A Juh Terméktanács az Interovic (La Interprofesional del Ovino y Caprino de Carne) spanyol testvérszervezettel konzorciumban, a 2018-2020 közötti időszakra uniós támogatást nyert a juh- és a kecskehús – azaz a kiskérődzők – fogyasztásának propagálására, valamint e termékek újra pozicionálására. A sikeresen lezajlott programot követően egy új pályázati körben, szintén az Interovic-kal közösen, ismét elnyertek egy EU támogatású promóciós programot, amelynek segítségével 2021-2023 között tovább javíthatnak a juhtermékek fogyasztói megítélésén – amint azt a szaksajtó hírül adta.
Melyek az idei programhoz való csatlakozás feltételei? Az éttermekben akár állandóan, akár napi ajánlat formájában, legyen a fent említett napokon bárányhúst tartalmazó fogás az étlapon.
A barihus.hu honlapon közzéteszik ezeket a napi ajánlatokat és fotókat, amelyeket az éttermektől kapnak. Nekik viszont arculati elemekkel ellátott anyagokat küldenek – például pohár- és tányéralátétet. A cél nyilvánvalóan a táplálkozás élettani szempontból értékes bárányhús ismertségének növelése, a hazai fogyasztás élénkítése.
Ami a juhsajtot illeti, azzal nincs gond, igen sokan kedvelik nálunk is ezeket a készítményeket, főleg a háztáji gazdaságokban, kézműves módon előállított fajtákat. Ám a hússal már nem ilyen egyszerű a helyzet. A minőségi bárányhús ugyanis drága, kilónkénti ára két- sőt háromszorosa a csirkemellnek meg a sertéssonkának, ami eleve behatárolja a keresletet.
Ráadásul sokan ódzkodnak tőle, mert mellékízt éreznek, amikor megkóstolják az ilyen fogásokat.
No meg, a bárányt nem olyan egyszerű elkészíteni, mint a rántotthúst vagy a főtt sonkát, a háziasszonyok olykor nem tudnak mit kezdeni vele, még akkor sem, ha netán hozzájutnak, tájékozatlanok, hogy milyen szósszal, körettel kínálják.
A juhásznak persze könnyű a dolga – vélhetnénk, csak kiválaszt egyet a nyájból. De azok a példányok, amelyek kint a réten legelésznek, többnyire anyajuhok, a mozgás miatt lassabban nőnek, a húsuk a különböző füvek miatt korántsem olyan puha és rózsaszín, mint a zárt körülmények között takarmányozott, 24-27 kilós, ideális vágósúlyú bárányoké. Márpedig többnyire ezek kerülnek exportra – évi több mint ötszázezer élő bárány vág neki a világnak Magyarországról. Amit látunk itthon a mezőn legelészni, azok többsége tenyészjuh, ezeket belföldön dolgozzák fel.
A másik gond, hogy ami a magyar üzletekben néhol kapható, az többnyire exportból visszamaradt tétel. Persze ezekből is lehet finomat sütni-főzni, csakhogy bárányból nem egy kilót vesz az ember, hanem minimum egy combot vagy bordakoronát, és ennek ára már eleve szűkíti a vevőkört.
Mindennek az a következménye, hogy az összes húsfogyasztásunkon belül nagyon alacsony a juhhús aránya, alig 30-37 deka egy főre vetítve évente, volt a járványt megelőző években. A járvány okozta HoReCa szektor bezárások csaknem 40 százalékkal vetették vissza az itthoni egy főre jutó éves fogyasztás mértékét. Ez tavaly már csak 0,24 kg volt.
Igaz, ezzel szemben hatalmas a magyar vágóbárányokra a kereslet, az egyre növekvő számú piacainkon. Ennek oka az új-zélandi, ausztrál, és a brit bárányhús hiánya az EU piacain. Ez soha nem látott szintre emelte az élő export juh árszintet, ami persze a hazai piacon is növelte az árakat.
Ez persze átlagszám, vannak, akik soha még nem fogyasztottak ilyen húsféleséget. Míg például a Balkánon a juhból készült élelmiszerek alapvető napi termékek, addig Magyarországon jellemzően luxus fogyasztási cikként jelennek meg – beleértve lassan az igazi juhtúrót és sajtot is.
A juh- és kecsketej termékek promóciójára is elnyert egy EU-s pályázatot a Magyar Juh- és Kecsketejgazdasági Közhasznú Egyesület, közösen az olasz partnerekkel, ami nagy segítség lesz a valódi juh- és a kecsketej termékek iránti érdeklődés megerősítésére. Ez a program csak a napokban indul el, a szakemberek bíznak benne, hogy a 2022 és 2024 közötti időszakban sokat lehet lendíteni ezeknek a termékeknek az ismertségén és keresletén.
Legalábbis egyelőre. Nem hoztak áttörést a moszkvai tárgyalások. 
