A város felszabadítására indított hadművelet amerikai irányítással október 17-én indult, az iraki hadsereg, síita milíciák és a kurd haderő részvételével. A város keleti felébe az elit erők hatoltak be, de ott elakadtak a dzsihádistak igen erős ellenállása miatt. A frontvonalak megmerevedtek, a támadó haderőt átrendezték, megerősítették, és most újra indult a hadművelet. A Tigris-folyó utolsó hídját is felrobbantották, ezzel a keleti és nyugati városrész közti mozgást megnehezítették. Most a cél először a keleti városrész teljes elfoglalása.

Fogy a muníció

A hadművelet irányítója, az amerikai Joseph Martin tábornok a Reutersnek arról számolt be, hogy a dzsihádisták ellentámadásai gyengülnek, ami arra utal, hogy forrásaik csökkenőben vannak a város keleti felében. A parancsnokok beszámolói alapján úgy látja, hogy a legveszélyesebb fegyverek, az autóbombák hatékonysága csökken. Egyrészt a felhasznált robbanóanyag lehet gyengébb, mivel a robbanások ereje egyre kisebb, másrészt a felhasználható járművek és persze az öngyilkos-jelöltek száma is véges.

Martin szerint ugyanakkor nehéz megbecsülni, hogy mennyi hadianyag lehet még a körbekerített erőknél. Két évük volt a felhalmozásra, és elképzelhető, hogy mecsetekben, kórházakban, iskolákban, tehát olyan helyeken, melyeket az amerikaiak nem bombáznak, még komoly készletek vannak. A dzsihádisták előszeretettel használják fel ezeket az intézményeket és felszereléseiket: például mentőautóban szállítják a fegyvereket, vasárnap pedig a támadó koalíciós erők egy olyan aknavetőt semmisítettek meg, mely két egymás mellé épül iskola közt volt felállítva.

Nem akarnak Aleppót

A hadműveletek leginkább azért haladnak lassan, mert a harcok során el akarják kerülni a komolyabb civil lakossági veszteségeket. Aleppóban is akkor vált hatékonnyá az ostrom, amikor az adott városrészt szakadatlanul bombázták és ágyúzták, mindent és szinte mindenkit elpusztítva, így a civil lakosság is óriási veszteségeket szenvedett. Moszul ráadásul igen nagy város: Martin Philadelphiához hasonlította, melynek 1,8 millió lakosa és 3000 km-es úthálózata van.

A tábornok szerint ez 200 ezer épületet jelent, és ha épületenként mindössze 6 szobával számolnak, akkor 1,2 millió szoba adódik, melybe be kell hatolni, meg kell tisztítani, és meg kell különböztetni a bent lévőket, hogy ki a civil, ki az ellenség. Ráadásul az ellenség egyes fegyveresei átszivárognak a felszabadított területekre és ott indítanak támadásokat, így ezen részek teljes megtisztítása és felügyelete is erőket köt le.

Felőrlés

A védők kihasználják a sűrűn beépített terület előnyeit: igen szűk utcákba irányítanak autóbombákat, mesterlövészeket telepítenek olyan magas házak tetejére, melyek alsó szintje tele van civilekkel, emellett földalatti alagutakat építenek, az épületek közti falakban pedig átjárókat létesítenek, így könnyen el tudnak tűnni, és máshol felbukkanni. Ilyen körülmények között a harc addig fog tartani, amíg el nem fogy a felhalmozott hadianyag, vagy el nem esik az eredetileg 5-6 ezer fősre becsülhető védősereg nagy része.