„Felelős fiatalok” a gazdaságban: tudatos vásárlás, energiahasználat, pénzkezelés

Környezetvédelem, fenntarthatóság, felelősség a Földért - lassan unalomig ismételt hívószavak, amelyekről egész jó közelítéssel tudjuk, hogyan vonatkoznak saját, személyes életünkre. Az energiatakarékos izzóktól a szelektív hulladékgyűjtésen keresztül a személyes vízhasználatunk korlátozásáig számos lehetőség kínálkozik megnyugtatni lelkiismeretünket: miközben „zölden” kíméljük a pénztárcánkat, felelősségteljesen viselkedünk, tudatosan cselekszünk.

Amíg az újbankok meg nem jelentek a gazdaságban, addig ez a fajta tudatosság a pénzügyek kezelésével kapcsolatban alig merült fel. Mintha a fenntarthatóság és a modern gazdagság két egymással ellentétes forrásból táplálkozott volna, még ha ugyanazon a rendszeren osztozik is mindkét idea, ugyanazok az emberek működtetik és élik ugyanazt a gazdasági és természeti környezetet.

Mára – nem utolsósorban a pénzügyi, és egyben ökológiai válság hatására – megjelentek a világban a pénzpiac „felelős fiataljai”, az újbankok. Ahogy azt az újbankokról szóló sorozat első részében bemutattuk, a spanyol Caja Navarra, a holland Triodos, vagy a német GLS Bank világviszonylatban is prominens képviselői a modellnek, Magyarországon pedig a MagNet Magyar Közösségi Bank nyújt a fenntarthatóság jegyében kidolgozott pénzügyi szolgáltatást.

Boldogság és gazdaság című könyvének előszavában Zsolnai László, a Corvinus Egyetem Gazdaságetikai Tanszékének vezetője megkérdőjelezi az „önérdekkövetésre sarkallt, fogyasztásorientált nyugati ember” létjogosultságát: „A válság mélyenfekvő okai közé tartozik a pénzügyi kapzsiság és a fogyasztói mohóság intézményesen generált viselkedési mintája. A mértéktelen hitelezést és hitelfelvételt a gazdaság jövőbeni növekedése volt hivatott fedezni, csakhogy ez falakba ütközött. A fejlett országokban a fogyasztás és termelés mai léptéke és formája pénzügyileg finanszírozhatatlan és ökológiailag fenntarthatatlan. Egyszerűen túl nagy lábon élünk!”

Ahhoz képest, hogy ma már számos jóvátehetetlen kárt okoztunk, 1973-ban vetette fel a buddhista közgazdaságtan lehetőségét és szükségességét E. F. Schumacher angol közgazdász. „A buddhista gazdálkodás nem a javak megsokszorozásában érdekelt, hanem az emberek felszabadításában. A buddhisták a minimális fogyasztással elérhető „jól-létre” törekednek, az önmagáért való fogyasztást elvetik. Alapelvük az egyszerűség és az erőszakmentesség. Az egyszerűbb életmód mentesíti őket a javak utáni örökös hajszától és az ezzel járó feszültségtől. Az erőszakmentességet nemcsak az ember-ember kapcsolatban tartják követendőnek, hanem a természet vonatkozásában is. Az ökológiai erőforrások megfontolt, szerény mértékű használatát tartják helyesnek. A buddhista gazdálkodás szerint az a legracionálisabb, ha a helyi igényeket helyi erőforrások felhasználásával elégítik ki. Az importtól való függést elvetik, az exportra termelést csak kivételes esetben és csak kis mértékben tartják elfogadhatónak. (…) A gazdálkodást megújuló erőforrásokra kívánják építeni, a nem megújuló erőforrások használatát a természet kirablásának tekintik.” (Zsolnai László (szerk.): Boldogság és gazdaság)

A szerző megnyugtatásunkra már az előszóban leszögezi: az új koncepció gyakorlásához sem buddhistának, sem közgazdásznak nem szükséges lenni. Ennek a szemléletmódnak az érvényesítéséhez mégis egyre több eszköz áll rendelkezésre, és ezek közül csak az egyik a közösségi bankolás. Noha hosszú távú fenntarthatóságban gondolkozni egész a gazdasági válságig nem volt túl „trendi”, a legnagyobb etikus bankok mára gazdaságilag is sikeresek.

Takáts Péter szervezetfejlesztési tanácsadó, a kulturális kreatív mozgalom egyik hazai vezéralakja az újbanki modellben látja a jövőt: „Szoros és személyes kapcsolatban vagyok a német GLS Bank és a holland TRIODOS bank néhány vezető munkatársával, és így közelről figyelhettem meg, hogy hogyan is működnek.” – mondta az újbanki modell kapcsán. „A siker abban áll, hogy ez a két bank - és ehhez hasonló módon az összes etikus bank - a világfejlődés folyamataival teljes összhangban működik. Felvállalják azt a ma még kevésbé általános, de egyre inkább teret hódító feladatot, hogy folyamataikat nem a hatalom, és a mindenáron való nyereségszerzés vágyától hajtva szervezik, hanem példát mutatnak a tudatos pénzkezelés és a világért vállalt felelősség tekintetében.”

Arról, hogy mindez a gyakorlatban hogyan valósítható meg ma Magyarországon, a sorozat következő része számol be.

(x)