.jpg)
A Chatham House szakértői szerint történelmi távlatban az élelmiszerkereslet évente átlagosan 1,5 százalékkal nőtt, az ütem azonban jelenleg már 2 százalék, és a Goldman Sachs befektetési bank becslése szerint egy évtizeden belül 2,6 százalékra emelkedik.
Az elemzés idéz egy világbanki becslést, amely szerint 2030-ig 50 százalékkal kell növelni az élelmiszertermelést - ezen belül a hústermelést 85 százalékkal - az előrejelzett kereslet kielégítésére.
A jelentés szerint az összkép különösen fontos összetevője a gyors jövedelemnövekedés, főleg az olyan felzárkózó gazdaságokban, mint Kína és India, ami az elmúlt időszak élelmiszerár-emelkedésének hozzávetőleg a felét okozhatta. Ahogy az ezekben az országokban a középosztályok mind módosabbakká válnak, úgy alakulnak át az étkezési szokások is: a hangsúly sok esetben a húsban és tejtermékekben dúsabb étrend felé tolódik, márpedig ezeknek a termékeknek az előállításához sokkal több gabona és víz kell.
Az áremelkedés másik fontos eleme - becslések szerint 30 százalékot hozzáadva a dráguláshoz - a bioüzemanyagok terjedése. Az Egyesült Államokban máris évente 7 milliárd dollárt fordítanak az etanolgyártás fejlesztésére; ez jelenleg az amerikai kukoricatermés 20 százalékát emészti fel, de 2016-ra az arány valószínűleg 32 százalékra emelkedik, áll a Chatham House elemzésében.
Vannak azonban ellátási oldali gondok is. Ezek közül az egyik legfőbb a lassú reakció: becslések szerint az agrártermék-ellátás minden 10 százaléknyi áremelkedésre összességében alig 1-2 százaléknyi termelésnöveléssel reagál, a jelenlegihez hasonló heves ármozgások idején pedig még kevesebbel. A rövidebb távú gondokat tetézi a termékpiaci spekuláció is, a befektetők ugyanis e piacokra menekülnek a dollár árfolyamzuhanása, valamint a részvény- és adósságpiacok gyengülése elől.
Az élelmiszertermelés előtt álló hosszú távú problémák egyik legsúlyosabbika azonban a vízhiány. A globális vízfelhasználás az elmúlt 50 évben megháromszorozódott; jelenleg 500 millióan élnek olyan országokban, amelyekben már krónikus a vízhiány, és számuk 2050-ig várhatóan 4 milliárdra nő, áll a londoni elemzésben.
A Chatham House szerint szorító kérdés a művelés alá vonható termőföldek hozzáférhetősége is. Egyes termékpiaci elemzők azt mondják, hogy jóllehet eddig a keresletnövekedés kielégítéséhez elégséges volt a hozamok növelése, a jövőben azonban a termőföldterületek növelésére is szükség lesz. Ez viszont nem olcsó, tekintve a szükséges infrastrukturális beruházások mértékét, és a hozamok is csökkenhetnek, mivel az igazán jó földek zöme már művelés alatt áll, írják a londoni elemző központ szakértői.
A Financial Times éppen csütörtökön közölt elemzése szerint a kereskedelmi és lakóingatlan-piac hanyatlása, és az élelmiszerkereslet megugrását kísérő földáremelkedések hatására mind több befektetési alap jön létre kifejezetten termőföldek felvásárlására.
A Chatham House elemzése szerint az élelmiszermennyiség növelésére teendő "sürgős első lépés" annak biztosítása kell legyen, hogy a bioüzemanyag-termelés ne az élelmiszerellátás biztonságának rovására történjék. Jóllehet a bioüzemanyagok betiltása nehezen kivitelezhető lenne és nem is kívánatos, a döntéshozóknak az élelmiszerbiztonságot szem előtt tartva kell kezelniük ezt a kérdést.
Londoni sajtójelentések szerint olyan fejlett gazdaságokban is hiány kezd kialakulni egyes alapélelmiszerekből, mint Nagy-Britannia és az Egyesült Államok. A csütörtöki The Times szerint a brit városok ázsiai bevándorlók lakta negyedeiben az üzletek már korlátozzák a személyenként vásárolható rizs mennyiségét, megelőzendő az áruhalmozást.
A lap úgy tudja, hogy az amerikai Wal-Mart, a világ legnagyobb kiskereskedelmi hálózata szintén adagolni kezdte a rizsellátást. A The Times szerint az Egyesült Államokban még soha nem fordult elő - háborús időkben sem -, hogy valamely alapvető élelmiszer fogyasztását korlátozni kellett.
Ne is álmodjunk olcsóbb élelmiszerről (hanganyag)
Csendes cunami zajlik a világban
Elfelejthetjük az olcsó élelmiszereket
Enyhülhet a nyomás az élelmiszerpiacon
MTI