(6).jpg)
Az Állami Vagyonügynökség a jogszabályoknak és a vagyonpolitikai irányelveknek megfelelően járt el a privatizáció során az egykori ügyvezető szerint Az Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ) a jogszabályoknak és a vagyonpolitikai irányelveknek megfelelően járt el a cukorgyárak magánosítása során a kezelő egykori ügyvezető igazgatója szerint.
Csepi Lajos a cukorgyárak privatizációját vizsgáló parlamenti bizottság ülésén azt mondta: privatizációs szempontból pozitív folyamat volt a magyar cukorgyárak 1990-ben elindított magánosítása, mert a cukoripar akkori problémájára megoldást kínált azzal, hogy a várakozás szerint az új partner pótolja a piacokat, az elmaradt állami fejlesztési forrásokat, és ápolja a termelőkkel lévő kapcsolatot. Az 1990 tavaszán létrejött ÁVÜ az első időszakban nem tudta meghatározni a magánosítást, "mentette, ami menthető": a vállalati tanácsok már a vagyonügynökség létrejötte előtt előkészítették a szerződéseket, azokat tette az igazgatótanács (it) elé.
Csepi szerint a 90-es évek elején "nem voltak normálisak a viszonyok", a szocialista vállalatvezetők mindent megtettek azért, hogy megőrizhessék pozícióikat a magánosított cégekben, az élelmiszeripar jelentős része csődhelyzetben volt, az állam pedig a munkahelyek megtartása érdekében kötött kompromisszumokat, vagy tanúsított megalkuvást. Az ÁVÜ működéséről azt mondta az egykori ügyvezető, hogy az a parlamenti erőviszonyokat tükröző igazgatótanács vezetése alatt tevékenykedett, a testületet tárca nélküli miniszterként Mádl Ferenc vezette, helyettese Martonyi János, korábbi privatizációs kormánybiztos volt.
A privatizáció célja a törvény szerint az volt, hogy a hazai termelővagyon hatékonyabban működjön, szabadpiaci versenyre épülő gazdasági rendszer, vállalati struktúra jöjjön létre. Csepi Lajos arról is beszélt, hogy a jogszabály előírta: az állami vagyont nyilvános pályázaton, versenyeztetéssel kell értékesíteni, a verseny feltételeit nem szabad korlátozni. Ezen elvárásoknak az ÁVÜ létrejötte után kellett megfelelni. Megjegyezte, hogy 1990-re a 11 hazai cukorgyár közül 6 már meg is állapodott külföldi befektetőkkel a privatizáció fontosabb elemiről. A volt ügyvezető igazgató szerint az élelmiszeripar-privatizációjában a mezőgazdasági termelők azért nem jutottak meghatározó tulajdonhoz, mert nem feleltek meg a feltételeknek, nem tudtak megfelelő tőkét, piacot, termelési technológiát, szakértelmet biztosítani. Azt követően, amikor 11-ből 6 cukorgyárat értékesítettek, és az ÁVÜ it érzékelte a feszültséget, úgy döntött, a fennmaradó 5 gyárat magyar termelői tulajdonosi körben tartja, így azok az első Magyar Cukor Rt.-be kerültek, amely végül 1-2 évig működött, majd pénzügyi-gazdasági problémák miatt végül csődbe ment.
Bártfai Béla, az ÁVÜ it volt tagja a bizottság előtt azt mondta: 20 évvel ezelőtt más volt a jogszabályi háttér, más a közvélekedés és a parlamenti akarat is. Akkor a közvélekedés szerint a magánosítás volt a jövő, az állam pedig a legrosszabb tulajdonos; az Országgyűlés törvényben és a vagyonpolitikai irányelvekben rögzítette a célokat. A vagyonügynökség ebben a közszellemben tette a dolgát.
A képviselői felvetésekre reagálva Csepi Lajos azt válaszolta, hogy az ÁVÜ-ben nem volt anyagi ösztönzés a privatizáció gyorsítására. Az ÁVÜ akkor jött létre, amikor kiderült, hogy a privatizációs folyamatnak vannak morális problémái, számos kézzel fogható szerződés már megszületett. Azért a modernebb gyárakat adták el előbb, mert amíg "futottak az események után", gyakorlatilag a vállalati kezdeményezéseket tudták ellenőrizni, és a modernebb üzemek jelentkeztek először előkészített szerződésekkel.
Csepi szerint a 90-es évek elején "nem voltak normálisak a viszonyok", a szocialista vállalatvezetők mindent megtettek azért, hogy megőrizhessék pozícióikat a magánosított cégekben, az élelmiszeripar jelentős része csődhelyzetben volt, az állam pedig a munkahelyek megtartása érdekében kötött kompromisszumokat, vagy tanúsított megalkuvást. Az ÁVÜ működéséről azt mondta az egykori ügyvezető, hogy az a parlamenti erőviszonyokat tükröző igazgatótanács vezetése alatt tevékenykedett, a testületet tárca nélküli miniszterként Mádl Ferenc vezette, helyettese Martonyi János, korábbi privatizációs kormánybiztos volt.
| A magyar cukor elmúlt 20 éves teljesítményét bemutató cikkeinket itt és itt olvashatja. |
Bártfai Béla, az ÁVÜ it volt tagja a bizottság előtt azt mondta: 20 évvel ezelőtt más volt a jogszabályi háttér, más a közvélekedés és a parlamenti akarat is. Akkor a közvélekedés szerint a magánosítás volt a jövő, az állam pedig a legrosszabb tulajdonos; az Országgyűlés törvényben és a vagyonpolitikai irányelvekben rögzítette a célokat. A vagyonügynökség ebben a közszellemben tette a dolgát.
A képviselői felvetésekre reagálva Csepi Lajos azt válaszolta, hogy az ÁVÜ-ben nem volt anyagi ösztönzés a privatizáció gyorsítására. Az ÁVÜ akkor jött létre, amikor kiderült, hogy a privatizációs folyamatnak vannak morális problémái, számos kézzel fogható szerződés már megszületett. Azért a modernebb gyárakat adták el előbb, mert amíg "futottak az események után", gyakorlatilag a vállalati kezdeményezéseket tudták ellenőrizni, és a modernebb üzemek jelentkeztek először előkészített szerződésekkel.
MTI, Privátbankár
Romániában megdőlt az autópálya-építés 11 éves rekordja. A hálózat 2024-ben jelentősen bővült. 
