|
| (Fotó: ENSZ, UNHCR) |
A törökök többsége egyértelmű jelzést vár az Uniótól arról, hogy országuk csatlakozhat a közösséghez. Az Alapblog interjúalanya, Sinan Ülgen a török politikai-gazdasági agytröszt, az isztambuli EDAM elnöke, az amerikai Carnegie Alapítvány egyik vezető európai kutatója lényegében kimondja: Törökország kardinális jelentőségű szerepet tud játszani a menekültügy megoldásában, hatékonyan hozzá tudna járulni az Európára nehezedő politikai-gazdasági terhek csökkenéséhez, ha cserében az Unió nem csupán pénzt adna neki, hanem főként ígéretet, hogy az országot valóban integrálni fogják.
A jelenlegi tőkemenekítés és deviza leértékelődés dacára Törökországban tartósan fenntartható a korábbi öt helyett immár csak három százalékos gazdasági növekedés.
A teljes interjút az Alapblogon olvashatja.
2,5 millióra nyolcmilliárd négy év alatt
Törökországban négy éve jelentek meg az első menekültek – nyomban azt követően, hogy kitört a polgárháború a szomszédos Szíriában. Számuk nulláról 2-2,5 millióra növekedett mára. Eddig mintegy 8 milliárd eurójába került a török költségvetésnek, hogy ellátták és ellátják a menekülteket.
Törökországban a gazdasági növekedés 5 százalékról 3 százalékra csökkent. „Relatíve tényleg komoly csökkenés, csakhogy a 3 százalék önmagában igazolja, hogy szó sincs recessziós veszélyről. A GDP bővülésének ez az üteme még mindig jóval magasabb az EU átlagánál. Nem kívánom azonban elbagatellizálni a gazdaságunkban megmutatkozó baljós jeleket, de azok meghatározó részben a globális gazdasági-pénzügyi környezet változásával függnek össze: a befektetők készülnek rá, hogy hamarosan véget ér a nulla kamatok világa.
A feltörekvő piacokról, köztük Törökországból különösképpen masszívan viszik ki a tőkét, holott a török gazdaság hosszú éveken át tartó „növekedés sztorija” a tőkeimport stabilitásának, a külföldi beruházások folyamatos bővülésének volt köszönhető. A fizetési mérleg korábban sem volt pozitív, de az most a tőkekivándorlás miatt krónikus deficitet mutat. Ez okozza a török líra lejtmenetét. Mindeközben Törökország fő exportpiacán, az Európai Unióban nem élénkül igazán a fogyasztás, nincs jelentős importkereslet-növekedés, mivel nincs Európában számottevő gazdasági növekedés” – nyilatkozta Ülgen.
„A török költségvetés rendben van, az ország fiskális helyzete stabil, a török bankok fundamentumai erősek és szigorú, átlátható szabályozók veszik körül őket. Szélesebb értelemben ez egy folyamatosan modernizálódni képes, alapvetően liberális gazdaság, ahol ma sem lankad a belső fogyasztás, sőt, Törökország – ellentétben az Unió tagországaival – nem öregszik: a lakosság meghatározó hányada fiatal ember, stabilan növekszik a lélekszám. Mindez a záloga annak, hogy ne gyengüljön 3 százalék alá az éves gazdasági növekedés üteme” – folytatja gondolatait az interjúalany.
Elfogadják a helyzetet
A török társadalmat lényegileg nem viselte meg és továbbra sem viseli meg a menekültek hatalmas tömege. Ezt a témát nem tette belpolitikai háborúskodás tárgyává sem kormánypárt, sem a köztársasági elnök, sem az ellenzék. Törökországban alapvetően nyitottság érvényesült feléjük. Az ország eddig képesnek bizonyult a legalább kétmillió menekült kezelésére.
Arra kérdésre, hogy miért kezdenek a menekültek tömegesen Törökországból az Európai Unió államaiba vándorolni, a következő választ adta a szakértő: „Főként azért, mert Törökország lehetőségei a szír menekültek elemi ellátásához, ha úgy tetszik: az életmentéshez bizonyultak elégségesnek. Az integrációjukhoz, a törökországi munka világába való széles körű beépülésükhöz, az óriási számú kisgyerek beiskolázásához nem építettük ki a megfelelő infrastruktúrát…, ehhez már nincsenek meg a forrásaink.
Csak pénzzel ezt a problémát lehetetlen megoldani. Az EU-nak Törökországgal és más fontos szereplőkkel közösen kell megvalósítania olyan tervet, amelynek alapján helyreállítható a belső béke Szíriában. Közösen kell a helyzetet stabilizálni, miáltal a menekültáradat leállna, és a nálunk menedékre leltek nagy része hazatérhetne.
Most tényleg elkerülhetetlen, hogy az EU sokkalta nagyvonalúbban vegye ki a részét a törökországi menekülthelyzet javításából – és ehhez jóval több anyagi támogatást is kell nyújtania.
A török társadalomról tudni kell, hogy a többsége EU-párti. Ezt a többséget mozgósítaná a közelgő választásokon, ha Brüsszelből egyértelműen megüzennék, hogy az Európai Unió nem hagyja magára Törökországot.”
