Coface: csütörtököt mondott a csődtörvény

A jelenlegi csődtörvényt felesleges tovább toldozgatni – állítja dr. Czibor Zsolt, a Coface Hungary vezető jogásza. Úgy látja – s ezzel a csődszakmában dolgozók közül sokan egyetértenek –, hogy inkább teljesen új törvényre lenne szükség, amely kezelni tudja a meglévő problémákat.

Elég drámaian alakulnak az idén a csődvédelmi adatok, amelyek egyben azt is jelzik, hogy a válság korántsem ért még véget, sőt, a vállalatok körében még jó ideig szedi az áldozatokat. Ezt a megállapítást a Coface adatai is visszaigazolják. Ugyanis 2010. november végéig már megközelíti a háromszázat azoknak a cégeknek a száma, amelyek csődvédelemért folyamodtak – a válságot megelőző években ez a szám még húsz körül volt, s a tavalyi év hasonló időszakában is még csak száz körül volt az adat. 2009-ben és idén főként kis és közepes cégek kértek csődvédelmet, ami azért is rossz hír, mert akár sikerül átszerveződni, akár nem, a kisebb hitelezők, köztük a beszállítók, mindenképpen bajba kerülhetnek. Ugyanis a csődvédelem során elsőként a bankok és az adóhatóság jut pénzhez, s csak utánuk jönnek a sorban az egyéb hitelezők. Ráadásul a jelenlegi szabályok nem védik kellőképpen a kisebb halakat, ugyanis a nagyoknak nem áll feltétlenül érdekükben elfogadni a reorganizációs tervet, hiszen ők – ha rendelkeznek megfelelő fedezettel - mindenképpen megkapják a pénzüket, s nem kockáztatják a kisebbek érdekében, hogy esetleg rosszabbul járjanak - áll a szerkesztőségünkhöz eljuttatott sajtóközleményben.

A jelenleg hatályos csődtörvény már csak azért sem megfelelő, mert egy sor olyan elemében nem képes szolgálni a cél elérését, amelyek elengedhetetlenek – a gazdaság talpra állásán túl – ahhoz, hogy Magyarországon is biztonságosabb legyen a cégek együttműködése, beleértve a hitelezést, a beszállítást is. A szakértő a kívánatos célok között említi azt, hogy akár a törvény szigorításával, de el kellene érni, hogy az adós ne az utolsó pillanatban értesítse a hitelezőt a problémákról. Ma ugyanis macska-egér harc folyik e két partner között. Pedig ha az együttműködési folyamatban mindvégig partnerként tudnának kommunikálni, akkor menet közben is lehetne megoldásokat találni, s nem feltétlenül kellene az adósnak eljutnia a csődvédelemig. Illetve, ha olyan a helyzet, akkor már menet közben lehetne csődvédelemért folyamodni. Ehhez persze szemléletváltás kell ezen a téren - véli a szakember. A jogász szerint tehát az első és talán legfontosabb feladta az lenne az új csődtörvénynek, hogy szorosabb együttműködést kényszerítsen ki a jog eszközével az adós és a hitelezője között. Ma a hitelező ugyanis csak az éves mérlegből tud tájékozódni a partner cég helyzetéről, ez pedig nem védi őt eléggé.

Egy másik út a keményebb fellépés, nagyobb szigor azokkal szemben, akik csődbe visznek egy céget. Tőlünk nyugatabbra akár bűncselekménynek is számítanak, ebbe a kategóriába is belekerülnek az ilyen esetek. Magyarországon is szükség lenne komoly szankciókra, a büntetőjogi felelősség kategóriájának a bevezetésére ezekben az ügyekben amellett, hogy legyen mögöttes pénzügyi felelősség is a rosszhiszemű adósok esetében - véli a szakértő. Az esetleges új jogszabálynak emellett ki kellene térnie annak felderítésére is, hogy mi vezetett a kialakult helyzetig, hiszen csak ennek alapján lehetne megállapítani a mögöttes felelősséget, s nyílna mód a tisztességes számonkérésre.

A szakértő szerint arra is szükség lenne, hogy a felszámolót ne csak az anyagi érdek vezérelje, hiszen központi szerepet játszik, s munkáján nagyon sok minden áll vagy bukik.

Abban is változnia kellene a helyzetnek, hogy minden hitelező váljék érdekeltté a bajba került cég megmentésében - állítja Czibor Zsolt. Ma ugyanis a legnagyobb hitelezőknek sem áll mindig érdekükben az adós megmentése. Egy–egy felszámolás esetén például a finanszírozó bank akkor is a pénzéhez jut, ha senki más nem. Olyan szabályozásra lenne tehát szükség, amely feloldja a nagy és kis hitelező közötti komoly ellenérdekeltséget.

Privátbankár