
De nem érdemes nagyon sokat humorizálni ezen, mert a félévszázados gép akkor is a komoly emberi alkotástörténetek izgalmas darabja, ha az utódok sokszorosan felülmúlnak mindent, amit tudott.
Egyébként a megemlékezések a MESZ-1 paraméretein kívül főképp megalkotójának különös sorsát vázolják. Kozma László egy antwerpeni híradástechnikai gyár alkalmazottjaként már 1938-ban szabadalmaztatott elektromos számológépet, majd 1940-ben géptávíróval működő kalkulátort, első ilyen komoly alkotása valahol az Atlanti óceán fenekén pihen, mert a hajót, amelyen Amerikába akarták menekíteni, elsüllyesztette egy német tengeralattjáró.
Korábbi jegyzetek: - Jé, egy reptér! Adjuk el szupermarketnek! - Ködbe vész a biztonság - Hülyeszűrő: na, ehhez szóljon hozzá! - Zöldenergia: hozzáállás kérdése - Igenis tehetünk a jövőért |
A háború után a budapesti Standard műszaki igazgatójaként az a nemkívánatos megtiszteltetés érte, hogy egyik első áldozata lehetett az egyik első koncepciós pernek. De az 1954-ig tartó raboskodás alatt is tervezett, dolgozott, majd kiszabadult, és miután nagy nehezen visszakapta erkölcsi bizonyítványát, ki lehetett nevezni dékánhelyettesnek is.
A MESZ-1 jelentőségét nehéz túlbecsülni: digitális és programozható volt, csak mivel elektromechanikus szerkezettel működött, mindent lassabban csinált, de épp ez volt az egyik előnye, ahogy Kozma írta, a műegyetem hallgatói vizuálisan is követhették, mi történik a gépben, gyanítom, sokunk számára kevésbé lenne rejtélyes a mai számítógépek működése, ha ilyen iskolában részesülhettünk volna.
A gép ma is látható az Országos Műszaki Múzeumban, Kozma leveleivel együtt. 1983-ban bekövetkezett haláláig nemcsak tisztelt, de szeretett alakja is volt a műegyetemnek, ő maga pedig jobban szerette, ha professzor úr helyett mérnök úrnak szólítják.
Márványi Péter