A koronavírus által érzékenyebben érintett országok politikai és gazdasági vezetői egyelőre azzal vannak elfoglalva, hogy a korlátozások miatt leállított gazdaságok ne okozzanak tömeges vállalati csődhullámot. Ez ugyanis olyan elhúzódó válsággal járhat, amelynek kimenetele nehezen felmérhető. Ezt a gazdasági összeomlást elkerülendő a kormányok soha nem látott mértékű költségvetési kiadási csomagokat jelentenek be az állampolgáraik és az ottani vállalkozásaik támogatására. Ez rövid távon fontos és szükséges lépés, ám azzal kevesek számolnak, hogy ennek a későbbiekben milyen következményei lesznek.
Az Európai Unió, amely egyébként szigorú feltételeket támaszt a költségvetési fegyelem érdekében, és a renitenseket meg is bünteti, ha kell, látva a problémákat azt jelezte a tagországok felé, hogy átmenetileg felfüggesztik ezeket a szabályokat és vizsgálatokat. Brüsszel is úgy véli, rövid távon a gazdasági összeomlás elkerülése fontosabb, mint a költségvetési fegyelem. A probléma, hogy a válság elmúltával az így felhalmozódó hiány, illetve az ennek nyomán keletkező adósság nem tűnik el. Arról nem is beszélve, hogy a GDP arányos államadósság két ok miatt is megugrik világszerte, mert nem csak a hányados számlálója (adósság) ugrik meg, de a nevező (GDP) is lecsökken. A mutatónak pedig több egyszerű statisztikai jelzőszámnál, a külföldi befektetők nem szívesen vesznek például olyan országok kötvényeiből, ahol a gazdaság éves teljesítményénél nagyobb adóssághegyet görget az adott állam.
Csak szavakban gáláns a magyar politika
Vélhetőleg ez is szerepet játszik abban, hogy a magyar kormány által összeállított mentőcsomag bár rendkívül hangzatosan lett kommunikálva messze nem tűnik bevállalósnak. Orbán Viktor a gazdasági mentőcsomag kapcsán azt jelezte, hogy az a GDP akár 18-20 százalékát is elérheti, értékben pedig 9200 milliárd forintos lehet. A jól hangzó számokban ugyanakkor számos, korábban eldöntött intézkedés is szerepel, így például a vállalatok által fizetendő szocho nyári csökkentését is új intézkedésként próbálja a kormány a kommunikációban eladni. Emellett vannak olyan források, amelyek korábban is rendelkezésre álltak, és most csupán ennek "átcímkézése" történt meg. Így valójában a beharangozott összegnél jóval kevesebb, 1000 milliárd forint alatt van az új források összege.
Nem véletlen tehát, hogy a költségvetési hiány Orbán Viktor korábbi bejelentése szerint az eredetileg tervezett 1 százalék helyett 2,7 százalékos lesz. Bár ez a miniszterelnök szavaiból (és más politikai vezetők megnyilvánulásiból) nem derült ki, de a megemelkedett hiányt várhatóan az eredetileg tervezett bevételekhez mérten állapították meg. Más kérdés, hogy azok, a gazdasági visszaesés és a kormányzati döntések miatt aligha fognak teljesülni. Az adóelengedések és a bejelentett transzferek hatása még csak-csak megbecsülhető, de a költségvetés egyéb bevételeinek alakulása aligha. Varga Mihály mindenesetre az utóbbi napokban már nem hagyott kétséget annak kapcsán, hogy a Pénzügyminisztérium is recesszióval számol, így a büdzsé bevételi oldala aligha fogja hozni a tervezett számokat.
