Biciklikulccsal atombombát aktiválni

Egészen 1998-ig a brit haderő atombombái nem rendelkeztek biztonságos, rádióhullámokos élesítőrendszerrel - aktivizálásuk egy sima biciklikulccsal történt. Márványi Péter jegyzete

Kissé dermesztő felfedezésre jutott a BBC egyik oknyomozó televíziós műsora. A James Bond filmekben, és persze más akció-mozikban is fel-feltűnik a félelmetes főszereplő, az atombomba. A veszélyes szerkezeten mindig van egy bonyolult plusz berendezés, valami számítógép-féle, és mindig van egy kód, ami élesíti a bombát, merthogy azt minden bombatulajdonos el akarta kerülni, hogy bárki pillanatnyi elmezavarában a maga szakállára és akaratából tömegpusztító fegyvert alkalmazzon.

A filmekkel ellentétben, ahol a főhős általában egy másodperccel a robbanás előtt elvág egy drótot vagy megnyom egy gombot, és akkor mégis megmarad az emberiség, a valóságban az élesítő és az élesítést megszakító kódot rádióhullámok hordozzák a végső döntéshozóktól, hogy csak ők rendelkezzenek a hatalommal, hogy valóban bevessék a szörnyű jószágot. Szóval ilyen komoly védelem óvta, óvja az atombombákat a szovjeteknél és az amerikaiaknál - de, amint a brit tévénézők hüledezve tudomásul kellett, hogy vegyék, az angol királyi légierő és királyi haditengerészet atombombáira egészen 1998-ig semmiféle ilyen varázslatosan biztos, rádióparancsra engedelmeskedő kütyü nem volt felszerelve.

Vajmi egyszerű volt élesíteni ezeket a rettenetes bombákat, és ezt be is mutatták a tévé nyilvánossága előtt. Először le kellett szerelni a fedelet, ami kb. olyan volt, mintha egy komolyabb elektromos berendezésen kinyitjuk az elemtartót, a fedél alatt valóban volt egy kódrendszer, de ez „csak” olyan parancsokat közvetített, mint hogy hány méter magasan detonáljon a szerkezet. A bomba aktivizálása ennél jóval primitívebb volt, egy olyan kulccsal történt, mint ami a biciklizárak nyitására szolgál, ezt kellett bedugni és kilencven fokban elfordítani, hálistennek ezt a szimpla feladatsort senki nem hajtotta végre.

A minimális védelemre a magyarázat pedig annyira jellegzetesen brit, hogy a szigetországbeliek első megdöbbenésük elültével talán még büszkék is lehetnek rá: a haditengerészet és a légierő tisztjei úgy érezték, ha ennél komolyabb védelmi rendszert alkalmaztak volna, az annyit jelent, hogy feletteseik és politikusaik nem bíznak meg bennük eléggé.

A történet a végül mégiscsak bekövetkező modernizálás ellenére attól aktuális, hogy az emberiség jelentős része minden biztonságos kütyü mellett is fél az atomfegyverektől, és nem feltétlenül attól, hogy egy őrült kaparintja meg a bombát, hanem hogy nagyonis tudatos és felelős férfiak tökéletes mentális állapotban mégis bevetik. Eddig megúsztuk, jó lenne ezután is.

A minap egy magyar internetes fórumon tört ki élénk vita arról, vajon az amerikaiak repülőgépre szerelt lézere, amely emelkedés közben semmisítené meg a ballisztikus rakétákat, vajon nem gyújtja-e be a rakéta robbanófejét is. Ami azt jelentené, hogy a bomba mégiscsak felrobban, ugyan nem a célpont, hanem a támadó ország felett. Nos a szakértők megnyugtattak mindenkit, hogy ez lehetetlen.

Mindazonáltal ami érdekes mód fel sem merült az aggódókban: az egy dolog, hogy a repülő lézer lelövi a rakétát vagy sem, felrobbantja-e a robbanófejet vagy sem, talán mégis ott kezdődne a biztonság, hogy egy másik ország ellen akár atom, akár más töltettel rakétát indítani ne minősülhessen egyetlen országban sem épelméjű cselekedetnek.

Márványi Péter

Korábbi jegyzetek:

Concorde után Aerion: új szuperszonikus magángép
Nem sok jóra számíthatnak ma a romániai magyarok
Egy csepp normalitás, két és fél órányira
Az unión is kifog a római romakálvária