(Tudósítás Peruból, a szerző felvételeivel, 2. rész.)
Az új elnököt hatalomra segítő Perú Libre (Szabad Peru) párt programjának sarkalatos pontja, hogy az oktatásra és az egészségügyre fordított kiadásokat a GDP tíz százalékára emelik. Érthető módon, mert az állami oktatási rendszer híresen pocsék, a magániskolák pedig a nagy többség számára megfizethetetlenül drágák. Az egészségügy borzasztó, egyszerűen nincs elég kórház, betegágy. Sok beteg a járvány súlyos hónapjai alatt szó szerint a kórházak kapujában vagy folyosóin félretolva halt meg.
(Az első részt lásd:)
Mindez azonban azt feltételezi, hogy az újraelosztás rendszerét drasztikusan át kell alakítani, hatalmas bevételeket kell találni. Ugyanis eddig a teljes állami költségvetés tette ki a GDP 14 százalékát. Hát akkor vajon miből?
A dolgozókat nem nagyon lehet megadóztatni – a lakosságnak becslések szerint 70 százaléka is az informális, azaz fekete gazdaságban dolgozik. (Másrészt pont ők alkotják a hatalomra jutott elnök szavazóbázisát.) Az áruforgalmi adó elvileg 19 százalékos, de a szegény negyedekben legalábbis eléggé esetleges, hogy valamiről rendes számlát vagy nyugtát adnak-e. (Sokkal rosszabb a helyzet, mint a kilencvenes évek magyarországi állapotai.)
A külföldi tőke az oka mindennek?
Pedro Castillo, a szocialistának, szélsőbalosnak és baloldali populistának egyaránt nevezett új elnök retorikájában központi szerepet kapott a vállalati adók emelése, főleg a külföldi tulajdonú cégek megadóztatása. Peru a világ második legnagyobb réztermelője, főleg nyugat-európai, észak-amerikai és – egyre inkább – kínai tulajdonú bányákkal. De más iparágakban is bőven találunk külföldi érdekeltségű cégeket. Ilyenek például:
- Refinería la Pampilla (Repsol) – olajfinomító, spanyol
- Minera Antamina – vegyes fémbányászat, nemzetközi
- Tottus – hipermarket-hálózat, chilei
- Sky Airlines – regionális légitársaság, chilei
- Latam – légitársaság, 49 százalék chilei, 51 százalék perui
- Claro – telefontársaság, mexikói
- Telefónica del Perú – telefontársaság, spanyol
- BBVA – bank, spanyol
- UCP Backus and Johnston – sör és üdítők, kanadai
(Megvan az is, miért olyan drága Peruban a sör a fizetésekhez képest, az árszínvonala inkább európai. Amint a Wikipedia írja, az utóbbi cég, a Backus “de facto monopolhelyzetben van” a helyi sörpiacon.)
Viszont a legnagyobb perui cégek listájának elején minden második-harmadik cég belföldi magántulajdonban vagy állami tulajdonban van. Így azt sem mondhatjuk, hogy teljesen a külföldi tőke uralná a gazdaságot.
Ellentmondásos programok és kivitelezhetetlen tervek
Pedro Castillo elnök szavaiban gyakran ellentmondás tapasztalható, főleg korábbi nyilatkozatai és az újabbak között. Például hol arról beszélt, hogy a gazdag erőforrásokkal és természeti szépségekkel rendelkező ország kincseit csakis a perui nép javára kell fordítani. Megdicsérte Venezuelát is. Majd később már arról értekezett, hogy a magántulajdont tiszteletben kell tartani, és szó sincs arról, hogy bármit államosítani akarnának. Valószínűleg a piaci reakciók nyomán változtatott, az árfolyamok alapján a piac azonban egyelőre gyanakvó.
Persze nem ritka, hogy egy politikus másképpen beszél a választási kampányban és a hatalomra kerülése után. Itt mindenesetre sokan fontos érdemeket tulajdonítanak Pedro Francke új gazdasági és pénzügyminiszternek, aki rutinos közgazdász, menedzser és gazdasági tanácsadó. Aki kezdettől fogva igyekezett megnyugtatni a piacokat.
Nem megy minden egyszerre
Ám a Wikipedia alapján az ő tervei is ellentmondásosak. Egyszerre akarna gazdaságot élénkíteni, egymillió munkahelyet teremteni, kamatot csökkenteni és az inflációt is kordában tartani. Ez nem igazán szokott menni egyik gazdaságban sem, ezért sem meglepő, hogy az emberek dollárba menekülnek. (Ami további nyomást helyez a devizára és növeli az inflációt.) Az utóbbi hetekben annyi eredmény látszik, hogy talán megállt a helyi deviza, azaz az új sol meredek esése.
Eközben az ország rengeteg egyéb rövidebb távú problémával is küzd. A politikai ellenfelek nem nyugszanak, Lima belvárosában alig lehet anélkül közlekedni, hogy tüntetőkbe vagy rendőrsorfalakba ne ütköznénk.
Mi lesz, ha vér fog folyni?
Márpedig itt a tüntetések kevésbé békések, mint Európában, nem ritka a súlyos sérülés vagy halálozás, vagy a gyújtogatás az utcán. Magas szinteken is folytatódik a hatalmi harc, nemrég a (jobboldali?) ügyészség és a rendőrség együtt indított eljárást, például kutatta át a kormányra került párt vezetőinek házait, különböző súlyos vádakra keresve bizonyítékot (mint zsarolás, pénzmosás).
