Január 28-án, szombat éjjel robbanások rázták meg Irán harmadik legnagyobb városát, Iszfahánt. A robbanások a városban található katonai létesítmények területén történtek, és nem balesetek következtében, hanem egy drónokkal végrehajtott támadás okozta őket. Nagyjából ez az, ami biztos az esettel kapcsolatban, minden mással egymásnak ellentmondó hírek, feltételezések jelentek meg a világsajtóban.
Eleve nem tisztázott, Iszfahánban pontosan milyen katonai létesítményt is ért a támadás. Egyes források szerint az iráni drónprogram egyik fontos üzeme volt a célpont, mások szerint az iráni Űrkutatási Központ egyik létesítménye, utóbbi ellen amerikai szankciók vannak életben azért, mert részt vesz az iráni ballisztikus rakéták fejlesztésében.
Aztán itt van a károk kérdése. A támadásról az iráni állami média úgy adott hírt, hogy azok csupán kisebb károkat okoztak a „védelmi minisztérium egyik telephelyén”, a hivatalos jelentés szerint a három támadó drón közül kettőt lelőtt a légvédelem, a harmadik pedig csak kisebb károkat okozott az épület tetőszerkezetében.
golocation of the explosion in Isfahan https://t.co/O8d6lB9AEM https://t.co/KH0l2z71CX pic.twitter.com/IOql8shXsr
— Samir (@obretix) January 28, 2023
A nyilvánosságra került felvételek és nyugati titkosszolgálati források alapján azonban ennél jóval nagyobb pusztítás történt, a másodlagos robbanások hiányát pedig arra vezetik vissza, hogy a célpont nem egy robbanóanyagokkal is dolgozó hadiüzem, hanem egy kísérleti labor vagy kutatási létesítmény volt.
Bezavaró tényezők
Tovább fokozta a zűrzavart, hogy nagyjából a támadással egyidőben Irán más területeiről is robbanásokról számoltak be, többek között egy lángoló olajfinomító létesítményről is kerültek ki felvételek. Egy ideig akár úgy is tűnhetett, Irán ellen kiterjedt hadműveletet kezdett valamilyen külső hatalom. Később aztán kitisztult a kép, és kiderült, hogy az ország északnyugati részéből érkező hírek mögött egy földrengés áll (többek között az olajfinomítóban pusztító tüzet is ez okozhatta), máshol pedig az iráni légierő a dróntámadás miatt riasztott gépeinek zaját vélhették sokan támadásoknak, valójában azonban az iszfaháni volt az egyetlen hely, ahol valóban támadás történt.
Also happening now -
— Aleph א (@no_itsmyturn) January 28, 2023
Huge fire in Salimi industrial town in Azarshahr, east Azerbaijan province of #Iran pic.twitter.com/1YXfq8s8xJ
A zűrzavart politikusi nyilatkozatok sem csökkentették. Néhány órával a támadás előtt jelent meg Izrael berlini nagykövetének egy interjúja, amelyben a diplomata arról beszélt, hogy Izrael a színfalak mögött „sokkal többet tesz Ukrajna megsegítéséért”, mint amiről a világ tudomást szerezhetett. A támadás után pedig Mihajlo Podoljak ukrán elnöki tanácsadó írta ki Twitter-oldalára, hogy
„Kirobbanó éjszaka Iránban. Mi figyelmeztettünk titeket.”
War logic is inexorable & murderous. It bills the authors & accomplices strictly.
— Михайло Подоляк (@Podolyak_M) January 29, 2023
Panic in RF - endless mobilization, missile defense in Moscow, trenches 1000 km away, bomb shelters preparation.
Explosive night in Iran - drone & missile production, oil refineries.
did warn you
Természetesen rögtön megindultak a találgatások arról, ki követhette el a támadást, és hogyan. Iráni tisztviselők konkrét felelősök megnevezése nélkül „állami támogatással végrehajtott” támadásról beszéltek, illetve Izraelt és nyugati szövetségeseit tették felelőssé az eseményekért, de azt minden iráni hivatalos forrás hangsúlyozta, hogy a támadás nem okozott súlyos károkat. Független szakértők ezt a viszonylagos visszafogottságot, illetve a károk minimalizálását annak tudják be, hogy az iráni vezetés a válaszcsapások lehetőségeinek mérlegelése előtt nem akar nagyon „beleállni” az ügybe. Válaszcsapásként szóba jöhetnek iráni ügynökök, illetve iráni proxyk által iraki és szíriai amerikai érdekeltségek, támaszpontok ellen, illetve közvetlenül Izrael, valamint izraeli zászló alatt hajózó vagy izraeli érdekeltségbe tartozó hajók ellen végrehajtott akciók is.
