A hazai nagy kereskedelmi bankok egyikét megint erősen szorongatják holmi e-mail-es és internetes gazemberek, akik a gyanútlanabb és főképp informatikában gyakorlatlanabb ügyfelektől csalják ki az adatokat a számlák megcsapolásához. Nálunk, amikor tavaly beindultak, ezek az akciók nagy feltűnést keltettek, az e-gazdaságban már megállapodottabb világokban már ehhez is kezdenek tökéletesen hozzászokni, de a tendencia ott is riasztó.
Az Economist Intelligence Unit jelentése szerint 2002-ben 221 milliárd, 2005-ben már kétezermilliárd dollárnyi volt a kár, a felmérések szerint egyre többen csökkentik internetes tranzakcióikat, illetve azok gyakoriságát biztonsági megfontolások miatt. Vagyis ott tartunk, hogy az ember kissé szorongva adja meg a számlaszámát a leghitelesebbnek tűnő, sőt, a már általa is bejáratott oldalaknak is. Nálunk még felfutóban lenne, kellene, hogy legyen az online banki szolgáltatás, nálunk még a kezdeti bizalmatlanságot kellene oldani, a fejlettebb régiókban viszont már a meglévő bizalom erodálódik. Nem túl szép perspektíva.
A legérdekesebb azonban a számomra az, hogy a mi kis országunkban egyáltalán nem biztos, hogy kifejezetten keménylelkű sötét és elszánt bűnözők tevékenységéhez köthető a növekvő bizonytalanság. A legnagyobb hazai online aukciós piactér a napokban hozott óvintézkedéseket, miszerint csak az a felhasználó licitálhat, illetve csak az indíthat aukciót, aki igazolja a regisztráció során megadott telefonszám és bankszámlaszám valódiságát. Ez eddig tulajdonképp érthető is lenne, a magyarázat ott is szerepel az oldalon, remélhető kevesebb visszaélést emleget a lapgazda, ami jelzi, hogy bizony voltak visszaélések, aztán pedig - idézem - a letisztult biztonságos piactér megteremtésének óhaját. Nos hogy ez pontosan mit jelent, arról csak sejtelmeim vannak.
Az online piactér egyik résztvevője szerint a magyarázat az, hogy egyre többször kerülnek az eladók kellemetlen helyzetbe, amikor lefut egy-egy aukció, de a nyertes, ki tudja miért, nem akarja kifizetni és átvenni a licitált valamit. Talán mert mégse kell neki? Vagy eleve valami trükk volt a részéről, hogy beszállt az aukcióba? Netán csak hülyéskedett? Összetévesztette az online piacteret a stratégiai videojátékával?
A pórul járt igazi résztvevő pedig azon morfondírozhat, hogy hát a piactér egyik jellegzetessége eddig az volt, hogy a licit a neten futott, de a fizetés valamiféle hagyományos módon is történhetett, megállapodás szerint, de hát a hagyományos módok nálunk ezek szerint éppoly bizonytalan kimenetelűek lehetnek. A történet attól dermesztő tehát, hogy a mi kis virtuális világunkban igazából nem csak a profi bűnözés tépázza a közbizalmat - hanem épp annyira saját habitusunk is, tehát hogy mindenféle komoly kriminális indok nélkül vagyunk hajlandók bárhol és bármikor kiszúrni egymással.
Internetes vásárlás: csökkenő bizalom
Megint kivetették a hálót az adathalászok