Egy befektetési alap 5 százalékos éves hozama ugyanis önmagában semmit nem mond. Ha ugyanis mindezt alacsony kockázat mellett, inflációmentes környezetben érte el úgy, hogy a hasonló alapok mondjuk átlagosan csak 4 százalékot hoztak, akkor ez kifejezetten jó teljesítménynek számít. Más a helyzet persze, ha ugyanez a hozamadat 10 százalékos pénzromlás mellett realizálódik.
Ahhoz, tehát hogy eldöntsük, az elért hozam vajon megfelelő teljesítménynek számít-e, mindig kell egy kiindulópontot, viszonyítási alapot találni. Ilyen lehet az infláció mellett mondjuk a hasonló jellegű termékek által elért átlagos hozam, vagy a pénztár, illetve befektetési alap által meghatározott referenciaindex (benchmark) teljesítménye is..
Egy kezelt vagyontömeg jellemzően indexekből álló benchmarkját alapvetően az határozza meg, hogy milyen területen fektetnek be. Fontos azonban az összevetéskor tudni, hogy míg egy befektetési alap, vagy nyugdíjpénztár működtetése értelemszerűen költségekkel jár, addig egy index ilyen elemeket nem tartalmaz.
Nem árt azt sem szem előtt tartani, hogy a piaci folyamatokon kívül egyéb külső tényezők is befolyással vannak egy vagyontömeg hozadékára. Ilyen lehet például egy adott termékkel kapcsolatos törvényi előírás, mely az alap vagyonkezelési elveit bizonyos szempontok miatt behatárolja, vagy hogy nyugdíjpénztárak esetében a válaszható portfóliós rendszer miatt nem csak a vagyonkezelő, hanem a pénztártagok is befolyásolják a kassza által elérhető éves átlagos hozam mértékét.
Nyugdíjas hozamok: ami az átlag mögött van
Diszkontos logika: folyton máson jár az agyunk
Attól még nem jó, hogy mindenki utálja
Augusztusi tőzsdevég: még sokan emlékeznek