Nagyszájú bőrdzsekis fickó motoron – elsőként ez a kép ugrik be a 2010-es évek nemzetközi politikájának egyik vitatott, de kétségkívül ikonikus alakjáról.
A nagy lázadó
Jánisz Varufákisz anno úgy robbant be a köztudatba, mint egy belevaló újbalos politikus, aki szembeszáll a "gonosz IMF"-fel, és kiszabadítja országát az adósrabszolgaság igájából.
A hadművelet végül elbukott: Görögország kénytelen volt felvenni a Valutaalap hiteleit, hogy elkerülje az államcsődöt – és vissza tudja fizetni tartozását hitelezőinek – , Varufákisz pedig mintegy fél év után, tiltakozásul a kölcsönök és az ahhoz kapcsolt megszorítások ellen, lemondott posztjáról.
Görögország a bitófán lóg, ők meg ünneplik a legnagyobb támadást az európai demokrácia ellen a II. világháború vége óta. Nevetnek, miközben eltemetik a demokrácia értékeit, ideáit és elveit
- mondta egy lapinterjúban.
2019-ben pedig a mozgalom vezére, Aléxisz Cíprasz kormányfő is megbukott, és át kellett adnia a kormányrudat a jobbközép Új Demokráciának.
Varufákisz manapság – ezt már a Spiegel riportjából tudjuk – egy kis görög szigeten, Éjinán él egy hegyen.
Reggelenként lemotorozik a kikötőhöz, és felszáll az Athénba tartó kompra. Útközben iszik egy kávét, megválaszolja emailjeit. Aztán visszapattan a motorjára, és elrobog a parlamentbe.
A politikában mára kispályás lett: az általa alapított, beszédes nevű MeRA 25 mozgalom (Európai Realista Engedetlenségi Front) alig több mint 3 százalékot szerzett a 2019-es parlamenti választásokon. Igaz, még ezzel is kilenc képviselői helyhez jutott – azaz Varufákisz visszatérhetett a görög törvényhozásba.
Világ bankok nélkül
A görög politika első számú rebellisének tehát minden bizonnyal volt ideje arra az elmúlt években, hogy másban is kipróbálja magát. Megírta például első regényét, amely tavaly angolul, a közelmúltban pedig németül is megjelent.
A Másik Jelen című sci-fi tipikusan varufákiszosra sikeredett: egy olyan képzeletbeli világban játszódik, amely valóban levonta a következtetéseket a 2008-as pénzügyi válságból. Abban a világban nincsenek tőzsdék és kereskedelmi bankok, a cégeket a munkavállalók birtokolják, és ők szabják meg a fizetéseket is. Abban a világban mindenkinek feltétel nélkül jár alapjövedelem, lakhatás.
A Spiegel szerint Varufákisz regénye nem könnyű olvasmány: sok benne az elmélet, és kevés az élet.
Én ilyen vagyok. (…) A feleségem is azt mondja, hogy nehéz volt olvasni. Szerette, de újra kellett olvasnia
- árulta el a német lapnak Varufákisz, aki szerint barátai – például Brian Eno popikon – is hasonló véleményen vannak.
A regény alapötlete, a nagy kísérlet egyébként már a 80-as években megszületett benne, amikor még közgazdaságtant tanított az egyetemen.
Levinni a szemetet
A múltról, pénzügyminiszteri ténykedéséről azt mondja, hogy egyáltalán nem volt izgalmas időszak.
Szenvedés volt. Az egész. Kicsit olyan, mint levinni este a szemetet. Piszkos munka, de valakinek meg kell csinálni. Pontosan így éltem meg a miniszterségemet.
A rebellis politikus anno kihagyott egy Eurogroup-meetinget – ezen az eurózóna-tagországok pénzügyminiszterei vesznek részt –, arra hivatkozva, hogy fáradt. Később hónapokat töltött azzal, hogy rögzítse a bizalmas üléseken elhangzottakat. A felvételeket múlt évben hozta nyilvánosságra.
Visszatérve a regényre: Varufákisz nem akarja megmondani az olvasóknak, hogy mit gondoljanak a könyvről. Hagyja, hogy ők válasszanak.
A lényeg, hogy megváltoztassuk a kommunikációt, és elhitessük az emberekkel, hogy létezik egy másik jelen, hogy van alternatíva.
Itt a tech-feudalizmus
Arra a kérdésre, hogy regénye a kapitalizmus helyett kínál-e alternatívát, azt válaszolja, hogy az nem irányul semmi ellen. Szerinte a kapitalizmus amúgy is megváltozott, és „tech-feudalizmussá” alakult át,
amelyet olyan platformok uralnak, mint a Facebook és az Amazon.
Ezek a cégek pedig – teszi hozzá – éppen a kapitalizmus fő sajátosságát rombolják le: a szabadpiacot. Erről szól a második könyve.
Egy katona és civil társa „vállalkozása” volt. 
