Nagyon rövid időn belül nagyon brutális következményei lesznek annak, ha nem kezdjük el azonnal és drasztikusan csökkenteni az üvegházgáz-kibocsátásunkat, viszont ha elkezdjük, akkor a váltás gazdasági nehézségeit bőven ellensúlyozó gazdasági lehetőségekkel és előnyökkel számolhatunk - tömören összefoglalva erről beszélt Ürge-Vorsatz Diána csütörtök délelőtt, az 59. Közgazdász-vándorgyűlésen.
Az egész világon elismert
- fizikus,
- klímakutató,
- egyetemi tanár,
- a Közép-európai Egyetem Éghajlati és Fenntartható Energiapolitikai Kutatóközpontjának vezetője,
- az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testülete (IPCC) harmadik munkacsoportjának alelnöke
a nyáron nyilvánosságra hozott, legutóbbi IPCC-klímajelentésre való visszautalással kezdte az előadását, szóval elsőként jöttek
A klímakatasztrófa nagyon is valós képei
Előkerültek a sarkkörön idén mért hőmérsékleti rekordok, a hőhullámok miatt megrepedezett utak, a görögországi erdőtüzek, a kínai, német és belga esőzések, árvizek és földcsuszamlások, míg elértünk a szomszédba, és a klímakutató felidézte a néhány hónappal ezelőtt Csehországban pusztító tornádót is.
Ezek a jelenségek mind az emberi tevékenység, a károsanyag-kibocsátás eredményei. A változások, mint ahogy az idei IPCC-jelentésben is állt, nagyon széleskörűek, nagyon gyorsak, egyre intenzívebbek - és többük olyan radikális, hogy évezredek, esetenként évmilliók óta nem volt rájuk példa.
Ürge-Vorsatz elmondta, hogy a Föld légkörének ilyen szintű széndioxid-koncentrációjára 2 millió éve nem volt példa, a globális átlaghőmérséklet utoljára 125 ezer éve volt olyan magas, mint idén, az óceánok savassági szintje pedig ugyancsak a 2 millió évvel ezelőttivel egyezik meg. Nincs már messze egy újabb szélsőség sem: ha az iparosodás előtti állapothoz képest mért hőmérséklet-emelkedés átlépi a 2,5 Celsius fokot, akkor a bolygó átlagos hőségét tekintve elérünk arra a szintre, mely legutóbb 3 millió évvel ezelőtt állt fent.
A klímakutató felhívta a figyelmet: mint a fenti ábrán is látszik, volt már jóval melegebb is a Földön, csak nem az ember idejében. Emberi civilizációról ugyanis azóta beszélhetünk, hogy nagyjából 10 ezer évvel ezelőtt stabilizálódott a bolygó klímája: a szélsőséges éghajlati körülményekkel való dacolás helyett az ember belakhatta a kiszámíthatóvá váló évszakokat, a gyűjtögető életmód helyett megindulhatott a mezőgazdasági termelés és az általános fejlődés.
Ezt a nagyon stabil klímát billentettük ki már a mi életünkben egy Celsius fokkal, és ha nem teszünk semmit a kibocsátás-csökkentés érdekében, akkor a predikciók szerint 2100-ra a 40-60 millió évvel ezelőtti hőmérsékleti szinthez térünk vissza.
Hogy mennyire a 10 ezer éve stabilnak mondható klímára finomhangoltuk a civilizációnkat, azt az is jelzi, hogy elemzések szerint egy gazdaság nagyjából 13 Celsius fokos éves átlaghőmérsékleten működik a legproduktívabban, ha az átlaghőmérséklet ettől eltér - mindegy, milyen irányban - akkor a termelékenység romlik. Az alábbi, a prezentációban bemutatott térképen a zölddel jelölt területek egyelőre profitáltak a felmelegedésből, a sárgával jelölteken nem volt különösebb hatása a termelékenységre a hőmérséklet emelkedésének, a piros régiók viszont már most vesztesei lettek a klímakrízisnek.
A termelékenység romlásának egyik közvetlen okai az egyre szaporodó szélsőséges hőhullámok voltak. A korábban évszázadonként kettőször beköszöntő jelenség 1,5 Celsius fokos globális átlaghőmérséklet-emelkedésnél már kilencszer olyan gyakran fordul elő, és ha elérnénk a 4 fokos emelkedést - ami Ürge-Vorsatz elmondása szerint könnyen össszejöhet már a mi életünkben is - akkor a gyakoriság megnegyvenszereződne. Vagyis évszázadonként 80 szélsőséges hőhullámmal kellene számolnunk, melyek ráadásul több mint 5 fokkal lennének melegebbek, mint régebben voltak.
A klímakutató az IPCC-jelentésre visszautalva arra is emlékeztetett, hogy vannak már olyan jelenségek, melyeket akkor sem lehet már megállítani és visszafordítani, ha holnaptól mindenhol megszűnik a károsanyag-kibocsátás. Ezek az úgynevezett billenőpontok, melyek közül többet már elértünk: bármit is teszünk még évszázadokig emelkedni fog az óceánok hőmérséklete, ettől olvadni fog a grönlandi jégsapka, attól pedig emelkedni fog a tengerszint. 2-3 Celsius fokos emelkedés esetén a teljes grönlandi jégmennyiség elolvad, ez 7 méteres tengerszint-emelkedést jelent. És az antarktiszi gleccserek olvadása ebben még bent sincs.
Az IPCC-jelentésben erről még nem volt szó, de a Potsdami Klímakutató Intézet nemrég szolgált egy újabb rossz hírrel, miszerint nemcsak lassul a Golf-áramlat, de úgy tűnik, hogy a konkrét leállása is elkezdődött. Ha ténylegesen leáll, akkor annak az lesz a következménye, hogy Európa kiszárad, vázolta fel Ürge-Vorsatz.
