A piac újabb rossz hírekkel szembesült, amikor az államkötvények nemfizetésére köthető biztosítások (CDS-ek) piacán a német kockázati felár a brit fölé emelkedett. Ez pedig egy egyértelmű jele annak, hogy a piac arra számít, hogy végső soron Európa legnagyobb hitelezője nem csak a megoldás része, hanem az egyetlen megoldás. Ennek az ára pedig könnyen lehet egy alacsonyabb német adósbesorolás. Mindeközben a német média – főképpen az EU-ellenes médiumok – hangosan verik a tamtamot, kijátszva a “nincs mentőöv-záradék a maastrichti szerződésben“-kártyát azt hangsúlyozva, hogy még Németországnak sincs elég pénze kitakarítani a kuplerájt.
A piac viszont ki van éhezve a “megoldásokra” - ezek közül a legtöbb csupán rövid távú intézkedést jelent a heves továbbgyűrűzés feltartóztatására. A kétségbeesés legújabb jeleként a három hónapos svájci frank betétek kamata negatívba fordult – azaz igen, fizetni kell azért, hogy három hónapos svájci frank betétben tartsa valaki a pénzét Svájcban.
Steen Jakobsen hangsúlyozza, nem áll szándékában világvége-prognózisokba bocsátkozni, inkább azok közé tartozik, akik hiszik, határozott döntéshozói válaszok várhatóak a pénteki piaczárás előtt. Néhány lehetséges válaszforgatókönyvet is felvázolt (véletlenszerű sorrendben és valószínűségi súlyozások nélkül):
|
Az elemző szerint fontos, hogy ez még nem 2008 megismétlődése. A vállalatok sokkal jobb helyzetben vannak mint akkor, ráadásul sokkal alacsonyabb eladósodottsági szintjük is. Rengeteg vételre érdemes részvény van a piacon, ám a “lendületben vásárlás” általánosan bevett szokásának napja leáldozott.
A piac sokkal inkább annak az egyre nagyobb esélyét árazza, hogy eljön az “euró-márka” (azaz a leggyengébb láncszemeknek bizonyult perifériaországoktól megtisztított eurózóna) ideje, semmint az abba vetett hitet, hogy a politikusok (értsd: Németország) egyszer csak kiállnak és a kellő eszközökkel elkötelezik magát az EU túlélése érdekében.
Privátbankár