Pénteken már ukrán katonai források is megerősítették, hogy az ukrán erők megkezdték csapataik kivonását Avgyijivka területéről, azaz erőik „kedvezőbb védelmi állásokba történő visszavonását”. Az ukránok minden bizonnyal egy szakaszos, rendezett kivonást terveztek, azaz az egységek egy előre meghatározott sorrendben, egymást fedezve jutottak volna ki az avgyijivkai „zsák” egyre szűkülő száján.

A terv valami olyasmi lehetett, hogy először a várostól keletre védekező egységek vonulnak vissza, majd a frontvonal déli oldalát ürítik ki, és végül aztán magát a várost, illetve a „zsák” száját védő csapatok vonulnak hátrébb, ily módon végig fenntartva valamiféle frontvonalat Avgyijivkánál.

Kockázatos lépés

Csakhogy egy ilyen művelet igen bonyolult és kockázatos. Ha a visszavonuló egységeket hátba vagy oldalba támadják, a frontvonalon keletkező résekbe benyomul az ellenség, akkor az könnyen káoszba, vagy fejvesztett menekülésbe torkollhat.

És ezt az oroszok is pontosan tudják. Nem véletlen, hogy a hírek szerint az elmúlt egy-két napban gyakorlatilag minden a környéken elérhető erejüket bevetették, hogy megzavarják az ukránok tervét. Csak csütörtök-pénteken több mint 50, nagy robbanóerejű bombákkal végrehajtott légicsapást intéztek a megmaradt ukrán állások ellen, csapataik pedig egyszerre indultak támadásra minden lehetséges irányból.

Az ukrán kivonulás legelső szakasza még nagyjából rendben zajlott, az alábbi felvételeken a 110. gépesített zászlóalj páncélosai láthatók, ahogy ugyan nyilvánvalóan orosz tüzérségi és dróntámadások közepette (az egyik tankon éppen ég is valami), viharverten, de tempósan hagyják el a várost.

Think Tanks near Avdeevka pic.twitter.com/G7lUaUfceu

— ДражаМ (@DrazaM33) February 16, 2024

Avdiivkapic.twitter.com/kzmYsAj4ge

— Illia Ponomarenko (@IAPonomarenko) February 16, 2024

Azonban a helyzet ukrán szempontból gyorsan romlani kezdett. A Zenit erődítményként emlegetett, a várostól délre található üzem körüli megerősített pozíciót már nem sikerült rendezetten elhagyni, több sebesültet hagytak hátra az ukránok, más katonákat pedig bekerítettek, ahol az utolsó töltényig való harc vagy a szintén szinte biztos halállal járó megadás között dönthettek.

Unfortunately, the withdrawal from Zenit former air base was not without losses. Images shared on Russian media - which I will not share here - show that a significant number of Ukrainian soldiers could not be evacuated in time. They died, with the Ukrainian flag near them… pic.twitter.com/rWaTIrd9wm

— NOELREPORTS (@NOELreports) February 16, 2024

A folyamatos orosz támadások következtében a frontvonal más részein is felbomlott a rendezett védekezés. Ami most zajlik Avgyijivkában, az ugyan a hollywoodi rendezők kedvence, viszont minden katonai parancsnok – és katona – rémálma: a néhány méteres távolságból vívott, kaotikus közelharc. A hírek szerint jelenleg ez történik nagyjából a város egész területén. Egységek helyett katonák néhány fős csoportjai harcolnak, nincsenek védelmi vonalak vagy támadási irányok, a katonáknak sokszor bárhonnan kell támadásra számítaniuk, egy pillanatra sem érezhetik magukat biztonságban.

Mindezt képzeljük el Avgyijivka a legdurvább disztópiákat idéző romjai között, ahol az egyik félig romba dőlt házat az egyik fél, a másikat a másik tartja, sőt szobáról szobára, romhalmazról romhalmazra zajlanak a harcok, miközben az ukránok próbálnak kijutni a bekerítésből északnyugat felé.

Káoszba fulladt

Rövidebben: borzalmas, kaotikus katasztrófa bontakozik ki Avgyijivkában. Katasztrófa mindkét oldal számára, ugyanis a veszteségek mindkét oldalon jelentősek lehetnek.

