Ukrán források azt állítják, hogy az oroszok legalább egy alkalommal bevetették Ukrajnában a 3M22 Cirkon hiperszonikus cirkálórakétát. Ha ez igaz, az nemcsak az ukrán háború szempontjából fontos esemény, de hadtörténeti mérföldkő is egyben, ugyanis ez lehetett az első alkalom, hogy egy valódi hiperszonikus fegyvert élesben bevetett a világ bármelyik hadereje.
A hírt először a kijevi, az orosz fegyverek becsapódásainak helyszíneinek vizsgálatával is megbízott kutatóintézet tudósai tették közzé, akik egy február 7-ei, az ukrán fővárosban bekövetkezett robbanás helyszínét vizsgálva gyűjtötték össze a pusztításért felelős eszköz maradványait. A támadásban egyébként legalább öt ember halt meg, több lakóház megsérült, valamint károk keletkeztek az energiainfrastruktúrában is.
Russia used its new 3M22 Zircon hypersonic cruise missile during strikes on Ukraine on February 7, experts from the Kyiv Scientific Research Institute of Forensic Examinations confirmed. https://t.co/K5x5EwP7YL pic.twitter.com/k7ogUGxqF6
— Status-6 (Military & Conflict News) (@Archer83Able) February 12, 2024
Az ukrán tudósok által közzétett videóban a talált alkatrészek fényképeit a Cirkon rakéta sematikus ábrájára helyezik el, megmutatva, melyik hol helyezkedett el a rakétán. Az intézet vezetője, Olekszandr Ruvin a roncsokon talált feliratok alapján is valószínűsíti, hogy egy Cirkon darabjairól lehet szó.
Szupertitkos, szupergyors, de létezik is?
De mi is az a 3M22 Cirkon? A fegyverről először a 2010-es évek második felében jelentek meg híradások, az orosz média itt-ott hírt adott a teszteléséről, illetve az évek során néhány fényképfelvétel és videó is megjelent az eszközről. Ezek alapján annyit lehet tudni, hogy a Cirkon egy eredendően hajókról és tengeralattjárókról kilövésre szánt cirkálórakéta, amely akár a hangsebesség nyolcszorosával (Mach 8, 9800 kilométer per óra) is képes haladni, miközben képes manőverezni a levegőben.
A fegyvert 2019-ben maga Vlagyimir Putyin is reklámozta, akkor már Mach 9-es sebességről, valamint ezer kilométeres hatótávolságról beszélt, később pedig az orosz média 1500 kilométeres hatótávolságról és 3-400 kilogrammos robbanófejről. Valójában azonban keveset tudunk a fegyver pontos képességeiről, technológiai megoldásairól, valamint arról is, hogyan is áll a fejlesztése, a hadrendbe állítása az orosz haderőnél.
Ez persze önmagában még nem jelent semmit, a világ összes hadereje érthető okokból titkolózik a legújabb eszközeivel kapcsolatban, de az oroszok esetében azért van ok némi plusz kételkedésre, mondjuk a Szu-57-es 5. generációs vadászgép, vagy a T-14 Armata harckocsi esetéből tanulva. (Mindkettőt sorozatgyártásra érett csodafegyverként reklámozta éveken át az orosz propaganda, hogy aztán Ukrajnában kiderüljön, valójában legfeljebb kísérleti eszközként bevethetők, állítólagos képességeikkel pedig nem rendelkeznek.) A képek, felvételek akár manipuláltak is lehetnek, esetleg direkt félrevezetési célokkal készültek, a Cirkonnal végzett orosz kísérletek eredményeiről csak maguk az oroszok tudhatnak biztosat – ha ugyan ott nem arról van szó, hogy a fejlesztők hazudnak a főnökeiknek, akik ezt megtódítva továbbítják a feljebbvalóiknak, egészen az elnökig.
Annyi bizonyosnak látszik, hogy a fegyvert egy hagyományos rakétahajtómű emeli a levegőbe és segíti a megfelelő magasság és sebesség elérésében, majd később egy ramjet vagy scramjet hajtómű (nagy sebességeknél működőképes torlósugár hajtómű) biztosítaná a meghajtását, folyamatosan hiperszonikus tartományban (azaz a hangsebesség ötszöröse felett) tartva az eszköz sebességét, miközben az manőverezésre is képes.
