Amerika, az EU, Japán, Kanada valójában nem is tud labdába rúgni ebben a helyzetben, gazdaságaik csak értékelődnek lefelé. A deflációs spirálból való kikecmergést, a keresletélénkítést, a munkahelyteremtést márpedig csak egy módon tartja Alpert és Roubini elképzelhetőnek: nagyon gyorsan és minden áron meg kell próbálni inflációs környezetet teremteni, a jegybankoknak sok trillió dollárt kell nyomtatniuk, és e csillagászati összegeket főként az infrastruktúra forradalmi megújításba, rendkívüli új beruházásokba kell fektetni.
Alpert szerint Európa bizonyos tekintetben monetáris unió, de nem képes fiskálissá is válni, holott ennek megteremtése nélkül össze tud – mégpedig nagyon könnyen és nagyon hamar – omlani, ennek fényében Európa nagyobb bajban van, mint Amerika. A közgazdász szerint a fiskális unió akadálya, hogy az EKB és a német politikai olyan lényeges témákban nem enged, mint az EKB államkötvény vásárlása és a fedezetlen pénzkibocsátás.
A pénznyomtatás inflációval járó következményéhez a szakértő hozzáfűzte, hogy ez egy speciális válság, és a FED által eszközölt kétszer is beindított pénznyomtatás (quantitative easing) nem hozta meg az eredményét, de inflációt sem generált. Az, hogy az infláció a pénznyomtatás hatására nem szabadult el, az a fogyasztás stagnálásának volt köszönhető.
A válság alapvető oka a túlkínálat
A közgazdász szerint a fogyasztás stagnálása a válság alapvető okával, a túlkínálattal magyarázható. Mindenekelőtt a munkaerőből van túlkínálat, India, Kína, Oroszország, Brazília, lényegében az egész ázsiai térség lassan, de biztosan, az utóbbi négy évben viszont egyre szédületesebb ütemben árasztja el a világot versenyképesebbnél versenyképesebb munkaerővel.
Az ő fogyasztásuk azonban egyáltalán nem képes és még jó sokáig nem is lesz képes felszívni az általuk megtermelt javaknak, szolgáltatásoknak mérvadó részét. Mindezen tényező következményeként minden területen, és minden gazdasági szektorban túltermelés, alakult ki. Mindeközben a nyugati országokban a munkahelyek száma nemhogy nem tudott nőni, sőt ellenkezőleg: csökkent. A fogyasztás beszűkült, a kínálat pedig egyre csak nőtt.
Alaptalanok az inflációs félelmek
Az infláció kialakulásától a szakértő véleménye szerint elsősorban azért nem kell tartanunk, mert a magas munkaerőkínálat miatt nem alakulhat ki bérinfláció, sőt ezzel ellentétben a bérek csökkenése várható. Alpert felhívta rá a figyelmet, hogy a pénzkibocsátás miatt leginkább a nyersanyagpiac inflálódott, de a bérek nem emelkedtek.
A befektetési tanácsadó rámutatott arra, hogy a fogyasztás csökkenése nagy valószínűséggel páratlan recessziót hoz majd, elsősorban Európában, mindeközben hanyatlanak a bankok, amelyeket Amerikában, Kanadában, főként Nyugat-Európában – azonnal rendkívüli mértékben fel kellene tőkésíteni. A bankok feltőkésítésére Alper elsősorban az USA-ban lát esélyt, amely számításai szerint 1,2 trillió dollárt jelentene, ezt az összeget a jegybank pénznyomtatással tudná a bankok rendelkezésére bocsátani.
Az infláció és valuták leértékelődése jelenti a megoldást
Alper Európa jövőjével kapcsolatban igencsak szkeptikus, véleménye szerint válságos az európai helyzet, amennyiben - kis túlzással élve - ahány nemzetállam, annyiféle elképzelés, politikai gyakorlat, annyiféle nacionalista önzés áll szemben egymással.
Véleménye szerint a jelenlegi problémákra megoldás az, ha az eladósodott országok hagyják magukat deflálni, hagyják, hogy gazdaságuk leértékelődjék, és persze a valutájuk is (lásd Lettország, Írország). A hitelt nyújtani képes erős gazdaságoknak pedig a fogyasztás stimulálásával inflációt kell gerjeszteniük, erre azonban a kulcs országok, sem a németek, sem a franciák nem hajlandóak.
A közgazdász úgy véli, hogy ez euróövezet déli államai nagy valószínűséggel kikerülnek majd az övezetből, mivel az övezet perifériájában élők sorban veszik ki a megtakarításaikat a bankokból, a nyugat-európai és az amerikai vezető bankok pedig soha nem látott mértékben és ütemben építik le az euróövezet déli tagjaiból származó államkötvényeik állományát. Továbbá a problémás országok versenyképességének helyreállítása csak a saját valuta bevezetésével képzelhető el.
Az euróövezet felbomlásának elkerülése érdekében Alper szerint az EKB-nak is trillió eurónyi új pénzt kellene nyomtatnia és azzal elárasztania az egész európai gazdaságot, ennek azonban sem az intézményi, sem a politikai feltételei nem adottak.
A kialakult válság megoldására a közgazdász az adócsökkentést nem tartja megfelelő eszköznek, mivel a korábbi adócsökkentések nem vezettek új munkahelyek teremtéshez, ellenkezőleg a megtakarított pénzeket visszafogják, félreteszik, vagy éppenséggel olyan technológiákat vezetnek be, amelyek révén még több munkahelyet építhetnek le.
A kilábaláshoz le kell értékelni a forintot és csökkenteni kell a béreket
A befektetési szakember Magyarországgal kapcsolatban elmondta, hogy nincs más kiút az ország számára, mint a forint, a gazdaság és a munkaerő leértékelése annak érdekében, hogy növelni tudjuk versenyképességünket és gazdasági növekedésünket. Véleménye szerint csökkenteni kell a béreket, a gazdaságot az eddigieknél sokkal olcsóbban kell működtetni, és takarékoskodnunk kell. Továbbá mindent egybevetve el kell inflálni az adósságainkat.
Daniel Alpert hozzátette, hogy Amerika számára nincs egyéb kiút, mint az új jegybanki pénzek garmadájával támogatott gazdaságélénkítés, a világ számára pedig nincs más, mint Kína, Oroszország, Dél-Amerika érdekeltté tétele az európai, amerikai újjáépítésben. Véleménye szerint új multilaterális alkukra, globális, betartható gazdasági megállapodásokra van szükség, a játékszabályokat egyértelműsíteni kell. Mindenekelőtt Kínával meg kell értetni, be kell láttatni, hogy stimulálnia kell belső és külső fogyasztását, hagynia kell felértékelődni a jüant, és ugyanolyan nyitott átlátható piacgazdasággá kell válnia, mint amilyenek a nyugati országok.
A teljes interjút megtalálja az Alapblogon.
Hormuzgáni támadásra hivatkoznak. 
