|
| Donald Trump (Kép forrása: EPA/Mark Lyons) |
Donald Trump a külkereskedelem-politikával foglalkozó ún. Nemzeti Kereskedelmi Tanácsot hoz létre, amelynek élére a Kínával kapcsolatban kifejezetten ellenséges álláspontot képviselő Peter Navarro egyetemi tanárt nevezi ki. Ezzel arcot kap az izolacionizmus (»America First«) új külkereskedelmi stratégiája. Navarro több könyvet is írt arról, hogy Kína és az USA kereskedelmi háborút vív, amiben az amerikaiaknak keményen oda kell csapniuk Pekingnek. Korábbi kijelentési szerint az USA és Kína gazdasági háborúban állnak, emiatt a követendő lépésekben agresszívnak kell lenni.
Kereskedelmi lépések és dereguláció
Általában véve is olyan intézkedésekre van szükség szerinte, amelyek a külföldi termelést versenyképtelenné teszik. Trump a választási kampány során a pokol fenekére küldte a szabadkereskedelmi egyezményeket – ezeket a tirádákat már akkor Navarro koordinálta az elnökjelölt csapatában. Trump most a Tanács felállításával félreérthetetlenül jelzi, hogy végre fogja hajtani választási ígéreteit a „jobb” kereskedelmi egyezményekről, amelyek az amerikai ipari dolgozók érdekeit figyelembe veszik.
A Tanács feladata lesz többek között Trump „Vásárolj amerikait, foglalkoztass amerikait” szlogen végrehajtása, példának okáért a közbeszerzéseknél. Itt azonban a Tanácsnak mélyebbre kellene ásnia és a munkanélküliek hiányzó szakmai képességeinek kérdéskörét boncolgatnia. Mert bár az elmúlt két évtizedben valóban sok állás eltűnt a hagyományos iparágakban, de ennek fő oka a technológiai forradalom volt és csak kisebb részben a külföldi konkurencia. Nemzetközi összehasonlításban az amerikai állam a fejlett világban messze a legkevesebb pénzt költi arra, hogy munkanélkülijeit új álláshoz segítse. Szerdán Trump a 80 éves nagybefektetőt, Carl Icahnt nevezte ki szabályozási kérdésekért felelős tanácsadójának. A szabályozás leépítésének ígérete egy másik nagy ígérte volt Trumpnak és megígérte, hogy a jövőben minden egyes új szabályozásért kettő fennállót megszüntet. Hogy Trump pontosan mit ért szabályozás alatt, az a mai napig rejtély.
|
| Káncz Csaba |
Vissza a nagy üzleti manőverekhez
Közben az Atlanticben, az amerikai észak-kelet liberális értelmiségi magazinjában kedden terjedelmes cikk jelent meg Trump új külpolitikai víziójáról, amely a geopolitika helyett a geogazdasági logikán nyugszik. Trump kifejti: „a sakkjátékos ideje lejárt” (ez nyilvánvaló utalás a Brzezinski által fémjelzett hidegháborús külpolitikára, az amerikai külügy óriásának könyve volt »A nagy sakktábla«) valamint, hogy „Amerika külpolitikáját az üzletkötő kezébe kell helyezni”. Az Atlantic rámutat arra, hogy mindez segít megérteni azt is, most miért Rex Tillerson, az ExxonMobil elnök-vezérigazgatója a külügyi poszt várományosa, aki tökéletes választás lehet erre a szerepre: kérlelhetetlen üzletkötő, a kemény alkuk embere.
Geogazdaságtan alatt olyan gazdasági eszközök koordinált használatát kell érteni, mint a kereskedelem, a befektetések, a monetáris politika, a külföldi segélyek és a kibertámadások külföldi cégek és bankok ellen – azzal a céllal, hogy „elérjük geopolitikai célkitűzéseinket”. Bizonyos értelemben a Trump kemény üzletkötései inkább visszatérést jelentenek a régi amerikai kerékvágásba, ahol például ’Louisiana Megvásárlása’ és a ’Marshall Terv’ során is a geogazdaságtan vitte a prímet a külpolitikában. Az USA versenytársai – köztük Peking és Moszkva – eközben aktívan alkalmazzák ezeket az eszközöket napjainkban, így Kína kilóra veszi meg azokat a kis országokat, amelyek még hajlandóak Tajvannal fenntartani a diplomáciai kapcsolatokat. Tanácsadói szerint ezért Trumpnak is új kurzusra kell állnia, példát vennie Moszkváról és Pekingről, ahol az állam és piac határai elmosódnak és szemrebbenés nélkül gyakorolják a hatalmat gazdasági eszközökkel.
Káncz Csaba jegyzete
Vannak árnyoldalai is a szovjet időkből megmaradt hatalmas készleteknek. 