Mindez azért fontos, mert ezekkel a paraméterekkel – tehát Mach 5 feletti sebesség, manőverezőképesség – a Cirkon valódi hiperszonikus fegyvernek számít. Az oroszok ugyan szeretik ilyenként „eladni” a Kinzsal rakétát is, azonban ez csupán egy levegőből indítható ballisztikus rakéta, a földi indítású Iszkander átalakított változata. Pályájának egyes szakaszain a Kinzsal ugyan valóban hiperszonikus sebességgel repül, ám ez igaz szinte minden ballisztikus rakétára, és ahogy azok, a Kinzsal is alapvetően ballisztikus pályán érkezik a céljához, manőverezni legfeljebb minimálisan lehet képes.
Vannak persze olyan szakértők, akik szerint a Cirkon is csak az orosz propaganda médiahekkje, és ez a rakéta valójában az Iszkander-Kinzsal família hajóról indítható változata csupán, és pontosan annyira számít hiperszonikus fegyvernek, mint azok.
Korszaknyitó támadás?
Ha viszont e kételyeket félretesszük, akkor a Cirkonhoz hasonló, tehát valódi hiperszonikus fegyvereken Oroszországon kívül Kínában és Amerikában is dolgoznak. Előbbi pedig állítólag már hadrendbe is állított ilyet, azonban éles bevetése, vagy akár a képességeiket a valóságban bemutató, ellenőrizhető tesztje egyiknek sem volt. Ha tehát az oroszok valóban kilőttek egy Cirkont Kijevre, akkor a világtörténelemben először használtak élesben hiperszonikus fegyvert, potenciálisan egy új korszakot is nyitva ezzel a hadviselésben.
De tényleg kilőttek? Nem árt azért némi óvatosság. Az eddig ismert orosz ábrázolásokon a Cirkon elég máshogy néz ki, mint az ukránok által közzétett ábrán. A különbség pedig nem annyi, mint mondjuk két autómodell között, ahol a formaterv nagyjából ugyanazt a technológiát rejti, hanem alapvető, más működési elvre utal. (Az orosz rajzok alapján a Cirkon egy laposan elnyúló, úgynevezett waverider, azaz saját hangrobbanást is okozó lökéshullámainak felhajtóerejét kihasználó rakéta, mint például a Boeing kísérleti, X-51-es Waverider rakétája. Az ukránok ábráján egy más elveken épülő eszköz látható, ez inkább a Boeing HyFly koncepciójára emlékeztet, amelynek az orrészén eltakart légbeömlők találhatók.) Persze, ahogy fentebb is írtuk, az orosz ábrázolások valósághűsége kérdéses, mint ahogy azt sem tudjuk, az ukránok milyen információk alapján készítették a maguk rajzát.
Az sem elhanyagolható körülmény, hogy a Cirkont eredetileg hajó elleni fegyvernek szánták az oroszok, márpedig földi célpontok elleni bevetés esetén szinte a teljes irányítórendszert át kéne alakítani. Igaz viszont, hogy az oroszok már eddig is több – igaz régebbi – hajó elleni cirkálórakétájukat bevetették Ukrajnában földi célpontok ellen, tehát nem zárható ki a Cirkonok ilyen átalakítása sem.
Aztán ott van az, hogy eddigi tudásunk szerint a Cirkont csak a flotta Gorskov admirális osztályú fregattjai tudják kilőni, ezek közül pedig egyetlen egy sincs a Fekete-tengeren. Persze elképzelhető, hogy a flotta más hajóit átalakították erre a célra, sőt akár ideiglenes, földi kilövőszerkezetet is építhettek az oroszok a kísérletezés céljára – a cirkálórakéta nagy hatótávolsága miatt ez a Krímen vagy orosz területen sok helyen lehetett.
A roncsokon talált 3M22 feliratokkal kapcsolatban egy másik ukrán szakértő arra hívja fel a figyelmet, hogy ezeknek jóval kevésbé izgalmas magyarázata is lehet, mint hogy az oroszok Cirkonokat lőnek ki Ukrajnára.
„Nem ritka, hogy az orosz rakétákban csereszabatos alkatrészeket használnak, egyszerűsítve a gyártási folyamatot. Tudva, hogy az oroszok igyekeztek felpörgetni a ballisztikus rakéták gyártását az elmúlt hónapokban, elképzelhető, hogy a Cirkonhoz használt alkatrészeket más eszközökhöz használták fel”
– hívja fel a figyelmet Olekszandr Kovalenko, az Information Resistance katonai és politikai szakértője.
