Evolúciós szivatás: minek nekünk bölcsességfog?!

A kutatók számára régi, zavarba ejtő dilemma a bölcsességfoggal kapcsolatban az, hogy miként lehetséges, hogy egyeseknek meglehetősen méretes foga nő, másoknak pedig jóval kisebb – sőt, szerencsés esetben semmilyen. A probléma megoldásának érdekében egy kísérlet során a Helsinki Egyetem kutatói egérfogakat növesztettek egy Petri csészében.

Azt figyelték meg, hogy két molekuláris folyamat, az aktivációs és a gátló közötti egyensúly függvényében dől el, hogy hány fog alakul ki a fogcsírának nevezett sejttömörülésből, valamint az is, hogy a kialakult fogak mekkorák lesznek.

Ha a két folyamat egyensúlyban van, mindhárom őrlő kialakul, méretük pedig nagyjából azonos lesz. Ha azonban az egyensúly felborul, a zápfogak mérete különböző lesz. Ha az aktivációs folyamat kerül előtérbe, a három egymást követő fog sorra egyre nagyobb lesz, a bölcsességfog növekedése pedig alapos fájdalmat okoz. Extrém esetben akár egy negyedik őrlő is kialakulhat.

Más esetben viszont, ha a gátló folyamat kerül túlsúlyba, a fogak sorra egyre kisebb méretűek lesznek, azaz a három közül a bölcsességfog lesz a legapróbb. Speciális esetben az is előfordulhat, hogy ez utóbbi egyáltalán ki sem alakul.

A korai (ős-) embereknek rendszerint kinőtt az összes zápfoga, melyek nagyjából egyforma méretűek voltak. Ez azt jelenti, hogy akkoriban a két molekuláris mechanizmus egyensúlyban volt. A mai emberek esetében azonban a bölcsességfog rendszerint kisebb, mint őrlőtársai: ez azt jelenti, hogy az evolúciós versenyfutást a gátlófolyamat látszik megnyerni - még ha ez csak nagy általánosságban mondható is el, hiszen a pontos arány személyenként változó.

Hiába lett azonban kisebb az idők során az a bizonyos zápfog, még így is képes galibát okozni, mivel maga az emberi állkapocs is összezsugorodott. A kutatás vezetője szerint ez egyszerűen annak köszönhető, hogy megtanultunk főzni. Táplálékunk megrágása ugyanis már nem igényel akkora erőfeszítést, mint a dárdával elejtett, nyers mamut elfogyasztása.

Az evolúció tehát dolgozik a probléma megoldásán, az viszont komoly biztonsággal kijelenthető, hogy a fogorvosoknak egy jó darabig még nem kell félteniük a praxisukat.