A Vár alatt építkezett titokban az MNB

Teljesen publikus és nyílt csak a rendszerváltás után lett a Budai Vár alatti labirintus rendszer, melyről a mai napig nem készült teljes, átfogó térkép. Ahol egykor katonák teljesítettek szolgálatot teljes titokban, ott ma már éjjel-nappal turisták mászkálhatnak és megkereshetik önmagukat. A sokáig elhagyatott járatrendszer legendákkal övezett folyosói most európai gondolkodók bölcsességétől visszhangoznak

A Várhegy alatti üregek három részre tagolódnak nagyjából: az egyik ezekből a Nagy Labirintus néven is emlegetett Budavári Labirintus, a másik a Sziklakórház, mely a beépítések miatt mára teljesen elvesztette barlang-jellegét, és több különálló pince található még a nagyjából összefüggő föld alatti járatrendszer mellett. A közhiedelemmel ellentétben a Budavári Labirintusnak nincs összeköttetése a Gellért-heggyel, ellenben a Vár alatti részen könnyen előfordulhat, hogy akár egy magánlakás pincéjéből átjuthatunk valamelyik barlang bejáratához. Bár a járatrendszer 1990 óta teljesen nyitott és látogatható, ma is vannak még olyan részek, melyek el vannak falazva, vagy kibontásra várnak. A barlangrendszer északi része pedig víz alatt van egyelőre: a turisztikai célú kihasználására amúgy lenne lehetőség, a felhalmozódott víztömeget el lehetne távolítani ugyanis - de ez egyelőre nincs napirenden.

A ma Budavári Labirintusként működő járatrendszerben kiállítások és az EU-elnökséghez kapcsolódó programsorozatok várják az érdeklődőket, a hónap eleje óta már 0-24 órás nyitva tartás mellett. Nem volt azonban mindig ilyen békés itt az élet a föld alatt.


A XV. századig a föld alatti részeket termények és bor tárolására használták, az alsóbb pincékből pedig vizet nyertek a várlakók. A török hódítás alatt ezeket a pincéket már hadi célokra is használták, később a budai szőlőtenyészet háttérbeszorulásával és a vízvezetékrendszer kiépülésével a pincék és a járatok elvesztettek jelentőségüket. A legtöbbe építési törmeléket és szemetet hordtak - az elhagyatott és félelmetes föld alatti világ pedig legendák szülőhelye lett.

Titkos folyosók, a Szent Korona és a jegybank trezorjai a Vár alatt Mint írtuk, a budai barlangrendszer zárt, nincs kapcsolata a Gellért-heggyel. Különböző források szerint alagút vezet az óbudai Miklós térig, Visegrádra, Budafokra, a Gellért-hegyre, a Margitszigetre, sőt át Pestre a Duna alatt is. Ez utóbbi már azért sem valószínű, mivel évszázadokkal ezelőtt ilyen víz alatti alagutat szinte lehetetlen volt kivitelezni. A legendák alapját vélhetően a számos rejtett kijárat, illetve az ún. futárfolyosók alkothatják. Az utóbbiak a Budavári Labirintusból Hunyadi János út irányába vezetnek ki - derül ki a Budavári Labirintus összegzéséből. Igaz viszont az a legenda, hogy a II. világháború alatt itt bújt el többször a lakosság, értékeiket is többször vitték le a barlangrendszerbe. Több hiteles feljegyzés is van arról, hogy békeidőben vagyonukat itt rejtették el a vári lakosok - például az adószedők elől is. Ostromok vagy tűzvészek esetén is ide rejtőztek el. Tudjuk, hogy az 1723-as nagy buda(vár)i tűzvészt a lakosság a barlangokban (akkori nevükön a törökpincékben) vészelte át. Nem igaz ugyanakkor, hogy a 30-as éveket megelőzően katonai csoportokat itt át tudtak vonultatni vagy csoportosítani a harcok alatt, hiszen akkor még nem volt egybenyitva a barlang nagy része, úgy mint ma. Az sem igaz, hogy az itt rejtőzködő polgárokra az oroszok a II. világháborúban rágyújtották az óvóhelyet, hiszen a Vár alatti részen még tűzvész sem volt korábban. Az értékeit nem csak a lakosság hozta ide. A budai Vár alatt két helyen is voltak a Szent Korona és más értékek számára kialakított értékmegőrzők, bár egyik sem a barlangokban, hanem azok alatt, a márgába (talajba) épített helyiségekben. A Szent Koronát is őrizték itt rövidebb ideig, az aranykészlet egy részét pedig az Úri utca 72. alatt, a Magyar Nemzeti Bank óvóhelyein és trezortermeiben. A palást egyik ajtón sem fért be, emiatt itt nem volt. Az Úri utca 72. ház alatt, még a II. világháború előtt és alatt az MNB által titokban épített, részben a barlangokból kialakított óvóhelyen működött 1951-től 1989-ig az Országos és a Budapesti Villamos Teherelosztó. Ebből a 11 emelet mély bunkerből irányították az ország elektromos ellátását. 1939 végén Kadic Ottokár az Úri utca 72. alatti MNB óvóhely titkos építkezésénél, 22 méteres mélységben, márgába vájódott őspatak medret, ősember által használt szerszámokat, és őskori elefánt- és orrszarvúcsontokat talált. Előkerült egy mamutfogdarab is, a Várbarlang egyik legszebb terméből.

