gazdag városrészeiben (San Isidro, San Borja, San Miguel, Miraflores). Szép tiszta utcák, luxusvillák vagy sokemeletes, csupaüveg lakópaloták, pálmák, szupermarketek, bankfiókok sora. Bármely európai vagy észak-amerikai városban megállnák a helyüket. Csak több a rendőr és a biztonsági kamera. Idilli Youtube-videó a leggazdagabb limai negyedekről:
Mennyire mások a spanyol és az inka emlékek!
Megint más Lima belvárosa, ódon koloniális spanyol épületeivel, templomaival, kormányzati és egyházi palotáival. Szűk utcák és tágas terek, hősök szobrai, műemlékek, metrót helyettesítő modern autóbuszok (“Metropolitano”). De már néhány buszmegállónyira megdöbbentő kunyhókat láthat az ember a hegyoldalon.
Teljesen más az a Peru is, amit a Machu Picchu, a Titicaca-tó, az inkák spirituális öröksége vagy az Andok elképesztő csúcsai után vágyó turisták szeretnének látni. Az éttermekben nagyon finomakat eszel, a buszok és vonatok többnyire légkondicionáltak, az idegenvezetők angolul beszélnek, a múzeumok csodásak.
Az utazás is élmény
A természet csodálatos, nemcsak Magyarországhoz képest különleges, de például az Alpok és az Andok vagy az Adria és a Csendes-óceán is igazán sokban különböznek egymástól. Legalább annyira izgalmas lehet sokaknak az utazás a megcélzott romok vagy városok felé, mint maguk a látnivalók. A vonatozás a goromba Urubamba folyó sziklás völgyében vagy a buszozás 4000 méter feletti magasságban a kopár hegyek között ugyanúgy felejthetetlen, mint a Világörökség részeinek nyilvánított romok.
Nem a cél a lényeg, hanem az út maga.
Az árak európai, még magyar szemmel is mérsékeltek (2021-es állapot), még úgy is, hogy a külföldire sokszor magasabb tarifa vonatkozik. Cusco belvárosa gyönyörű, a piacon minden szuvenír kapható, a külvárosba meg a legtöbben nem mennek.
Egy másik bolygóról jöttek
A fél évezredes inka romok között úgy érzi magát az ember, mintha egy másik világban járna, talán egy másik bolygón is. (Ott is vannak, akik elhiszik, hogy az inkák egy másik bolygóról jöttek.) Annyira más stílusú minden, mint amit Európában megszoktunk, annyira rejtélyes, annyira más gondolkodásmódra utal.
Gyakorta összefonódik a civilizáció a természettel, a szikla szinte észrevétlenül megy át falba, a forrás vagy patak csatornába, kútba. Mintha az emberi építmények össze akarnának olvadni a Föld Anyával (Pacha Mama) vagy a Nap Atyával (Taita Inti). Ezért is van ott annyi spirituális élményre vágyó nyugati turista.
Elhagyatott vidékek
Megintcsak más az a Peru, amit a buszból látsz, amikor elmész például Cusco környékére inka romokat látogatni. Köves, nehezen megművelhető földek, száraz legelők, sovány tehenek, szamarak és lámák, mezítláb szaladó pásztorlány, reménytelen mozgóárusok, alig járható utak. Azt mondják, sokan spanyolul sem tudnak arrafelé.
Az elbeszélések alapján nagyon nagy különbség van Peru különböző régiói között is. Mást esznek, más hozzávalóból főznek, más zenékre táncolnak, kissé másként vélekednek a világról és egymásról az egyes régiók, tartományok lakói. De ezért is olyan változatos és finom a perui konyha, abból is több van. Keverednek a spanyol, indián, ázsiai, európai ízek, trópusi, tengeri és hegyvidéki hozzávalók, fűszerek.
A tengerpart sok helyen sziklás, másrészt egy hideg áramlat miatt hűvös, ami jó a halaknak és a tengeri madaraknak, de kevésbé jó a turistáknak. Azért nyáron, decembertől februárig szépen megtelnek a strandok, de inkább helyiekkel. Külföldi látogatóknak talán az ország északi része ajánlható. Télen legfeljebb a lábukat mártogatják a vízbe és sétálgatnak az emberek.
A munkásnegyedek népe
Teljesen más a több mint tízmillió lakosú Lima-Callao agglomeráció azon része is, ahol a lakosság nagyobb része él, és ahol szegénynegyedek nyomornegyedekkel váltogatják egymást. Nagyrészt szürke, sárga, sivatagi porral borított betonkockák sorakoznak itt, felül kilógó betonvas csápokkal, hogy ha jönnek az unokák, felfelé lehessen terjeszkedni még pár négyzetmétert.
Apró, szegényes boltok, garázsbutikok, műhelyek és házi kifőzdék sora, utcai mozgóárusok hada, állandó dugókban fővő roncsautók és buszromok, mototaxi nevű benzines háromkerekűek, sőt lábpedállal hajtott “riksák”. Szemét, kosz, por, kóbor vagy alig etetett kutyák és macskák. Az az érzésed, hogy az emberek fele kényszervállalkozó vagy munkanélküli. Sőt koldus, aki csak azért árul valami cukorkát, hogy a koldulást leplezze. Nem egy, nem száz, hanem tízezrek, százezrek.
A melegvíz ezekben a negyedekben luxus, nincs is minden házban, pedig télen hajnalban plusz 8-12 fokra is lehűlhet a sivatagi eredetű levegő. A fűtés teljesen ismeretlen fogalom, a szigetelés még a jobb épületeknél is minimális. A helyiek a mobiltelefonjukat sokszor nem viszik magukkal, mert ha ellopják, nem tudják pótolni.
Akkor milyen egy rosszabb környék?
Bankszámlájuk nincs, kevéske pénzüket eldugják a lakásban. Postaszolgálat sincs, a számlákat trafikokban, gyógyszertárakban lehet befizetni. Az egészségbiztosítás a legtöbbek számára elérhetetlen, az ellátatlanságba bele is lehet halni. Mentőszolgálat sincs, a rendőr pedig ritka.
És ez egy viszonylag jobb munkáskörnyék. A rosszabb helyeken betonra sem telik, bádoglemez, deszka, sőt kartonpapír viskók, konténerek vagy sátrak szolgálnak emberi lakhelyül százezrek, talán pár milló ember számára is. Víz jó esetben az utca végén.
Latin-amerikanizálódás a saját bőrödön?
Sokat emlegették nálunk egy időben, főleg 2010 körül a “latin-amerikanizálódást”, azt a folyamatot, amikor egy társadalom végletesen szétszakad. Amikor a szegény tömegek és a kevés számú dúsgazdag között eléggé vékony lesz a középosztály.
Minden magyar, talán más kelet-európai politikust is el kéne küldeni pár hónap tanulmányútra néhány perui vagy brazil nyomornegyedbe. Pénz nélkül. Hogy megtudják, hová nem kéne eljutni.
(A szerző felvételeivel.)
A Világjáró korábbi cikkeit itt olvashatják.
Romániában megdőlt az autópálya-építés 11 éves rekordja. A hálózat 2024-ben jelentősen bővült. 
