Kicsit azért mi is csodaváró ország vagyunk, a makói földgázmező hírére gyorsan elterjedt, hogy mi leszünk a Kárpát-medence Texasa, Európa egyik leggazdagabb energiatermelője, aztán a további hírekből kiderült, hogy az a bizonyos hatalmas gázmennyiség kissé mélyen, vagy hatezer méternyire van a föld alatt, a kitermelése egyáltalán nem biztos, hogy gazdaságos.
A történet azt a nagyon izgalmas elemzést juttatta az eszembe, amely nemrég az egyik hetilapban jelent meg, és amelynek az volt a lényege, hogy az álmok beteljesülése nem jelent feltétlenül és közvetlen következményként boldogságot, mennyei örömöket, de legalábbis tökéletes gazdasági biztonságot és fejlődést egy országnak.
Mi ugye persze mindig is arról ábrándoztunk, mi lenne, ha Magyarországnak is lenne bőven nyersanyaga, saját energiakészlete, a trianoni nosztalgiák részben erre is visszavezethetők. De azért érdemes elgondolkodni például azon, hogy keleti szomszédunk, Románia, amely igen sok értékes bányavidéket, nyersanyagforrást nyert, és nemcsak hogy ásványi kincsekben bőven ellátott, de még olaja is van, mégsem tudta sok éven át, még a diktatúra bukása után sem modernizálni magát. És mostani elismerésre méltó dinamikája sem efféle erőforrásain alapul, hanem azokon a szerkezeti átalakításokon, azon a piaci nyitáson, amelyeket a most elnyert uniós tagság reményében produkált.
Vagy egy távolibb de még érdekesebb példa, Nigéria, - ez az afrikai ország szinte úszik az olajban, de amíg nem tud úrrá lenni a korrupción, a társadalmi korlátokon, a törzsi bajokon, addig nemigen tudja igazán jól kihasználni az olajkincset. És van olyan ország, mint például Portugália, amely megint csak nem az ásványi és természeti kincsekre alapozta azt az ívet, ami miatt amolyan bezzeg-országként emlegetjük őket.
Kétségkívül kellemes lenne, ha nagyobb biztonságban éreznénk magunkat a már második évkezdetkor megélt kiszolgáltatottság helyett a keletről érkező szállítások kapcsán, a tanulmány azonban arra figyelmeztet, hogy ha egy ország nem a belső energiáiban, nem a gazdasági szerkezet okos alakításában, szellemi kincseiben, hanem az ezekhez képest külsődleges erőforrásokban bízik, sokszor félresiklik a jövője. Akkor leszünk fejlődőképesek e logika szerint, ha továbbra is drága import-energiával számolunk, és épp ezért minél keményebben tesszük helyre a gazdaság dolgait. És ha helyére tesszük a dolgokat az érzelmek világában is: a szép álmok kategóriája a makói Texas, a rideg realitásoké meg a barátságtalanul kiszáradó kőolajvezeték.
Márványi Péter jegyzete