A rektori konferencia elnöke vendégeskedett a tévé élő adásában, és jöttek a kérdések, eleinte normális kérdések, hogyan alakulnak a felvételi pontszámok, jár-e továbbra is a GYES-en lévőknek a költségtérítési mentesség, miképp változik a költségtérítéses rendszer. Bár már ez utóbbi kérdésben is volt egy csipetnyi rémhír-szerűség, ugyanis az volt a hölgy mondandójának lényege, hogy kell-e 2008-tól kétszer kifizetni a költségtérítés összegét.
Aztán valaki más a lehető legkomolyabban azt mondta, az ő információi szerint ha valakinek diplomások a szülei, az kevesebb pontot kap a felvételin. A riporter visszakérdezett, és ha valakinek viszont analfabéták a szülei, akkor annak biztos a bejutása? A kérdező erre azzal válaszolt, hogy ezt a hírt sok helyről hallotta.
Amire én magamban visszakérdeztem, te jó isten, miféle helyekről? Gondoljunk csak bele, micsoda blőd marhaság volt ez a kérdésként bedobott feltételezés: a szülők, ha értelmiségiek, akkor a gyerek hivatalból kevesebb eséllyel indul a felsőoktatásba. Jó, amikor én felvételiztem, még valóban volt egyesek neve előtt egy nagy F-betű, akiknek valóban könnyebb volt, nekem meg valóban nem volt könnyebb, mert nem voltam F-es, azaz fizikai dolgozók gyereke, de hát én 1972-ben felvételiztem. Könyörgöm, vagy húsz éve nincs ilyen szempont, nincs ilyen kényszeredett társadalmi mobilizáció Magyarországon.
De egy másik telefonáló már azt is tudta, ki milyen halmozott vagy nem halmozott hátrányos helyzetért mennyi plusz pontot kap. Ki a szösz talál ki ilyeneket és miért? És miféle légkör teszi lehetővé, hogy ezt valakik a lehető legkomolyabban el is higgyék? Nos ahogy el kezdtemvégiggondolni a dolgot, már nem is csodálkoztam annyira. Ugyanilyen blőd álhírek keringenek mondjuk az egészségügyről is, például már létezik az a hatósági felügyelet, amely az egészségpénztárak járulék-beszedését ellenőrzi, ha majd egyszer szabaddá teszik az egészségpénztárak piacát, ehhez képest a lehető legkomolyabb egészségpolitikus a lehető legkomolyabban állítja, hogy a magánpénztárak miatt többet kell majd fizetni az ellátásért.
Persze sok a valóságos zavar, az is biztos, hogy olykor a reformok tevékeny részesei sincsenek egy véleményen, mi történjen, sőt, néha az sem világos, mi történik. A változások tálalása sokszor suta és nem egyértelmű. Kétségtelen, hogy a reformok sokakban keltenek teljesen jogos kérdéseket, kételyeket. De az érthető kérdéseket jó lenne élesen elválasztani a tudatosan terjesztett ökörségektől, és legalább a felelősebb kommunikációs csatornák tartózkodhatnának a hír - és a címlapon amúgy jól mutató rémhír összekeverésétől. Maguk a változások tényleg erősíthetik a bizonytalanságot. De vannak, akik inkább a bizonytalanságot erősítik, épp, hogy ne legyenek változások.