Tom Cooper osztrák katonai szakértő úgy tudja, hogy csak pénteken az oroszok nagyjából 1300 halottat és 1000 sebesültet vesztettek – a súlyosabb sebesültek túlélési esélyei pedig az evakuáció és a kórházak túlzsúfoltsága miatt nem túl magas. (Ezen a videón a "győztes" oroszok egyik támadásának helyszíne látható, rengeteg holttesttel, kilőtt járművekkel, a felvételt készítő katona arról beszél, hogy 4 ezer fős egységének 30 százaléka maradt csak életben.)

Az ukrán veszteségek is magasak lehetnek, és biztosan sokan fognak fogságba esni, még ha sikerül is a több ezresre becsült avgyijivkai helyőrség nagy részét végül is kimenekíteni a bekerítésből. Az ukránok jelenleg valószínűleg a város nyugati oldalán található 9-es körzetet próbálják tartani addig, amíg ott össze nem tudják gyűjteni a romok közül harcolva visszavonuló egységeiket és valamennyire rendezni a soraikat.

Ezekben az órákban valószínűleg egyik oldal egyik parancsnoka sem tudja pontosan, mi is történik a városban. Az avgyijivkai ütközet végleges mérlegét pedig talán soha nem fogjuk igazán megismerni – azt, hogy hány orosz katona áldozta életét e romhalmaz bevételéért, hány ukrán esett el megvédéséért, és hány ukrán nem jut most ki a bekerítésből.

Az mindenesetre biztos, hogy a néhány napja kinevezett új ukrán főparancsnok rögtön egy visszavonulással kezdi a karrierjét, miközben egyesek tudni vélték, hogy Avgyijivka megtartását ígérte Zelenszkijnek. Persze ezt lehet úgy is értékelni, hogy az ezzel kapcsolatos félelmekkel ellentétben Olekszandr Szirszkij sem az elnök bábja, aki hagyta volna inkább pusztulni a katonáit, mint hogy beismerje a vereséget. Viszont az Avgyijivka feladásáról szóló döntés úgy tűnik, így is túl későn született meg, egy-két héttel, de talán még néhány nappal ezelőtt is kevesebb veszteséggel lehetett volna megúszni.

Hagyták a katonákat dolgozni

Rácz András szombati Facebook-bejegyzésében ennél valamivel pozitívabban értékeli az eseményeket.

„A döntés mutatja Szirszkij képességeit is. Sokan kritizálták azzal, hogy túlságosan szovjet a gondolkodása, nem törődik a katonái életével, stb. Most mégis, miközben nem egészen tíz napja főparancsnok, meg tudta hozni a döntést a város védelmének feladásáról, hogy elkerülje a katasztrofális veszteségeket”

– írja a feladásról meghozott döntésről, hozzátéve, hogy

„a politikai vezetés – gyaníthatóan levonva a tanulságokat Bahmut túl sokáig fenntartott védelméből is – engedte a katonákat dolgozni. Nem próbálták pluszerők bevetésével a március 17-i orosz elnökválasztásig tartani a várost. Bár, ha sikerül, megtagadhattak volna ezzel Putyintől egy jól kommunikálható győzelmet, borzasztó árat kellett volna fizetni érte.”

Rácz András is kiemeli viszont, hogy ha minden így megy tovább, ez nem az utolsó hasonló eset lesz a háború mostani szakaszában.

„Avgyijivka eleste azt is mutatja, hogy a tüzérségi lőszer kétségbeejtő hiánya még a legjobban végiggondolt és kiépített védelmet - nem véletlen, hogy Avgyijivkát kilenc évig sikerült tartani - is fenntarthatatlanná teszi. Amíg nem érkezik Ukrajnába nagyobb mennyiségű nyugati lőszer, addig újabb és újabb területeket lesznek kénytelenek az ukránok feladni.”

Az Avgyijivkánál kibontakozó véres végjáték tehát egyben újabb, hasonlóan véres és elkeseredett küzdelmek előjátéka is lehet. Talán-talán Washingtonban és Európában is rájönnek a döntéshozók, hogy a politikai-gazdasági játszmák, késlekedés árát Ukrajna emberéletekben és négyzetkilométerekben fizeti meg.