Fogasabb kérdés, hogy vajon érdekükben állt-e volna ilyet tenni az oroszoknak. Amennyiben a Cirkon nagyobb mennyiségben bevethető állapotban lévő eszköz, az az ukrán légvédelemnek mindenképpen új, valószínűleg jelen állapotában megoldhatatlan problémát jelentene. A Kinzsalokat ugyan – amennyire tudjuk – le tudják lőni az amerikai Patriot rendszerek, de csak a pályájuk utolsó szakaszán, és azért, mert nagy sebességgel, de kiszámítható pályán érkeznek. Egy még gyorsabban, alacsonyabban, manőverezve érkező eszköz bemérése és lelövése valószínűleg még a legfejlettebb nyugati légvédelmi eszközök képességeit is meghaladná.
Azonban az nagyjából pusztán egyszerű logikával kizárható, hogy az oroszoknak százasával állnának raktáron a nagyjából tízmillió dolláros értékre becsült, hipermodern, kompozit anyagokkal és mikrocsipekkel teletömött Cirkonok.
„Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a megfontolást, hogy vajon megvan-e a lehetősége Oroszországnak egy olyan képességű fegyvert, mint a Zircon, nagyobb mennyiségben szolgálatba állítani, különösen ha azt vesszük, hogy ez a program versenyben kell álljon az anyagi és más erőforrásokárt olyan egyéb prioritásokkal, mint mondjuk a szárazföldi erők ellátása és a veszteségeik pótlása”
– mutatott rá Sidharth Kaushal, egy londoni kutatóintézet munkatársa még tavaly januárban, amikor az orosz Gorskov admirális fregatt nagy hírverés közepette útnak indult, hogy Cirkon rakétákat teszteljen.
Ha a bevetést a fejlesztés részének, egyfajta „valós körülmények között” végrehajtott tesztnek fogjuk fel, akkor annak kétségtelenül vannak előnyei. Az oroszok nem először tesztelnének élesben kipróbálatlan eszközöket, a nyugati légvédelmi rendszerekkel való „összeeresztés” pedig békeidőben nem lehetséges, és ez sok hasznos információt szolgáltathatna a Cirkon valós képességeiről, a nyugati légvédelmi rendszerek reakciójáról.
Kockázatos játék
A másik oldalon viszont ott van, hogy egy ilyen kilövés – még ha sikeres is – talán még inkább pótolhatatlan információkat szolgáltat a másik félnek. A nyugati radarokkal is követett repülés során egyrészt meg lehet figyelni, milyen radarjelek verődnek vissza egy új eszközről, a pályát, a kibocsátott jeleket elemezni lehet, és ebből következtetéseket lehet levonni az eszköz képességeire, technológiai megoldásaira vonatkozóan. Másrészt még ott vannak az óhatatlanul megmaradó roncsok – ugyebár, ha igaz, most is összegyűjtötték ezeket az ukránok. Biztosak lehetünk benne, hogy a maradványok már NATO-laborokban és NATO-szakértők kezei között esnek át mindenre kiterjedő vizsgálatokon, amelyek újabb titkokat árulhatnak el a bevetett eszközről.
Megérte volna az oroszoknak ez a kockázat? Elképzelhető, de azt nehezebb elképzelni, hogy mindezt egy lakótömb bombázásáért vállalták volna be. Persze nem kizárt, hogy a Cirkon – ha az volt – meghibásodott, letért a pályájáról, részleges találatot kapott, vagy bármilyen okból nem az eredeti célpontba csapódott be. Azt viszont nehéz elhinni, hogy Ukrajnában, és azon belül Kijevben nem találtak ennél értékesebb célpontot az oroszok egy világelső, potenciálisan kivédhetetlen hiperszonikus fegyver első éles bevetésének. Ha esetleg Zelenszkijt magát politikai okokból nem is próbálnák meg célbavenni, éppen frissen kinevezett parancsnoka és vezetői vannak az ukrán haderőnek, de ott lennének az orosz területeket bombázó ukrán drónokat gyártó üzemek, a megmaradt ukrán légierő támaszpontjai, az ukrán hírszerzés vezetői.
Egyelőre tehát – e háborúban szokás szerint – a Cirkon első bevetésével kapcsolatban is több a kérdés, mint a válasz. Mindenesetre nem kizárható, hogy 2024. február 7-én tudtunkon kívül egy teljesen új fegyver első bevetésének lehettünk tanúi, a világ pedig belépett a hiperszonikus fegyverek korszakába.
A szlovén kormány csütörtöki ülésén további hat hónappal meghosszabbította a határellenőrzést a horvát és a magyar határon.
