Európa új urának még ki kell találnia saját magát

Az uniós reformokról, a hatékonyság javításáról és az EU fajsúlyosabbá tételéről folytatott csaknem egy évtizednyi egyezkedés végül a lehető legkiábrándítóbb eredménnyel zárult - így összegezte véleményét az EU-elnök, illetve a külügyi főtisztviselő kiválasztási folyamatának eredményéről az egyik vezető londoni külpolitikai-stratégiai kutatóműhely szakelemzője.

Richard Whitman professzor, a Királyi Külügyi Intézet - londoni székháza után közkeletű nevén a Chatham House - uniós külpolitikai kérdésekkel foglalkozó kutatásvezetője pénteken adott kommentárjában úgy fogalmazott: az elnöki tisztségre kiválasztott belga kormányfő, Herman Van Rompuy neve "saját hazájának határain kívül nem mond sokat senkinek", a "külügyminiszteri" posztra jelölt brit EU-biztosnak, Catherine Ashtonak pedig sem Nagy-Britanniában, sem az EU-ban nincsenek tapasztalatai a külügyek irányításában.

Whitman szerint az uniós vezetők e "meglehetősen unalmas" személyiségek kiválasztásával egyértelműen arra törekedtek, hogy a két tisztség betöltői "ne nehezítsék" a tagállamok állam- és kormányfőinek és külügyminisztereinek életét.

Pekingben, Moszkvában és Washingtonban a politikai döntéshozóknak és az elemzőknek nehéz dolguk lesz, ha e kinevezésekből bármiféle következtetést le akarnának vonni, a jelölések ugyanis nem adnak semmilyen világos jelzést az EU új irányára, karakterére vagy jövőbeni külpolitikai irányvonalára - vélekedett Whitman.

A kompromisszumkereső ismeretlen A 2008 nyarától húzódó belga kormányválság megoldójaként ismert Európában a belga miniszterelnök, annak ellenére, hogy a felkérést először vonakodott elfogadni, végül II. Albert belga király meggyőzte. A kereszténydemokrata politikus ezek után viszont példás gyorsasággal szervezett maga mögé parlamenti támogatást, hivatalát december 30. óta látja el. Kinevezését többek között kompromisszumkészségével magyarázzák. Egy nappal kinevezése előtt Budapesten találkozott Bajnai Gordon miniszterelnökkel, akinek azt mondta, a változás csak jót tehet Európának.

A Chatham House vezető elemzője szerint Van Rompuynek és Lady Ashtonnak sem lesz ideje azzal törődni, hogy a kívülállók mit gondolnak kinevezésükről, ugyanis "teljesen leköti majd őket annak kimunkálása, hogy új szerepükben pontosan mi is lesz a dolguk".

Catherine Ashtonnak két különböző állás egyidejű ellátásával kell megpróbálkoznia: az egyiket Javier Solana, az EU eddigi kül- és biztonságpolitikai főképviselője, a másikat Benita Ferrero-Waldner külügyi EU-biztos tölti be. Sok kommentátor szerint ez "túl sok lesz" egyetlen személynek, és a siker attól függ, hogy lehetséges lesz-e Ashton bárónő feladatai egy részének delegálása másokra - vélekedett Whitman professzor.

A patinás londoni külügyi kutatóintézet szakértője szerint Herman Van Rompuy előtt az a kihívás áll, hogy meghatározza saját szerepét, amelyhez az egyetlen precedenst csak a soros féléves EU-elnöki időszakok tapasztalatai nyújtják.

Whitman hozzátette: Van Rompuynek és Ashtonnak arra is ügyelnie kell, hogy feladat- és felelősségi köreik kijelölése során egymással se kerüljenek konfliktusba az uniós külpolitika területén, ahol mindkettőjükre hárulnak szerepek, tekintettel arra, hogy a Lisszaboni Szerződés "eléggé bizonytalan" ebben a kérdésben.

Mennyit tudsz az Európai Unióról? Mérd fel tudásod és nyerj!

Megvannak az emberek az új uniós posztokra
Férfiuralom az új EU-bizottságban?
Blair miatt egymásnak gyűrkőznek az EU-tagállamok?

MTI, Privátbankár