Európa és az önsorsrontó husángok

Ebben a furcsa közép-kelet-európai világban, már nem a külső körülményeken múlnak a dolgok, egy-egy ország saját belvilága képes - remélhetőleg csak ideig-óráig - súlyosan akadályozni a saját jövőjét - Márványi Péter jegyzete

A rendszerváltó Európa történetének egyik legszomorúbb mozzanata zajlott 17 éve ezekben a napokban a diktatúrától épphogy megszabadult Romániában, Marosvásárhelyen. Hogy miért érdekes ez az évforduló épp a Gazdasági Rádió számára, az egyben ennek a történésnek a legfontosabb tanulsága.

Nehéz felmérni, hány évre vethette vissza egy egész ország fejlődését egy néhány napos pogrom- és verekedés-sorozat, az, hogy az örökölt gazdasági és társadalmi viszonyok felszámolása helyett ez az etnikai összecsapás, és az ehhez kapcsolódó konfliktus-hullám vált hosszú évekre Románia legfontosabb ügyévé.

Az egyszerűbb magyarázatok szerint a marosvásárhelyi provokáció az ugyancsak örökölt titkosszolgálatok újjászervezéséhez szolgáltatott ürügyet, indokot, én ennél is fontosabbnak tartom, hogy egy ország szinte teljes politikai osztálya ezek után olyan nacionalista vonalhoz csatlakozott, amelynek már a dilemmáiból, a kérdésfelvetéseiből is nagyrészt hiányzott a modernizációs elem.

A privatizáció aztán sok év elteltével csak elindult Romániában is, de az uniós források sikeres felhasználását ma is gátolja a centralizáció továbbélése. A centralizációnak pedig egyik oka, vagy inkább ritkán kimondott magyarázata egy bizonyos félelem, egy bizonyos fenyegetettség, merthogy Erdély elvesztésének rémképével még ma is elég sűrűn találkozni sajtóban, médiában, politikusi szövegekben. Ez az állítólagos veszély pedig, Marosvásárhely emlékével együtt, hallgatólagosan sokmindent igazol.

Az autonómia elutasításával együtt lehet elutasítani például annak az eurórégiós szerkezetnek az átalakítását, amivel pedig Brüsszel sem elégedett, de sokak számára még mindig az a legfontosabb, hogy ne alkothasson önálló európai egységet a pedig történelmileg egységet alkotó terület, a Székelyföld. Az pedig végképp nem a történelem, hanem a mai uniós programok akadozásának kérdése, hogy a politika most is egészen mással van elfoglalva, nem a fejlesztésekkel, nem a gazdasággal, nem a jövővel.

Kétségtelen, ez a jelenség abszolute nem korlátozódik Romániára. Igen, ebben a furcsa közép-kelet-európai világban, Magyarországon is, most már nem a külső körülményeken múlnak a dolgok, egy-egy ország saját belvilága képes - remélhetőleg csak ideig-óráig - súlyosan akadályozni a saját jövőjét.

Hogy egy legendás önsorsrontó példát meséljek ama 17 évvel ezelőtti napok történetei közül: meg nem erősített hírek szerint néhány görgényvölgyi férfiú lemaradt a buszról, ami a többieket a városba vitte verekedni, de a pálinkát már megitták, és a husángok is már a kezükben voltak, úgyhogy, ha már így esett, hazaballagtak és szétverték a saját házukat.