Irak és Szíria romjain virágzik
Az új államalakulat, melyet neveztek már Iszlám Államnak, Kalifátusnak, sokkal inkább mutatja már egy igazi állam jegyeit, mint a maradék Irak vagy Szíria. Mindkettő mesterségesen létrehozott ország, ahogy Jugoszlávia is az volt, és ugyanakkor is keletkeztek: az 1. világháború után. A két világháború között az angolok és a franciák üzemeltették őket, teljes függetlenségük után pedig diktatúrák tartották egyben ezeket az országokat.
Szaddam elűzése óta a gyakorlatilag 3 etnikum által lakott Irak káoszba süllyedt, Szíria pedig az arab tavasz óta került hasonló helyzetbe, amikor véres polgárháború tört ki. Szinte törvényszerű, hogy a két ország szunnita területein létrejött valamiféle külön hatalom. Ez önmagában még nem is lenne baj, ha egy jól működő, békés, idővel elfogadott határokkal rendelkező arab állam alakulna ki. Sőt, ha valamiféle kvázi arab egységteremtés jegyében szedegetnék össze az arab területeket, még el is lehetne képzelni, hogy létrehoznak egy nagyobb arab államot, akár kalifátust, Bagdad központtal.
Az arab fénykor
Ez egyszer már megtörtént, közel 1300 éve: a Mohamed és követői által létrehozott egységes arab állam harmadik utódállama lett a Bagdadi Kalifátus, mely a mai arab területek nagy részét, valamint Iránt is magába foglalta. Ez egy rendkívül fejlett, haladó állam volt, Bagdad a tudományok központja, az időszak pedig az arabok és az iszlám fénykora lett. Magát a várost 762-ben alapították, és Damaszkuszból helyezték át oda az arab világ fővárosát. Az akkori nagyhatalmak, Bizánc és Nagy Károly frank birodalma igen szívélyes kapcsolatokat ápoltak vele.
Az egységes, erős Bagdad központú állam ugyan pár évtized után gyengülni kezdett, az arab egység fokozatosan felbomlott, de kisebb területen tovább üzemelt a Bagdadi Kalifátus, a város pedig virágzott, egész addig, amíg a mongolok 1258-ban el nem pusztították.
Nem annak látszik
A mostani helyzet sajnos egyáltalán nem úgy néz ki, mintha ezt a fényes régi arab államot akarnák feltámasztani. A mostani államalakulat, ha birtokba vesz egy várost vagy egy területet, úgy viselkedik mint Dzsingisz kán vagy Hitler: kedvére legyilkolja, aki nem tetszik neki, és a helyzet annyival rosszabb, hogy a 21. század lévén mindezt le lehet filmezni és be lehet mutatni az egész emberiségnek azon nyomban.
Tulajdonképpen nehéz eldönteni, ki nem az ellenségük, de a síitákat abszolút azoknak tartják, és időnként a megsemmisítésüket emlegetik. Ez viszont azt a sötét forgatókönyvet veti fel, hogy Bagdadba való bevonulásuk egy 7 milliós város legyilkolásával fenyegetne (ezt tervezte Hitler is Moszkvával és Leningráddal, mindkettőt fanatikusan védték, így szerencsére nem jött össze neki).
Végveszély lehet
Márpedig ha ez a veszély fenyeget, akkor nyilván Bagdadot és környékét bármi áron meg kell védeni. Ha az iraki hadsereg erre nem képes, akkor valószínűleg az ugyancsak síita Iránra marad a feladat (már most is ott harcolnak), hacsak a világ többi részének meg nem jön az esze. Lehet, hogy a nagyhatalmaknak nem két ukrán megyén kéne marakodni, hanem az ilyen súlyos helyzeteket együtt kezelni.
Ha az Európai Unió nem védi meg őshonos nemzeti közösségeket, nem különbözteti meg őket a bevándorló közösségektől, „akkor Európa saját sírját fogja megásni”. 
Vámháború, zuhanó dollár és AI-őrület – mihez kezdjen egy magyar kisbefektető?
