A külkereskedelemnek is betesz az árfolyam-ingadozás

A korábbinál is nagyobb óvatosságra kell, hogy intsék az exporttevékenységet folytató  hazai vállalkozásokat az elmúlt időszak drámai árfolyammozgásai. Még akkor is, ha a dollár vagy az euró-erősödés kedvez az exportőröknek, hiszen a másik oldalon ott van az importőr-partner, akinek tovább gyengülhet a likviditási helyzete, akár olyan szintre is, hogy egy-két héten belül már a fizetőképességét is negatívan érinti. Kárpáti Gábor, a Coface Hungary ügyvezetője szerint ez pedig jelentősen megnöveli az amúgy az erősödéssel jól járó exportőr kockázatát, amit feltétlenül kezelni kell.

Ráadásul, függetlenül attól, hogy az adott mozgás közvetlenül kedvez vagy éppen ellenkezőleg, nem kedvez az exportőrnek, az árfolyam-ingadozás mindenképpen növeli a bizonytalanságot, ami tovább fokozhatja az amúgy is kockázatos(abb)nak tartott relációkat. Kárpáti Gábor ideálisnak azt tartaná, ha a külkereskedők fedezeti ügyletekkel le tudnák fedni az árfolyamkockázatokat, de ez - mint mondja - sajnálatos módon - Magyarországon ma csak részben lehetséges. Ugyanis sem a brókercégek, sem a bankok kínálata nem megfelelő a folyamatosan kereskedelmet folytató cégek devizakockázatának a lefedésére.

Ugyanakkor örvendetes tendencia, hogy – a válság egyik hatásaként – mind erőteljesebb figyelmet fordítanak az exportőrök a kockázatkezelésre. Egyre több cég hoz házon belüli szabályokat, kitérve arra is, hogy milyen szinten, módon és gyakorisággal kell alkalmazni kockázatkezelési eszközöket. A Coface-hoz fordulók érdeklődése további kedvező tendenciát tükröz: mind többen fordítanak időt, energiát és pénzt a kockázatkezelésre, már a piaci lehetőségek feltérképezésével egy időben.

Az ügyvezető szerint ez mindenképpen előremutató, hiszen még akkor is különös figyelmet kell a kockázatok minimalizálására fordítani, ha hagyományos, tehát kipróbált, és jelentős kereskedelmi partnerországokról van szó. Példaként azt a négy országot említette, amely az első tíz legjelentősebb exportpiacunkat adta 2010-ben: a 4. Romániáról, az 5. Szlovákiáról, a 8. Lengyelországról és a 10. Csehországról van szó. Elsősorban Románia és Szlovákia esetében int fokozatos óvatosságra Kárpáti: Románia ráadásul a Coface ország-kockázat szerinti besorolásában már eleve nem befektetői kategóriájú minősítésű. Mindezt azért érdemes figyelembe venni, mert minél rosszabb egy ország helyzete, s így besorolása, a megítélése, annál inkább kihat a finanszírozási feltételekre (például drágábbá és nehezebben hozzáférhetővé válik a banki hitel), s emiatt romlanak a fizetési szokások. Ilyen körülmények között még jobban felértékelődik a szállítói hitel. A nemzetközi piacokra szállító hazai cégeknek tehát fokozottan kell figyelniük, hogy milyen módon és kiket finanszíroznak.



A Coface adatai azt mutatják, hogy az elmúlt években folyamatosan nőtt azoknak a közép- és kelet-európai cégeknek a száma, amelyek üzleti szempontból kockázatosabb besorolást kaptak a hitelminősítőktől. Az elmúlt időszak cseh, lengyel, román és szlovák trendjei sem túlságosan bíztatóak, ugyanis nőtt a kockázatosabb és a közepesen kockázatos cégek aránya. Különösen romlott a szlovák és a román cégek megítélése. Ugyanakkor - a közép- és kelet-európai régió növekvő kockázataival szemben - a tavalyi év ugyanazon időszakához képest, javult a magyarországi cégek megítélése, és ez leginkább a különösen kockázatos cégek arányaiban mutatkozik.

Az ügyvezető szerint érdekes, hogy nem esik egybe az említett négy ország kockázata a magyar exportban elfoglalt pozíciójával. A Coface besorolásában mind az ország-minősítést, mind az üzleti környezetet tekintve a négy ország között a legkevésbé kockázatosnak tartott cseh és a lengyel piacokra kellene a magyar exportőröknek koncentrálniuk, viszont a legnépszerűbb a két leginkább kockázatos: a román és a szlovák piac.

Konkrétumok egyes országok szerint

Csehországban az egyedüli tényleges nagy kockázatot az jelenti, hogy, ha folytatódnak a megszorító intézkedések miatt tavaly megkezdett munkabeszüntetések, az nehezítheti a reformok bevezetését. A gyengeségek között is csak olyanok vannak, mint a nálunk is megtalálható erőteljes függőség a külföldi kereslettől; a láthatatlan strukturális folyó fizetési mérleghiány, köszönhetően a külföldi befektetők profitrepatriálásának, illetve az elöregedő lakosság és a szakemberhiány.

Lengyelország esetében némi kockázatot jelent az év végig esedékes parlamenti választások kimenetele, gyengeséget pedig  egyebek között a nem megfelelő befektetési ráta; az alacsony foglalkoztatási szint és a bérköltségek jelentősebb emelkedése; továbbá az, hogy a gazdasági növekedés fékeződése néhány ágazatban (elsősorban az acéliparban) rontotta a vállalati fizetőképességet.

Románia már a fenti kettőnél jóval kockázatosabb a magyar exportőrök számára is. A szomszédos országban nagy a vállalatok kitettsége az árfolyammozgásoknak, amit a kivitelt bonyolítóknak mindenképpen szem előtt kell tartaniuk.  A Coface szerint Románia kockázatokat hordoz több olyan ágazatban (építőipar, textilipar, kohászat), amelyeket még mindig sújtanak a válság utóhatásai. Gyengeségei közé tartozik - s így növeli a kockázatot - a magánszektor jelentős eladósodottsága; a politikai bizonytalanság (amely csökkenti a Nemzetközi Valutaalap által előírt gazdaságpolitika hatálybaléptetésének az esélyét) és a túlságosan magas folyó fizetési mérleghiány is.

Szlovákia is a térség kockázatosabb exportpiacai közé tartozik. A kormány instabilitása miatt veszélybe kerülhet a létfontosságú reformlépések bevezetése, egyebek között az oktatási és a nyugdíjreformé, amely a gyengeségek közé sorolja, hogy a gazdaság túlságosan a külföldi konjunktúrától függ. Emellett növeli a kockázatokat a jelentős rövidtávú külső adósság, valamint a magas munkanélküliség is.