A fejlődő országok ideje jön, Magyarország a veszélyzónában

Jelenleg az ipari termelés globális átlagban a válság előtti állapotnál áll. A mostani növekedés azonban sokkal kisebb mértékben fog munkahelyeket teremteni, mint várták - hangzott el egy tegnapi vitaesten. Magyarországgal kapcsolatban kiemelték, nemcsak azért vagyunk veszélyzónában, mert 80 százalékos az eladósodottságunk, hanem azért is mert a nemzetközi hitelminősítők a befektetésre ajánlott kategória legalsó sávjába sorolták az országot.

Világgazdaság a válság után: a globális adósságválság és a kiutak címmel rendezett vitaestet a Magyar Közgazdasági Társaság (MKT) és a Budapesti Corvinus Egyetem Alumni Egyesülete tegnap este. A vitán az előre beharangozott négy előadó közül csak kettő jelent meg, László Csaba és Kupa Mihály volt pénzügyminiszterek nem. Halm Tamás, az MKT főtitkárának moderálása mellett így két elemzést ismerhettek meg a hallgatók.

Simai Mihály akadémikus bevezetőjében arra hívta fel a figyelmet, hogy a fejlődő világban már meghaladták a válság előtti termelési szintet, a fejlett világról viszont ugyanez nem mondható el, bár közelítenek. "Jelenleg az ipari termelés globális átlagban a válság előtti állapotnál áll. A mostani növekedés azonban sokkal kisebb mértékben fog munkahelyeket teremteni, mint várták" - mondta Simai.

"A világkereskedelemben is jelentős növekedés ment végbe, meghaladta a válság előtti szintett, aminek viszont nem sok köze van a fejlett országokhoz. Egyedül a fejlődő államok modernizációja járul hozzá a külkereskedelmi forgalom növekedéséhez" -tette hozzá.

Ezzel párhuzamosan megindult a katonai kiadások növekedése - mondta, aminek szintén van kereskedelmi forgalom növelő hatása. (Érdekességként említette a prifesszor, hogy Oroszországnak a líbiai válság kb. 4 milliárd dollár kárt okoz.)

A nemzetközi társaságok döntő többsége mára eljutott oda, hogy a veszteség átment bizonyos nyereségekbe. A General Motors pédául bejelentette, hogy most már nyereséget könyvelhet el, ami persze nem az a nyereségszint, mint a válság előtt.

Simai Mihály utalt rá, a válság előtt két országtípusra oszthattuk a fejlett országokat. Egyikük többsége többet fogyasztott, mint amit a teljesítményük indokolt volna, élükön az USA-val és Angliával - a kivételt Japán és Németország jelentette -, a másik pedig lényegesen többet vett külföldről, mint amennyit fogyasztott. Az egyensúlyt az biztosította, hogy az USA jelentős kölcsönöket vett fel a nagy tőkével rendelkező fejlődő országoktól, pl. Latin-Amerikából. Közben a fejlődő országok rájöttek, hogy a fejlett világba tőkét befektetni, mondjuk állampapírokat venni sokkal jobb, mint kölcsönöket adni. Hozzátartozik, hogy ezekben az országokban - India, Kína - kialakult egy jelentős középosztály aki jól keres és sokat fogyaszt.

A jövő legnagyobb kérdése az, hogy a fejlett világ mennyire rekonstruálja a válság előtti helyzetet, vagy inkább  próbálnak egy áttekinthetőbb, ellenőrzöttebb modellt kialakítani. A G20-ak csoportja - ami ugye szintén a válság eredménye - legutóbbi összejövetele állást foglalt annak ügyében, hogy inkább az utóbbit kell erőltetni.

"A egyiptomi, líbiai események hatása azért is érdekes az energiaszektorra, mert ezekben az országokban állami kézben vannak az olajkitermelő társaságok, ami jelentősen nehezíti az előrejelzéseket. Ezeken a területeken egyébként a népszaporulat és a fiatalok aránya nagyon magas, viszont nem tudnak nekik munkát biztosítani, Egyiptomban például azon fiatalok között, akik már nem járnak iskolába, 40 százalék a munkanélküliség aránya" - mondta az akadémikus.

Simai kitért arra is, hogy ez a mostani nem nevezhető egy új olajválságnak, nem hasonlítható a 1973 óta bekövetkezettekhez. Az áremelkedésekre lélektanilag ugyan nagy hatása van, de a tényleges hatása lényegesen kisebb, mint a múltban lezajlottaknak. Mindazonáltal az olajárak emelkedésének tartóssága várható - tette hozzá.

Mi a helyes lépés egy olyan szituációban, amikor cselekedni csak az állam tud, tette fel a kérdést Magas István a Budapesti Corvinus Egyetem tanára? Egyes vélemények szerint ha senki nem vásárol, vagy nem ruház be, akkor bizony az államnak kell megtenni, még úgy is, hogy tudható, az állam által befektetett pénzből nem haszon lesz, hanem deficit. Kiemelte, teljesen új helyzet állt elő, amikor az állam a bajba jutott bankok segítségére sietett. Az elmúlt években az állam által felhalmozott adósságok pedig kényszerintézkedések eredményei voltak.

A G20-akkal kapcsolatban Magas elmondta, a válság után a fejlődő országokat egyszerűen muszáj volt odaengedni a döntésekhez, akik egyébként a jövőben a kereskedelem döntő többségét fogják generálni. Ehhez tette hozzá, hogy az évi 10000 dollár fölötti jövedelemmel rendelkező háztartások száma a BRIC országokban egyértelműen ível felfelé az elmúlt időszakban, míg Nyugat-Európában és az USA-ban csak minimálisan emelkedik ez a szám.

Magyarországgal kapcsolatban elmondta, nemcsak azért vagyunk veszélyzónában, mert 80 százalékos az eladósodottságunk, hanem azért is mert a nemzetközi hitelminősítők a befektetésre ajánlott kategória legalsó sávjába sorolták az országot. Ennek azért van óriási jelentősége, mert ha a magyar adósság  a befektetésre nem ajánlott kategóriába kerül, akkor az intézményi befektetők - de a nyugdíjalapok biztosan - nem vásárolnak magyar állampapírt - magyarázta Magas István.

A pénzügyi világválság eredményeként 2010-re az USA GDP- arányos adóssága 80 százalékra, Japáné 200 százalékra emelkedett, noha 1980-ban mind  a két ország 40 százalékos államadóssági mutatóval rendelkezett. "De tudjuk, hogy az USA adósságát a világ, Japánét pedig a saját lakossága finanszírozza, így biztonságban vannak"  - jelentette ki a közgazdász professzor.

A közgazdász professzor előadásában felhívta a figyelmet arra is, hogy a korábban csodafegyvernek hitt állami kiadás ösztönzésről, azaz a multiplikátor hatásról kiderült: az USA-ban egy állami dollár elköltése csak 80 cent magánbefektetést eredményezett. A magyar multiplikátor hatásról nem tudott adatot mondani Magas István.

MTI, Privátbankár - Acsai N. Ferenc