Csak épp egyvalami nem tetszik igazán, azt hiszem talán az ellentmondás a feminizmus alapproblémája egyben, tehát a felsorolt tíz nő azért és annyiban változtatta meg a világot, hogy – idézem: „legyőzték a férfi egyeduralmát”.
Nos kétségkívül lehet így is szemlélni az emberiség eddigi történetét, a nemek harcaként. Majdnem azt mondtam, így is lehet szemlélni az emberiség fejlődését. Node ha eszerint nézzük, akkor fejlődésről szó sincs, vannak ezek a bizonyos kiemelkedő hölgyek, I. Erzsébet, Madame Curie, Jeanne d’Arc, sőt, Coco Chanel, de a fejlődés ugye az lenne, ha nem egy-egy hölgy emelkedne ki az elnyomottak tengeréből, hanem maga a tenger rázná le nyűgeit, vagyis a nők győznék le úgy általában a férfiakat.
Pedig ha a világ arculatának megváltoztatása nemcsak a férfiak ellenében lenne mérhető, akkor azért még fel tudnék sorolni olyan nőket, akik valóban sokat tettek az emberiségért: mondjuk Teréz anya, aki felébresztette a fél földgolyó lelkiismeretét a másik fele iránt, csak azért nem kerülhetett be a tízek közé, mert mellesleg nem egy férfi szerepében tette, amit tett? Illetve nem valamiféle férfiakra inkább jellemző tevékenységet űzve tett valamit az emberiségért?
Hatalmas volt Erzsébet, de nem volt-e még hatalmasabb a maga módján Marilyn Monroe, aki egy egész világot tanított meg arra, milyen az öntörvényű női szépség? Vagy Jane Fonda, aki rádöbbentett mindenkit az egészség és a mozgás összefüggésére és fontosságára? Csak azok változtatnak a világon, akik női mivoltuk ellenére erőteljes férfitulajdonságokkal rendelkeznek? Hillary Clinton esetében a becsvágy és az akaraterő ünnepeltetik, nem az, hogy az illető hölgy olyan intellektuális és politikusi képességekkel rendelkezik, amelyek elnöknek is alkalmassá teszik?
A nők méltán kárhoztatják a férfiakat, amiért imádnak harcolni, gyilkolni, verekedni, Jeanne D’Arc akkor miért úgy számít az első tíz közé, mert győzelemre vezette a francia seregeket? A hitét, elhivatottságát már csak mellékesen emlegetik ugyanis. Akik nőként nők módjára cselekednek és érnek el fantasztikus dolgokat, azok már nem is számítanak?
Én ezt, elnézést, de súlyos diszkriminációnak érzem, méghozzá szerintem pontosan ez a nőiség egészét érintő, igazi nemi diszkrimináció. Nekem, mint férfinak épp az igazán bíztató a jövőre nézve, hogy az ilyesfajta történelemszemlélet és listázás, no meg a valóságos szerepcserék ellenére a nők túlnyomó többsége ma is inkább nő, mint férfi.
Márványi Péter jegyzete