Ahhoz természetesen nem kell különösebb agytorna, hogy első helyen Izraelt nevezzük meg, mint a támadás elkövetésének „gyanúsítottját”. Izrael soha nem rejtette véka alá, hogy minden eszközt bevethetőnek tart az iráni nukleáris fegyverprogram visszavetésének érdekében, és Iránban az elmúlt években több, feltehetően az izraeli titkosszolgálatokhoz visszavezethető akció történt, bár ezeket Izrael hivatalosan soha nem vállalta magára.
Mindenesetre 2018-ban egy teheráni titkos levéltárba történt betörés nyomán fontos iratok kerültek nyilvánosságra Irán 2003 előtti nukleáris fegyverprogramjáról, az iráni urándúsító létesítményekben pedig kétszer is nagyon komoly károkat okozott egy minden bizonnyal katonai hackerek által kifejlesztett informatikai kártevő. 2020 novemberében aztán egy távirányított fegyverből leadott lövések végeztek Mohszen Farizade atomtudóssal, az iráni nukleáris fegyverprogram feltételezett tudományos vezetőjével, 2021-ben pedig egy a mostanihoz hasonló támadás ért egy dúsítócentrifugákat előállító iráni üzemet.
Maradnak a kérdőjelek
Izrael természetesen most sem kommentálta a történteket, de amerikai kormányzati források névtelenséget kérve azt állították, hogy Izrael áll a támadás mögött. Azonban azóta az is kiderült, hogy a drónok kicsi, négypropelleres modellek voltak, legfeljebb néhány kilogrammnyi robbanóanyaggal felszerelve. Mivel az ilyen eszközök hatótávolsága meglehetősen kicsi, a támadás biztosan nem izraeli területről indult, és bár azt természetesen nem lehet kizárni, hogy izraeli ügynökök követték el, ezt bizonyítani egy elfogott Moszad-ügynök és egy beismerő vallomás nélkül nagyjából lehetetlen.
Ennek fényében akár az sem kizárható, hogy ukrán akció állt a háttérben, esetleg valamilyen egyéb szereplő hajtotta végre a támadást.
Az is kérdés, hogy ha Izraelbe vezetnek a szálak, akkor pontosan mi volt a támadás indoka. A berlini izraeli nagykövet interjúja miatt nagyon, sőt talán túlságosan is kézenfekvő a feltételezés, hogy Izrael az Oroszországnak szállított iráni drónok utánpótlását igyekezett volna elvágni. Az izraeli külpolitikát sokféleképpen lehet értékelni, de a más országoknak nyújtott, az izraeli nemzetbiztonsági érdekeket veszélyeztető segítségnyújtás szándékával ritkán szokták vádolni az izraeli vezetést. Izrael látványosan távolságtartóan kezeli az ukrajnai háborút, és eddig semmilyen igazán jelentős gesztust nem tett a kijevi vezetésnek sem diplomáciai tevékenység, sem konkrét anyagi, katonai segítségnyújtás formájában. A tel-avivi kormány például a füle botját sem mozgatta azokra a felhívásokra, miszerint szállítson fejlett, drónok és rakéták ellen is hatékony Vaskupola légvédelmi rendszeréből Kijevnek.
Igaz, Izrael állítólag hírszerzési információkat, illetve egészségügyi felszerelést, sőt egy rakétaelőrejelző rendszer is átadott Ukrajnának, de ennél nagyobb szerepvállalást a szíriai orosz jelenlétből fakadó kockázatokra, illetve az Oroszországban élő zsidók sorsa felett érzett aggodalomra hivatkozva eddig elutasított Izrael.
Összességében tehát egyelőre még több a kérdőjel az iszfaháni támadás körül, mint a válasz. Néhány következtetést azonban így is le lehet vonni az ismert információk alapján. Ha valóban Izrael állt a támadás mögött, akkor Irán nem véletlenül aggódik az izraeli titkosszolgálatok erős azerbajdzsáni és iraki kurdisztáni jelenléte miatt, mivel ez az akció is azt mutatná, hogy minden iráni erőfeszítés ellenére az izraeli ügynökök viszonylag szabadon járnak-kelnek és tevékenykednek iráni területen. Azonban ha valóban izraeli akció történt, akkor valószínűbb, hogy nem az Ukrajnában bevetett iráni fegyverek gyártókapacitása lehetett a támadás célpontja, hanem valami más, amiről egyelőre csak az akciót elkövetők és az iráni vezetés tudhatna biztosabbat mondani.
