Aki a tőzsdéhez ért, az az időzítés mestere kell, hogy legyen, merthogy a tőzsdén minden azon múlik, mikor mit teszel, mikor adsz el, és mikor veszel. Ehhez képest kissé elképedve figyeltem, ahogy Szalay-Berzeviczy Attila tőzsdeelnök a Budapesti Olimpiai Mozgalom vezetőjeként épp most jön elő a sürgetéssel, el kell kezdeni a felkészülést, hogy 2011-ben a siker esélyével jelentkezzünk a 2020-as játékok elnyerésére.
Most próbálkozik azzal, hogy fő téma legyen az olimpia, amikor olyan nem olimpiai sportok kötik le a figyelmet, mint a rögbi-meccs a Kossuth téren, vagy az orvosok és reformerek pólója az egészségügy mindenféle nedvekkel töltött medencéjében. Most, mikor a drukkerek minden mérkőzésen úgy üvöltenek, hogy már az se érdekes, mi zajlik a pályán. Aztán azt gondoltam, Szalay-Berzeviczynek mégiscsak igaza van. Merthogy noha a média mással van tele, egyre többen vannak, akik a mai magyar közéleti meccseket már a tévében sem hajlandók végignézni. Az olimpia felől nézve érzékelhető igazán, hogy a mostani játszmák mennyire kicsinyesek a jövőnk szempontjából.
Hadd tegyem persze hozzá: a BOM vezetője itt, a Gazdasági Rádióban is arra figyelmeztetett, hogy azért az egyensúly és az ezt követő tartós növekedés az olimpia-rendezés feltétele is. Szóval: az egyik tábor vezéralakja a volt sportminiszter, a másik főfigura most is az alcsúti dream-team spirituális managere. Egész jól összedolgozhatnának a budapesti olimpiai eszme jegyében. Kell olimpiai törvény, ez lehetne a következő rendkívüli parlamenti ülésszak témája, mert mennyivel szebb a gerelyhajítás és a diszkoszvetés a fekália-dobigáláshoz képest. Az olimpiáról is lenne hangorkán, de ennek legalább a tárgya lenne értelmes, nem úgy, mint a mostani, a rációtól és összhangzattól mentes rémálom-hangverseny, a kordonka-kórus.
Az olykor kíméletlen verseny a közéletből és a közutakról visszatalálhatna a pályákra és a stadionokba, ahol rendezett körülmények és megfelelő szabályok között lehet harcosan előre jutni. Most egy mindenki számára átláthatatlan szakadék uralja az életünket, áthidalhatná az olimpia, ami viszont érthető perspektíva mindenki számára. Kétségtelen, a BOM-nak nem lesz egyszerű a dolga, hiszen a tegnapi tájékoztató tévétálalásai máris a szimpla félreértés jegyében születtek, a tudósítók négy-ötezer-milliárdot emlegettek, ami valójában nem az olimpia költsége: ennyibe kerülne Magyarország 2020-ig, azokkal a fejlesztésekkel, amelyeket addig úgyis végre kell hajtanunk, ha lesz olimpia, ha nem.
Az olimpia elég nagystílű gondolat, hogy hozzá kössük a sokak számára nehezen átlátható nemzeti fejlesztési terveket, Budapest átrendezését, az egész következő tíz-tizenkét évet. Az olimpia nem azért fontos, hogy elnyerjük, hanem hogy kezdjünk végre ezzel foglalkozni.