Újabb provokáció a Balkánon – kik szítják a tüzet?

Káncz Csaba a Mindenki Magyarországa Mozgalom jelöltje az ellenzéki előválasztáson. A szerző nem tagja szerkesztőségünknek, külsősként publikál oldalainkon.

Hétfőn Washington és Brüsszel is elvetette a Nyugat-Balkán határainak átrajzolására vonatkozó spekulációkat.  Kiemelték, hogy az etnikai határok mentén újrahúzott határok bizonytalanságot keltenek a régióban és a múlt feszültségeit éleszti újjá.  A német külügyminiszter már a múlt héten kijelentette: országa semmiképpen sem fogadja el, hogy a Nyugat-Balkánon etnikai szempontok alapján újra megvonják a határokat.  A horvát Jutarnji List meg nem nevezett szlovéniai forrásaira hivatkozva azt közölte, hogy a titkos térképszabászat hátterében Aleksandar Vučić szerb köztársasági elnök és Orbán Viktor magyar miniszterelnök áll.

De alig ült el az első dokumentum körüli botrány, egy újabb állítólagos német-francia diplomáciai irat jelent meg szerdán a koszovói sajtóban, amely tovább korbácsolta a kedélyeket. Ez az irat állítólag Koszovó és Szerbia közötti területcserét ajánl.  A pristinai német és francia nagykövetség azonnal elhatárolódott a sajtó jelentéstől.    A szerb elnök is fölvette a kesztyűt, leszögezve, hogy a koszovói hatóságok „még csak ne is álmodjanak arról, hogy Szerbia elismerné Koszovó függetlenségét”.

Újrafegyverkező régió

Ezek az incidensek is jól mutatják, hogy több, mint két évtizeddel a jugoszláv polgárháború lezárulta után a Nyugat-Balkánt továbbra is megoldatlan konfliktusok jellemzik.  Mivel a politikai elitek nem igazán tudnak sikereket felmutatni az életszínvonal emelésében, gyakran játsszák ki a nacionalista kártyát.  A nyugati katonai jelenlét miatt a háború kitörésének esélye alacsony: Szlovénia, Horvátország, Montenegro és – tavaly óta – Észak-Macedónia a NATO tagja.  Szerbia partnerségi megállapodást írt alá a NATO-val, miközben az észak-atlanti védelmi szervezet vezetése alatt mintegy 3500 nemzetközi békefenntartó állomásozik Koszovóban. 

Szerbia tavalyi katonai költségvetése 1,036 millió dollár volt.  Az ország 28,500 katonát tart fegyverben, miközben 212 harckocsival és 30 vadászgéppel rendelkezik.  Ehhez képest Koszovó 2020-ban 75 millió dollárt költött a katonaságára, ahol 2500 katona teljesít szolgálatot és az államocskának egytelen tankja és vadászgépe sincsen.

De a régió újrafegyverkezik, gyakran ellenséges retorikától kísérve.  Horvátország és Szerbia komolyabb fegyverrendszereket vásárolt az utóbbi években.  Moszkva és Peking fegyvereket és fejlett technológiákat szállít Belgrádnak, amely kulcsfontosságú biztonsági partnerük lett a térségben.

A szerb kormány 2019 augusztusában ígéretet tett Moszkvának, hogy Aleksandar Vučić elnöksége alatt az ország nem csatlakozik a NATO-hoz és katonai értelemben Szerbia semleges marad.  Ezzel együtt a szerb-orosz és a szerb-török katonai együttműködés is napról-napra kiterjedtebb.  Szerbia az utóbbi néhány évben jelentősen megnövelte védelmi kiadásait, Oroszország pedig bőkezű ajándékokkal (tankok, páncélozott járművek, vadászgépek) járult hozzá védelmi képességének erősítéséhez. 

2012-ben Moszkva humanitárius és katasztrófa-elhárítási központnak álcázott katonai- és hírszerzési támaszpontot létesített a dél-szerbiai Nišben - ahol egyébként a szerb szárazföldi erők parancsnoksága is van -, nem messze Koszovó határától.  A 2019 októberében Belgrádba látogató orosz miniszterelnök ki is jelentette, hogy „Moszkva bármilyen segítséget hajlandó megadni Szerbia területi szuverenitásának és integritásának védelmében”. 

Peking az utóbbi években lecsapott Szerbiára, csatlakoztatta az országot az Új Selyemút (BRI) gigaprojekthez, és több milliárd dollár hitelt nyújtott infrastruktúra építésére. Belgrád és Peking egyre szorosabban működik együtt a biztonsági területen is. 2019 őszén a kínai AVIC kilenc fegyveres drónt adott el Belgrádnak, amely az eddigi legnagyobb kínai fegyvereladás Európa felé.  Kínai FK-3 típusú közép hatótávolságú légvédelmi rendszer vásárlásról is tavaly megegyezés született.

Kérdések a térség jövőjéről

Az egyik legfontosabb kérdés a térséggel kapcsolatban az, hogy a nagypolitika hogyan tudja levetkőzni a folyamatos nacionalista provokációkat.  Ehhez az EU támogatására lenne szükség, amely integrációs szervezetnek egyértelmű érdeke a regionális stabilitás fenntartása.  Brüsszel ráhatását jelentősen gyengíti, hogy a Balkán országainak csatlakozása továbbra is a távolba vész.

Komoly a kérdőjel Szerbia politikai jövőjével kapcsolatban is.  Az elmúlt években folyamatosan erodálódott a jogállamiság helyzete, egyben teret nyert a szervezett bűnözés és ha ezekben nincsen változás, akkor rendezetlen hatalmi váltás fenyeget.  Márpedig ez veszélyeztetné a Nyugat-Balkán törékeny stabilitását.