A kormány egyébként valószínűleg azért tűzte ki a 2,7 százalékos hiányt, mert ha a GDP az eredetileg tervezett 4 százalékos növekedés helyett 3 százalékkal visszaesik, ahogy azt például az IMF valószínűsíti, a végleges GDP arányos hiány akkor még éppen becsúszik a lélektaninak számító 3 százalék alá. Ez a szint azért fontos, mert "békeidőben" Brüsszel ennek átlépése esetén indítja meg az úgynevezett túlzotthiány-eljárást vizsgálatot. A magyar kormány tehát szerencsés esetében kisebb visszaesés esetén megelőz egy újabb konfliktust az Európai Unióval. Érdekesség ugyanakkor, hogy a Pénzügyminisztérium vagy több pénzt szánna a gazdaságnak vagy a GDP visszaesése a költségvetési bevételeket erősebben visszavetik, de felmerült a 3 százaléknál nagyobb hiány. Varga Mihály miniszter vasárnap beszélt arról, hogy nem szabad vaskalaposan ragaszkodni a hiány három százalék alatt tartásához.
Fellógatják aki eladósodik
A szándék mindenesetre nagyon erős a kormányban, hogy a hiánycélt tartsa, annak ugyanis a későbbiekben lehet hatása. Egy héttel ezelőtt Orbán Viktor a Kossuth Rádió reggeli adásában beszélt a költségvetési fegyelem fontosságáról. Akkor a miniszterelnök úgy fogalmazott: "később majd fellógatják" azokat, akik most elengedik a hiányt. Aki most "nyakló nélkül él azzal a lehetőséggel, hogy eladósodjon (...), az néhány hónap múlva, amikor túl leszünk a válság első nagy hullámain, felakasztva találja magát, ott fogják egy dróton rángatni a hitelezők meg a spekulánsok" - mondta. A kormányfő kijelentette: neki a 3 százalékos költségvetési hiány "vörös vonal", nem szabad a fölé menni, mert "a végén keservesen meg fogjuk fizetni az árát".
A miniszterelnök félelme egyébként nem alaptalan, hiszen a 2008-as válságot követően a csőd szélére sodródó Görögország teljesen ki volt szolgáltatva a hitelezőknek, és Brüsszel nagyon komoly költségcsökkentő programot várt el tőlük, ami miatt a regnáló kormányok folyamatosan azzal a kettős fenyegetéssel kellett, hogy szembe nézzenek. Ha az EU-IMF duónak megfelelnek, akkor a választópolgárok ellenszenvét kell elszenvedniük, ha pedig a lakosság kívánságait próbálják teljesíteni, akkor a hitelezők csukják rájuk az ajtót. De talán nem alaptalan feltételezni, hogy a Fidesz 2010-es első kétharmados döntéséhez is számottevően hozzájárult a korábbi magyar gazdasági összeomlás, illetve az azt követő népszerűtlen döntésekkel járó (például a 13. havi nyugdíj eltörlése) megszorítások.
Lehet, hogy Orbán Viktor logikája lesz a nyerő
Érdemes kitérni arra is, hogy az olyan kis nyitott és exportvezérelt gazdaságok esetében, mint a magyar a külső konjunktúra legfeljebb időlegesen helyettesíthető a belföldi kereslet felpörgetésével. Az utóbbi évek erős növekedése ugyan kétlábon állt, hiszen az exportra termelő vállalatok jó teljesítménye mellett a folyamatosan emelkedő reálbérek is éreztették a hatásukat többek között a bővülő kiskereskedelmi forgalomban és az erősödő belföldi turizmusban is.
A kormány vélhetőleg azon a logikán van a szűkmarkú gazdaságösztönző program kapcsán, hogy a világ nagy gazdaságainak vezetői most óriási összegeket mozgósítanak a megbicsakló konjunktúra újjáélesztése érdekében. Ha sikerrel járnak, akkor a magyar ipar és a nagyvállalatokat kiszolgáló ide telepített szolgáltató szektor ismét berúghatja a magyar gazdaság motorját. Ha pedig a nagy cégek jól működnek, akkor azok farvizén a kisebb hazai vállalkozások is erőre kaphatnak. Ezt a logikát támasztja alá egyébként az IMF előrejelzése, ők ugyanis az eurozóna átlagánál jóval kisebb, 3,1 százalékos visszaesést valószínűsítenek az idei évre. Majd ezt követően jövőre masszív, 4,2 százalékos növekedést várnak. A Nemzetközi Valutaalap előrejelzése szerint a magyar gazdaság meglepően ellenálló lehet a válságnak. Érdemes persze megjegyezni, hogy nem mindenki ilyen derűlátó a magyar kilátásokat illetően, számos elemző szerint a nagy autóipari kitettségünk miatt éppen, hogy sérülékenyebbek vagyunk, mint más közép-európai országok.
