|
| Egy finn, egy amerikai és egy észt katona egy júniusi hadgyakorlaton. Fotó: EPA / valda Kalnina |
Múlt pénteken tartották az EU jövője kapcsán a varsói V4-csúcstalálkozót, amelyen Merkel kancellár is részt vett. A magyar és a cseh miniszterelnök szerint hozzá kell kezdeni egy közös európai hadsereg felállításához. Orbán részéről ez a felvetés már nem először hangzik el, hiszen az idén nyári tusványosi beszédében már kiemelte, hogy a kontinentális Európának szüksége lenne egy ütőképes közös hadseregre.
A közös európai haderő terve az 1950-es években merült fel először, de azóta sem valósult meg, bár az EU formálisan rendelkezik a tagállamok által kiállított gyorsreagálású hadtestekkel. 2009-ben az Európai Parlament támogatott egy indítványt egy 60 ezer fős európai hadsereg felállításáról. Tavaly tavasszal Juncker bizottsági elnök pedig már szintén javasolta az EU-s közös hadsereg felállítását azzal a céllal, hogy a kontinens komolyan vehető külpolitikai szereplővé váljon.
De miért vált ez most aktuálissá?
Látnunk kell, hogy a NATO szerepe folyamatosan erodálódik a hidegháború vége óta. Tagjainak az érdekei, katonai képességei és hajlandóságuk más NATO-tagok megvédésére folyamatosan divergál. A gyakorlatban ugyanakkor erős korlátok léteznek a NATO képességeit illetően egyes tagjainak a megvédésére. A török politikai válság pedig csak tovább tépázza a szervezet tekintélyét.
Korábban többször értekeztünk Trump amerikai elnökjelölt egyre nyíltabb NATO-ellenességéről. Trump szerint a dolgok a világban megváltoztak és Amerika túl sokat fizet Európa biztonságáért. Ezt a figyelmeztetést komolyan kell vennünk, mert az amerikai republikánusok kemény magjában hónapok óta erősödik a meggyőződés, miszerint véget kell vetni egyes NATO-tagállamok potyautas bliccelésének és felül kell vizsgálni a Washington által korábban adott háborús garanciákat.
Új európai tájkép a Brexit után
Mi több, bizonyos értelemben jogosak az amerikai kritikák, hiszen a 2 százalékos GDP-arányos védelmi kiadási szintet Európában csak a britek, lengyelek, észtek és görögök teljesítik. Új fejlemény, hogy az Egyesült Királyság kiválásával a legütőképesebb nukleáris haderő távozik az EU-ból. London pedig eddig vehemensen ellenezte a közös európai hadsereg felállításának ötletét, tehát most a Brexittel megnyílhat az út egy önállóbb európai kül- és biztonságpolitika kialakítása felé.
Nem tekinthető véletlennek, hogy egy nappal a Brexit népszavazás után a német és a francia külügyminiszter már egy „Európai biztonsági paktum” létrehozására szólítottak föl. A német védelmi minisztérium erőteljes szakmai tanácsadásával tető alá hozott friss EU-s Globális Stratégia Európát autonóm cselekvésre szólítja föl „ha és amikor ez szükségessé válik”. Valóban, az új stratégia az önálló európai hadsereg létrehozásának egyik lépcsőfoka, amely egyben alátámasztja Európa globális szerepvállalását. A tervezetben új, uniós szintű állandó katonai-hadműveleti struktúra szerepel, saját főhadiszállással.
Németország, mint nukleáris hatalom?
|
| Káncz Csaba |
Ahogyan Kiss J. László professzor a minap kifejtette, a jövőben jelentősen növekedni fog Németország védelempolitikai szerepe, miután az ország komoly fegyverkezésbe kezdett. Utóbbi tényt jól mutatja, hogy Németország a következő 15 évben 130 milliárd euró értékben kívánja megújítani elöregedett fegyverzetét, és emlékeztetett arra is, a német katonai doktrína hosszú idő után most újra kijelölt egy ellenséget: Oroszországot.
Katonai szakértők szerint a NATO bürokraták viszont egyelőre nem rajonganak az EU haderő létrejöttért, mert azzal óhatatlanul új alapra kell helyezni az atlanti együttműködést. Ez nyilván olyan érdekellentét a NATO bürokrácia és a lehetséges EU erők szorgalmazói közt, amit igen nehéz (lesz) felszámolni. Lényeges vetület továbbá, hogy egy EU haderő esetén új alapra kell helyezni az EU és Oroszország viszonyát, és a meglévő nukleáris rendszert is át kell dolgozni. Németország pedig akár atomfegyvert is rendszeresíthet a kontinens erőegyensúlya végett. Nos, az már egy más Európa lenne, mint amihez hozzászoktunk.
Káncz Csaba jegyzete
A luxustermékek egyik jellemzője volt, hogy a piacuk válságálló, érzéketlenek az általános kereslet hullámzására, ám ez sem látszik már örök igazságnak. 