Aggasztó politikai tervek
Az új elnök tervei között szerepel:
- Átfogó alkotmányreform, ami az ellenzék heves tiltakozását váltja ki.
- A halálbüntetés visszaállítása a nemzetközi emberi jogi szerződések felmondása árán is.
- A nép felfegyverzése, paramilitáris csoportok létrehozása.
- A média szigorúbb "szabályozása".
Hivatalosan tízből legalább három személy szegény, bár az utcát járva ez erős alulbecslésnek tűnik, akár kétszer ennyi is lehet a valóságos. Amint említettük, a többség az “informális gazdaságban” dolgozik. Annak olyan súlyos következményeivel együtt, mint a nyugdíj– és az egészségbiztosítás hiánya. A 33 milliós országban már egymillióra teszik a venezuelai menekültek számát, akik terhelik az infrastruktúrát és növelik a bűnözést. Miközben sokan csak kétségbeesetten próbálnak megélni valamiből, bármiből. És persze lenyomják az amúgy is alacsony béreket.
Sokan panaszkodnak arra is, hogy mindent elöntenek az olcsó távol-keleti áruk. Emiatt sok hazai kisvállalkozás tönkrement, vagy csak vegetál.
Bajban a régi húzóágazat
A korábban húzóágazatnak számító turizmus is erősen visszaesett. Augusztus első felében Cusco-ban azt mesélték a helyi idegenforgalmi kisvállalkozók, hogy a híres Machu Picchut csak mintegy feleannyi turista keresi fel, mint a járvány előtt (napi 5000 helyett nagyjából 2500). Cusco utcáin vagy a turistacsoportokban pedig inkább a belföldi vagy a környező dél-amerikai országokból érkezett turisták voltak jellemzőek. A pénzesebb nyugat-európai, észak-amerikai és ázsiai utazók ritkábbá váltak, nagy részüket vélhetően a koronavírus-járvány riasztotta el.
Az újfajta szocializmust próbálják feltalálni?
A Peruban zajló változásokat a brit BBC próbálta szélesebb kontextusba helyezni, betájolni az egyáltalán nem ritka latin-amerikai balos mozgalmak sorában. Eszerint a cél egy népgazdaság piacokkal (“economía popular con mercados”) kialakítása lenne. (Amit talán egyfajta szocialista piacgazdaságnak is lehet nevezni – a szerk.)
Nem vagyunk chavez-isták, nem vagyunk kommunisták, nem fogjuk elvenni senkitől a tulajdonát. Az elhangzottak teljesen hamisak, ez biztos: demokratikusak vagyunk, tiszteletben tartjuk a perui berendezkedést és az intézményeket – idézik Pedro Castillo elnök június végi beszédét.
A BBC szerint eredetileg Evo Morales bolíviai és Rafael Correa ecuadori politikusok törekvéseire hasonlít inkább a perui baloldali kísérlet. (Ebből a két névből új szó is született az ideológiára – az “evocorreísmo”.) Ez egy tervező, vállalkozó, iparosító és védelmező államot jelentene. Amely “belső erőforrásokat termel erőforrásainak szuverenitásából”.
A primitív baloldaltól a modern baloldalig
Legalábbis ez a “primitív baloldali” modell volt az eredeti terv, de azután váltás történt, és egy “modernebb baloldal” irányába fordult az elnök– idézik Sinecio López perui akadémikust.
A brit médiaóriásnak Pedro Francke miniszter is nyilatkozott, és azt mondta, hogy a “népgazdaság piacokkal” ugyanúgy a magánvállalatok szabad cselekvését jelenti, mint az eddigi rendszerben. De az állam részéről nagyobb újraelosztást tartalmaz.
Újra kell osztanunk a vagyont, különösen a bányászati vagyont – érvelt.
Az ebből az újraelosztási politikákból származó pénzeszközöket fordítanák az egészségügyre és az oktatásra, valamint a mikrovállalkozások támogatására. Cáfolta, hogy kubai vagy venezuelai mintájú, szigorú árszabályozással, erősen tervezett gazdasággal, hatalmas állami jelenléttel járó rendszert akarnának kiépíteni. Ő leginkább Evo Morales Bolíviájához hasonlítja Peru jövőjét.
Ilyen volt Evo Morales Bolíviája?
- A jelentős földgázkinccsel rendelkező Bolíviában Evo Morales elnök egy rendelettel fokozott állami ellenőrzést vezetett be a szénhidrogén-iparban. Korábban a vállalatok a nyereségük 18 százalékát fizették az államnak, de Morales ezt megfordította, így a nyereség 82 százaléka az államhoz, 18 százaléka pedig a vállalatokhoz került. Az olajcégek azzal fenyegetőztek, hogy az ügyet a nemzetközi bíróságokhoz viszik, vagy megszüntetik működésüket Bolíviában, de végül beletörődtek. (…) Morales alatt Bolívia addig példa nélküli gazdasági erőt élt át, az ország devizája erősödött és a költségvetési hiány 30 év óta először megszűnt – írja sok minden más pro és kontra mellett a Wikipedia.
Tíz év alatt 80 százalékkal nőttek a lakbérek. 