Már így is adósságban úszik a világ
A járvány miatt indított mentőcsomagok számos országban valóban óriási összegeket mozgatnak meg, ezek finanszírozási oldala viszont sok helyen rejtélyes. Több országban is vélhetőleg a jegybankok mérlegébe rejtik el időlegesen ezeket a gigantikus összegeket, ám a mostani közgazdasági szabályrendszerek szerint ez legfeljebb időleges lehet. A trükkök ellenére az biztos, hogy csupán néhány ország volt az elmúlt időszakban olyan kellemes helyzetben, hogy a költségvetése szufficites, és most különösebb fejfájás nélkül költhetnek. Mindenhol máshol ez további súlyos eladósodottsággal jár. Ami viszont nem túl jó előjel.
A tekintélyes gazdasági elemző intézet, az Economist Intelligence Unit (EIU) a napokban egyébként a nagyívű fiskális programok láttán már felvetette, hogy adósságválság fenyeget. Miközben ők is elismerik, hogy szükséges vészhelyzeti megoldásokat látunk. A kormányok ugyanis azért fokozzák a költségvetési kiadásokat, hogy a járvány elleni küzdelem hatékonyabb legyen, miközben a gazdasági működőképességet és a munkahelyek megőrzését is szem előtt tartják. Az EIU szerint ugyanakkor ennek eredményeként nem csak a 2020-as évben, hanem azt követően is magas lehet számos országban a költségvetési hiány. Nem ők az egyetlenek, a Világbank például már januárban felhívta a figyelmet arra, hogy növekszik a globális adósságválság kockázatát. A 2010-ben kezdődött eladósodási hullám ugyan 1970-es évek óta legnagyobb, leggyorsabb és legszélesebb körű. Bármennyire profánul is hangzik a magánszemélyek, a vállalatok és számos esetben az államok is úgy kerültek bele a járvány viharába, hogy már évekkel ezelőtt „elzálogosították az esernyőjüket”.
A másik oldalról persze a világgazdaságban látott közel 10 éves töretlen bővülés mögött részben éppen ez a nagyfokú hitelexpanzió állt. A vállalati profitok és a GDP-k növekedését ugyanis az segítette, hogy mindenki hosszú időre előre elköltötte a jövőbeni jövedelmét. Utóbbi egyébként a mostani válság egyik fontos kockázati tényezője több okból is. Nem lehet egyelőre tudni, hogy a nemteljesítő hitelek milyen mennyiségben lesznek. Hogy csak az USA-ban nagyon sokan elúsznak, az szinte biztos, hiszen ahogy arról többször írtunk, a munkanélküliség pillanatok alatt közel egy évszázados csúcsra ugrott, de a negyedéves gyorsjelentéseiket most publikáló tengerentúli bankok számai is azt jelzik, hogy óriási céltartalékképzés indult meg a várhatóan bedőlő hitelek miatt.
Aki tehát száraz lábbal át tud gázolni a járvány okozta válságon vagy csak minimálisan úszik (adósodik) el, az később valóban nyerő helyzetbe kerülhet. Magyarország nyilvánvalóan erre készül, kérdés, hogy a gazdaság újraindításának a költségeit valóban meg tudja-e spórolni Orbán Viktor és csapata.
Aki így tartja a pénzét, az biztosan számíthat ellenőrzésre – ezek a gyakorlatok szúrhatják az adóhatóság szemét. 
