Sürgetett az idő
A város bevételére indított offenzívát egy hónapja indították meg az iraki erők, komoly amerikai légi támogatással. Az ostrom aztán a város határánál átmenetileg megakadt, részben egy ellentámadás miatt, részben a civil lakosság miatti aggodalom okán. A helyzet azonban sürgető volt: ha Ramadán végéig, amikor összeül az iraki parlament, nem sikerült volna a művelet, megcsappant volna az iraki miniszterelnök, Al-Abadi iránti bizalom.
Márpedig ez kulcsfontosságú mindenféle rendezés szempontjából, mivel hosszú ideje Al-Abadi az első olyan iraki vezető politikus, aki nem csak a síita többséggel, hanem a szunnitákkal is valamelyest szót tud érteni. Ez pedig mindennek az alfája és ómegája, hisz Szaddam Husszein megdöntése után azon siklott ki a rendezési folyamat, hogy az addig elnyomott síiták kerültek hatalomra, de ők a szunnitákat nem kezelték egyenlő félként. Így azok fellázadtak, a terrorizmus eszközeivel is bőven élve (bagdadi merényletek), mindez hatalmi vákumhoz vezetett, ezt tudta az Iszlám Állam betölteni.
A lakosság sorsa
Falludzsa fontosabb részeibe még pénteken nyomult be az iraki kormányhadsereg és a síita milíciák, szombaton az ellenség a város északi kerületeibe szorult vissza. A lakosság, ahogy kezdtek elszivárogni a dzsihadisták, menekülni kezdett. Sokan úszva próbáltak meg átkelni az Eufráteszen, majd a sivatagban 45-50 fokban gyalogoltak a várostól több kilométerre lévő menekülttábor felé. Két nap alatt 25 ezer ember érkezett rendkívül rossz állapotban, miután már a korábbi hetekben is alig jutottak élelemhez, így teljesen legyengülve tették meg az utat.
Sokan már az út elején odavesztek: volt, akit a dzsihadisták lőttek le, mások az Eufráteszbe fulladtak bele. A menekülttáborokban nehezen zajlik az emberek ellátása, sok mindenből hiány van, noha korábban elvileg számítottak a lakosság kimenekülésére. Ráadásul óvatosságra is szükség van: a hónapok óta alig evő és szennyezett vizet ivó legyengült embereket lassan kell etetni. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy némelyiküket le kell beszélni a ramadáni böjtről, miután a további éhezés ugyancsak halálukat okozná.
Mérföldkő
Az irakiak és a nemzetközi erők egyaránt rettegtek a humanitárius katasztrófától, attól, hogy a városért vívott csata során akár több ezer is lehet a polgári áldozatok száma. Ehhez képest jobb lett a helyzet azáltal, hogy a többségnek sikerült megszökni, de látszik, hogy a városok visszavívása rettenetes áldozatokkal jár. A következő célpont, és egyben az utolsó érdemi dzsihadista erődítmény Moszul lesz, ami egy lényegesen nagyobb város.
Mindenesetre Falludzsa bevétele mérföldkő: ez akkora csapás az Iszlám Államnak amit már nem tud kiheverni. Ehhez persze az kellett, hogy minden fronton, Irak és Szíria sok részén egyaránt ugyanazt a stratégiát vessék be: szuperhatalmi légi-, és logisztikai támogatással a megerősített helyi erőknek kellett harcba szállni. Szíria nyugati felében orosz segítséggel Aszad elnök seregei nyomulnak előre, az északi részen a török határnál amerikai támogatással a mérsékelt ellenzéki erők és a kurdok teszik ugyanezt.
Rendezési tervek
Iraki északi részén a kurdok teljesen felszabadították saját területeiket (jórészt Szíriában is az ottaniak), és ők már azon gondolkoznak, hogy nézzen ki az Iszlám Állam utáni rendezés. Masrour Barzani, az iraki kurd területek regionális kormánya biztonsági tanácsának főnöke (egyúttal a kormányfő fia, van azért rendesen dinasztikus jelenség) csütörtökön azt nyilatkozta, hogy a korábbi Irak három nagy csoportjának, a kurdoknak, a síita és a szunnita araboknak békésen szét kéne válni, nincs értelme egy fedél alatt maradniuk. A teljes szétválás mellett a konföderáció lehetőségét is fenntartotta a Reutersnek adott interjújában (ilyenre a mai gyakorlatban nemigen akad példa, leginkább az Európai Unió hasonlít hozzá).
A szunniták már megosztottabbak a kérdésben. Egy részük ugyancsak a teljes függetlenséget akarja (hisz ezért harcoltak a most felszabaduló Falludzsában is 2014 előtt), ugyanakkor egy parlamenti képviselőjük szerint roppant nehéz a szétválasztás, mert sok szunnita él elszórtan a síiták között Bagdadban és környékén, de még délen, Baszra környékén is. A képviselő szerint a megoldás egy laza föderáció lehet, ahol a tagok teljesen egyenlőek. Mindenesetre bármi is lesz a megoldás, hátra van még egy döntő lépés: Moszul felszabadítása.
Az elnök bízik az egyezségben, de belengette a törvények vétózásának lehetőségét is. 
