|
| Donald Trump amerikai elnök, mielőtt felszólal a sigonellai légi támaszponton szolgáló amerikai katonák és családtagjaik előtt a világ legfejlettebb államainak vezetőit tömörítő G7 csoport kétnapos csúcstalálkozója után 2017. május 27-én. (Kép forrása: MTI/AP/Evan Vucci) |
Trump megválasztása után első alkalommal látogatott Európába múlt pénteken és szombaton. Részvételét a NATO- és G7 csúcstalálkozókon nagy várakozások előzték meg, hiszen még kampánya alatt többször élesen támadta a transzatlanti intézményrendszert. Trumpnak aztán a múlt heti csúcstalálkozókon gyakorlatilag órák alatt sikerült szétvernie azt a törékeny bizalmat, amelyet alelnöke (Pence) és védelmi minisztere (Mattis) az elmúlt hónapok alatt kiépítettek az európai partnerekkel.
Mi is a célja az EU gyengítésének?
1949 óta első alkalommal fordult elő, hogy egy amerikai elnök a NATO-csúcson elmondott beszédében nem hivatkozott a szeződés ötödik cikkelyére. „Aki egyikünk ellen támad, az mindannyiunkkal kerül szembe” – ez volt és hivatalosan ez ma is az euratlanti védelmi közösség krédója. Nos, ez az ötödik cikkelyre való közvetlen hivatkozás – ez volt az, ami Trump brüsszeli beszédében nem hangzott el.
Európa egy új kezdetet várt, de az elnök otromba viselkedése és nagyfokú közömbössége a nyugati alapértékek irányába megerősítették az európaiak félelmeit. Mindenesetre nem ez az első alkalom, hogy Washington gyengíteni igyekszik az EU-t. George W. Bush elnöksége alatt Donald Rumsfeld védelmi miniszter már „régi Európára” és „új Európára” osztotta a kontinenst.
Az amerikai politika általában, a republikánusok pedig különösképpen soha sem álltak távol a nagy üzleti lobbicsoportoktól. Felmerül a gyanú, hogy Trump EU-ellenes megosztó politikájával - példának okáért a Brexit nyílt támogatásával – valójában az óriási amerikai cégek érdekeit képviseli. A Google, az Apple, a Microsoft, a Facebook és az Amazon érdekeit sokkal jobban szolgálná egy széttöredezett kontinens, ahol Brüsszel túl gyenge lenne jogsértési eljárások megindíthatására és büntetések kiszabására.
Növekvő biztonságpolitikai szakadék
Trump múlt heti látogatása Szaúd-Arábiában - amelynek során Iránt „a terroroizmus legfontosabb állami szponzorának” nevezte - éles kritikát váltott ki Európában. Brüsszel és Berlin nem akar háborút Teheránnal, hanem sokkal inkább új energia-szállítási útvonalakat akar látni és új piacokat a német export számára. Az EU ellenzi Trump konfrontációs kurzusát Pekinggel is. Kína a német autóipar óriási piaca és a Peking „új Selyemút” projektje összekötné Európát az Öböl-menti arab államokkal és Oroszországgal.
|
| Káncz Csaba |
A közös európai védelmi politika nagy lökést kapott az új francia elnök, Macron megválasztásával, aki erőteljesen Berlin felé orientálódik. Az EU védelmi minisztereinek múlt csütörtöki találkozóján Brüsszelben a tagállamok megállapodtak egy közös parancsnoki központ felállításában, amely polgári és katonai műveletet fog támogatni. Federica Mogherini, az EU kül- és biztonságpolitikai főnöke szerint „megegyeztek az állandó struktúrált együttműködésről” és „lebontották az EU harcoló egységeinek bevetésével kapcsolatos eddigi pénzügyi korlátokat”. Mi több, 19 EU tagállam, köztük Berlin, Párizs, Róma és Madrid jövőre egy új közös védelmi alapot akar fölállítani.
London pedig eddig vehemensen ellenezte a közös európai hadsereg felállításának ötletét, tehát most a Brexittel megnyílt az út egy önállóbb európai kül- és biztonságpolitika kialakítása felé. A magyar miniszterelnök tavaly nyári tusványosi beszédében már kiemelte, hogy a kontinentális Európának szüksége lenne egy ütőképes közös hadseregre. Budapest nemrégen meghirdette a Zrínyi 2026 elnevezésű honvédelmi-haderőfejlesztési programot. Ennek kapcsán érdemes hozzátenni, hogy térségünkben Románia és Lengyelország a GDP-jéhez képest dupláját költi védelmi kiadásokra, mint hazánk, és ezzel ők már megfelelnek a NATO elvárásainak, amely 2 százalékos szintet vár el.
Káncz Csaba jegyzete
A védelmi iparba is beruháznának. 
