Az idei első halott: egy motoros. A Párizs-Dakar áldozatai kétségkívül olyan emberek, akik úgy indultak, úgy kellett, hogy nekiinduljanak a versenynek, hogy tudták, ez is benne van a pakliban. Kevésbé tudatosan vállalták a veszélyt azok, akik az eddigi futamok idején nem a versenyzők, hanem az óvatlan nézők közül lettek áldozatok.
Ezzel együtt nem akarom a szokásos fanyalgással egyfajta értelmetlen ámokfutásnak feltüntetni a nagy versenyt. De kétségtelen, hogy a Párizs-Dakar a versenyek versenye, - a szó legjobb és legrosszabb értelmében. A remek technika próbája, amint sikeresen legyűri a sivatag és az őserdő akadályait, a remek sportemberek próbája, akik végighajtják a sok ezer fáradtságos kilométert, a motorok, futóművek és alvázak törése éppoly gyakori és elképzelhető kiesési ok, mint a pilóták, navigátorok és szerelők kimerültsége, illetve a kettő között nyilvánvaló az összefüggés, a fáradt ember könnyebben töri a fáradt gépet. És eközben épp a túlhajtott versenyszellem az, ami nem igazán rokonszenves.
Miközben a fiatal dél-afrikai halálosat bukott, egy tapasztaltabb magyar motoros feladta, mert az őt utolérő autós versenyzők ott is meg akarták előzni, ahol egyébként nem férnek el egymás mellett, ezért bukott ő is hatalmasat, hálistennek szerencséset. De számára kiderült, hogy vannak versenyzők, akiknek a versenyszelleme az elemei emberi ösztönt is legyőzi, a versenytárs veszélyeztetése is belefér számukra a győzelemért folytatott harcba, ez az, amit a bölcsen gondolkodó magyar motoros a balesete után elutasított.
És ez nem kellene, hogy törvényszerű legyen. A Forma-1 például, ahol a legfejlettebb és legdrágább technikák, a legnagyobb pénzek és a legjobb versenyzők találkoznak, már mintha túljutott volna ezen: a versenyzők vigyáznak egymásra, aki szándékosan veszélyeztet, azt nemcsak a szabályok sújtják, de a társak is kiközösítik. A technika és a vezetni tudás, meg a csapatok taktikája és összeszokottsága többet hoz, mint a mások rovására történő kockázat-vállalás. Kétségkívül a Forma-1 is sok baj és vér árán jutott el idáig.
Épp ezért tetszik leginkább egy vadonatúj futam, a Budapest-Bamakó, amelynek most indulnak neki másodszor a versenyzők, ahol Trabanttal is részt lehet venni. Ez is az ember és technika tűrőképességéről szól, de a szellemisége a Dakarhoz képest tökéletesen más. Ennek a futamnak van egy új kategóriája, az induló nem tehet meg egyetlen kilométert sem a benevezett járművekkel, a kategória tehát nem más, mint az autóstop. Mert itt a versenyzők számára nem az a fontos, hogy mindenen a leggyorsabban átrobogjanak, ellenkezőleg, az, hogy találkozzanak a helyiekkel, és valamelyest megismerjék azokat, akik az út mentén élnek.