Csak a XIX. században kezdtek el a honi kutatók ismételten érdeklődni a vár alatti járatrendszerek után. A geológiai kutatások után megkezdték a járatrendszer feltárását, melyet végül 1935-ben a nagy közönség előtt is megnyitottak. Ez lényegében a mai Szentháromság tér alatti szakasz volt. A látványosság azonban nemcsak a nagyérdemű, hanem a hadügy kíváncsiságát is felkeltette, a II. világháború előtt óvóhelyeket és légvédelmi létesítményeket hoztak itt létre - a feltáró munkálatok után a legnagyobb szabású átalakításokat hajtották végre a barlang addigi történetében. A pincelejárókat befalazták, és barlang nagy részét titkosították. A Szentháromság tér alatti szakaszt a 60-as években azonban visszaadták a látogatóknak, múzeumot alakítottak ki, ami anyagilag ellehetetlenült, így rövid működés után bezárták. A pincerendszert ráadásul egyszer a víz is elöntötte.

Az újabb nagy átalakításra 1983-ig kellett várni, ekkor nyitották meg a külföldi nagy földalatti látványosságokhoz hasonló Panoptikumot, mellyel a Budavári Labirintus csatlakozott a "világelithez". Az akkori tárlatból ma már csak a magyar történelem egy-egy jelenetét ábrázoló kiállítás maradt, ugyanis 1996-ban teljesen felújították a vár alatti barlangrendszer 90%-át adó Nagy Labirintust. "A labirintus tulajdonképpen önmagunk felfedezéséről és megtalálásáról szól, a kiállítást ennek a filozófiának a jegyében alakították ki, és a Budavári Labirintus emblémája is ezt az utat jelképezi" - mondta el ottjártunkkor Dr. Salasovics Andrea, a labirintus ügyvezető igazgatója. A barlangrendszer 1500 méter hosszú járata, mely nagyjából 10 ezer négyzetméteren terül el ma már a háború előtti állapotok szerint néz ki. A kissé "ezoterikus" hangulatú kiállításnak része egy, a szerelmesek részére fenntartott és titkos folyosórész, illetve egy, a "jövőt" bemutató tárlat is. Ma már a koncerteken kívül a gyerekeket is külön programmal várják, és a rettegni vágyók is találnak itt "szórakozási" lehetőséget bőven.


A nagy durranás idén a non-stop nyitva tartás mellett az éjszakai programok egyik legnépszerűbb darabja, a "Bolyongás Európa nagyjaival". Ennek lényege, hogy egy-egy nagy gondolkodótól hallunk idézeteket, miközben lámpással járjuk a sötétséget, így alkalmunk van az elmélyedésre. Salasovics Andrea elmondta, hogy két hónapra előre le vannak foglalva az esték, s akik kezdetben szkeptikusak voltak a program ötletét hallva, ma már elhallgattak. Beváltotta a hozzáfűzött reményeket a 24 órás nyitva tartás is, van aki hajnal négy órakor állít be, és a külföldiek körében is igen népszerű a barlang.

Privátbankár - Zsiborás Gergő