|
| MTI Fotó: Koszticsák Szilárd |
Tony Blair 1997 és 2007 között volt az Egyesült Királyság miniszterelnöke, és végig nagy népszerűségnek örvendett. Ha 2007-ben nem adja át hivatalát Gordon Brown addigi pénzügyminiszternek egy korábbi ígéret miatt, talán a 2010-es választások is másként alakultak volna, és David Cameron soha nem követi el azt a szamárságot, hogy népszavazásra bocsátja az uniós tagság kérdését.
Jó fej volt
Ugyanakkor az is igaz, hogy Tony Blair jóindulata, talán túlzott könnyelműsége vezetett oda, hogy a polgárokat rá lehetett venni a kilépési szavazatra. Blair ugyanis 2004-ben, amikor csatlakoztunk, rögtön megnyitotta a munkaerőpiacát az újonnan belépő 10 ország polgárai előtt, nem vette igénybe a 7 éves türelmi időszakot, mint mondjuk Németország. Ha egyeztet a többiekkel, és együtt tartják be a 7 évet vagy együtt rövidítenek, nem ment volna aránytalanul sok ember Angliába, és nem lehetett volna annyira felfűteni ezzel a kérdéssel a szavazópolgárokat.
Ha viszont már így lett, Tony Blair próbálna javítani a helyzeten. Kicsit későinek tűnik, leginkább a népszavazási kampányban kellett volna neki nagyobb erővel bedobni magát, hisz rá azért hallgattak volna. Most viszont azzal vádolja a jelenlegi kormányt, hogy nem is az úgynevezett „hard Brexit”-et erőlteti, hanem a mindenáron való kilépést, ahelyett, hogy lényegesen kompromisszumkészebb lenne, és mondjuk megpróbálnának egy, a norvéghoz, vagy a svájcihoz hasonló megoldást elérni.
Kármentés
Blair a BBC szerint azt mondja, az ő feladata az, hogy mindennek költségeire és hatásaira felhívja a figyelmet. Meg kell mutatni, hogy hiányos ismereteken alapult a döntés, de most már bárki számára látható a tényleges helyzet. Ugyan a szavazás megtörtént, de azt javasolja, hogy mégiscsak át kéne gondolni még egyszer a kérdést, amikor már tisztán látszik, hogy mik az alternatívák. Az EU elhagyásával nagy lesz a fájdalom, a nyereség viszont csak illuzórikus. A népszavazást érzelmileg jelentősen befolyásolta a bevándorlás kérdése, és a volt miniszterelnök elismeri, hogy ez egy igen lényeges kérdés, amivel foglalkozni kell, csak nem mindent felrúgni miatta.
Reggel, éjjel, este
Kétségtelen, hogy a jelenlegi kormány működése alatt eddig kompromisszumkészség nélkül kezelte a Brexit kérdését. Ahogy Blair mondja: a Brexittel fekszenek és ébrednek, azzal álmodnak, hogy egy másik klasszikust idézzünk, arra gondolnak reggel, éjjel és este. Kérdés persze, hogy mit lehet ilyenkor tenni: Blair tavalyi kampánytársai azt mondják, hogy ha a névleges kilépést nem is lehet megakadályozni, azon kellene munkálkodni, hogy a hatása mégis sokkal kisebb legyen (megint csak a svájci vagy a norvég út).
A lordok
Kérdés, hogy Blair mennyire tudja felrázni a közvéleményt, és mennyire tud hatást gyakorolni. A következő lényeges pont mindenesetre a parlament felsőházának, a Lordok Házának szavazása, és az eleve nem tűnik olyan sima ügynek, mint az alsóházé volt. Ott nincs is többsége a kormánynak, így Blair véleményére is jobban figyelnek, nem is kizárt, hogy az időzítés is ennek köszönhető.
A német kormány alaposan megvizsgálja a Nemzetközi Büntetőbíróság elfogatóparancsát, amelyet Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök és volt védelmi főnöke ellen adott, de nem tesz további lépéseket addig, amíg ők nemterveznek németországi látogatást. 