A tudós ebben a szekcióban egyetlen jó hírrel tudott csak szolgálni: sokan tartanak attól, hogy a szibériai permafroszt felolvadásával annyi metán szabadul a légkörbe, hogy még hamarabb jön el a világvége, de Ürge-Vorsatz azt mondta, hogy ennek a jelenségnek nem lesz olyan nagyon jelentős hatása - ebben az évszázadban még.
Az ébredés már megvolt, szóban legalábbis
Ürge-Vorsatz ezután valamelyest optimistább vizek felé kormányozta az előadását, amikor arról kezdett beszélni, hogy az utóbbi néhány évben az IPCC-klímajelentéseknek végre sikerült átütniük a közöny falát, és három év alatt a világ 131 országa - melyek a globális emissziók 70 százalékát adják - tűzött ki maga elé klímasemlegességi célt. A legtöbben már 2030-as határidejű kibocsátás-csökkentési vállalásokat is tettek, nem csak 2050-eseket.
A tudós ez alapján a globális politikai akaratot, mely megmutatkozott, "hihetetlennek" nevezte. Hozzátette: hacsak nincsenek azonnali, nagyon széles körű kibocsátás-csökkentések, akkor már nem fogjuk tudni tartani a párizsi klímaegyezményben kitűzött a másfél fokos limitet. Azt mondta, öt éven belül lesz olyan év, amikor a határérték-átlépés megtörténik, tíz éven belül pedig a másfél fokkal megemelkedett globális hőmérséklet nem különleges lesz, hanem az lesz az átlag.
Ezért Ürge-Vorsatz azt mondta, legalább a széndioxid-kibocsátásunkat nettó nullára kell csökkenteni - ez már nem opció, hanem kötelesség.
Belerokkanunk-e a váltásba?
A fosszilis tüzelők iparának teljes leszerelése óriási kihívás, és persze rendkívül költséges is, mivel jelenleg arra épül a világon nagyjából minden. Ürge-Vorsatz az IPCC 2018-as számításait idézve - ezen számítások friss verzióit majd jövő évi jelentésében adja ki a szervezet - azt mondta, hogy ha olyan drasztikus változtatásokat eszközlünk, melyekkel mégis sikerül megcsípni az 1,5 fokos limitet, akkor az a legpesszimistább számítások szerint is 7 százalékos globális fogyasztás-csökkentéssel jár 2050-ig. Ennél, mutatott rá a szakember, a pandémia éve alatt nagyobbat csökkent a globális fogyasztás - de a szélsőséges természeti katasztrófák is durvább csökkentő hatással bírnak.
Az alábbi dia a 2 fokos limiten való belülmaradást mutatja - ez lazább intézkedéseket, ezért kisebb fogyasztás-csökkenést jelent, mely megáll 2,7 százalékos visszaesésnél.
Ez a visszaesés azonban egy megtisztított adat, vagyis a számításból kihagyták a zöld átállás okozta pozitív gazdasági hatásokat, melyekből a predikciók szerint lesz jócskán (például a megszűnő munkahelyek helyébe rengeteg új lép). A fenti dián az is látható, hogy az átállás okozta fogyasztás-csökkenés az évszázad közepére akár - szintén az átállás okozta - 300 százalékos fogyasztás-növekedéssel fog szembenállni. Már csak ez alapján is megéri túlélni.
Ürge-Vorsatz beszélt még arról is, hogy a minden kormány által előszeretettel puffogtatott erdősítés - bár nagyon fontos a biomassza - nem megoldás a légköri szén-dioxid megkötésére. Elmondta, hogy a számítások szerint évi 3 gigatonna légköri szén-dioxid kivonásához a jelenleg globálisan gabonatermelésbe vont területek háromszorosát kellene erdősíteni, ennek öntözéséhez a jelenleg a mezőgazdasági tevékenységek során felhasznált vízmennyiség kétszeresére lenne szükség, a növények táplálására az egész USA éves tápanyagfelhasználásának húszszorosával megegyező mennyiségű tápszert kellene felhasználni.
Azt tartjuk lélegeztetőgépen, ami megöl
A párizsi klímaegyezmény megkötése óta a világ 60 legnagyobb bankja összesen 3,8 billió dollárt öntött a fosszilis iparba. A szén- és olajélénkítő összegek pedig tavaly is nőttek, a korona-karchból való kilábalást ösztönző gazdasági csomagok ismét a fosszilisoknak kedveztek. Ürge-Vorsatz szerint a pénzügyi döntéshozok talán azért nem érzik kockázatosnak ezeket a befektetéseket, mert arra számítanak, hogy úgysem sikerül tartani a klímacélokat.
A klímakutató szerint ugyanakkor a globális GDP 2-3 százalékát elég lenne éves szinten befektetni a zöldítésbe, hogy megoldjuk a legégetőbb klímaproblémákat. Ehelyett a 31 legfőbb gazdaság 366 milliárd dollárt irányított a gazdaságélénkítő pénzekből a fosszilis energia életben tartása felé. A fordulat helyett lélegeztetőgépre tettük az iparágat, mondta.
Arra is felhívta a figyelmet, hogy a gazdag nyugati országok közül az USA és Nagy-Britannia is ott van a fosszilis iparág legbőkezűbben költő életbentartói között. Ellenben India: ők költötték globálisan a legtöbbet a visszapattanásra - de annak a legnagyobb része a zöldenergia felé ment. Ez alapján úgy tűnik, Ázsia tisztábban látja a jövőt, mondta Ürge-Vorsatz.
A klímakutató az előadását azzal zárta, hogy ne menjünk vissza a régi normálisba, mert az nem működött. Csináljunk helyette egy új normalitást.
Légiriadót rendeltek el. 
