Azok a piaci szereplők, akik rövid vagy középtávú spekulációval foglalkoznak, jól teszik, ha minden befektetésük során stop-loss-t használnak. Nagyon fontos, hogy stop-loss stratégiánkat előre meghatározzuk, sőt, ha lehet, a kereskedési könyvbe is behelyezzük, mert gyakran a spekulánsnak nincsen elég lelki ereje, hogy az előre meghatározott stop-loss-t végrehajtsa. A legfontosabb gyakorlati kérdés a stop-loss nagysága. Rövid távú stratégiáknál logikus lehet, hogy vétel esetén az előző egy-két időszaki minimum, eladásnál pedig a maximum fölé rakjuk a stop-loss szintjét. A stop-loss nagyságát a kereskedési stratégiától kell függővé tenni.
Kitörés és stop-loss
Abban az esetben, ha kitörésre játszunk, és a kitörési ponton veszünk, akkor a piac volatilitásától függően érdemes a stop-loss-t 1-2%-kal lejjebb tenni (vétel esetén). A stop-loss akkora kell legyen, hogy túl nagy veszteséget ne okozzon, de a zaj-jellegű, mindennapos, természetes kilengések miatt ne veszítsük el egyébként jó pozíciónkat.
Átlagolás és stop-loss
Az átlagolást is lehet a stop-loss-szal együtt alkalmazni. Az egyik - a hedge-fundok által is előszeretettel alkalmazott módszer - szerint egy egységet veszünk adott áron, tegyük fel, 10-en, 9-en már két egységet, 8-on hármat, ha pedig 7 alá esik az ár, akkor a teljes mennyiséget stoppoljuk. A másik módszer szerint a spekulánsnak van egy úgynevezett "core"- vagy mag-pozíciója, amelyhez mindenképpen ragaszkodik, s ha esik az ár, újabb vásárlást eszközöl, azonban igen szűk, 1-2%-os stop-loss-szal védekezik a lehetséges veszteség ellen (természetesen a stop nagysága erősen függ a piactól).
Ne hagyjuk a nyereséget veszteségbe fordulni!
Általános érvényű tanács, hogy ha egy pozíción képződik akkora nyereség, mint a stop-loss érték, akkor a stop-ot húzzuk fel nullába. Ha például 26000 ponton határidőre BUX-ot veszünk, és a stop-loss-t 25800 pontra tesszük, akkor ha 26200 pontra emelkedik az ár (tehát a nyitott pozíciónkon van már 200 pont nyereség), érdemes a stop-loss-t 26000-ra módosítani. Így már legrosszabb esetben is veszteség nélkül tudunk kiszállni. Aki így kereskedik, annak valószínűleg jó néhány kis vesztesége és nullás pozíciója lesz, ám ezekért bőven kárpótolhatja egy-két nagy nyereség.
Technikai minták és stop-loss
A különféle technikai minták esetében más és más helyre szokás tenni a stop-loss-t, méghozzá úgy, hogy a stop csak akkor következzen be, ha a vélt technikai formáció (duplaalj, zászló, háromszög) meghiúsul. Lényeges, hogy a stop-okat fontos ellenállások fölé vagy támaszok alá helyezzük. Amennyiben komoly támasz van például a 7000 pontos árszinten, érdemes a stop-loss-t minden stratégia esetén 6700-6900 pont közé helyezni.
Csúszó stop (trailing stop)
A pozíció nyitásakor meghatározott stop-loss-t később érdemes folyamatosan felülvizsgálni, hiszen ha már képződött egy komolyabb nyereségünk, nem szerencsés mindet egyszerre "elúsztatni". Ezért bizonyos időnként a stop-ot az aktuális árhoz közelebb kell hozni, "fel kell húzni". Ha például 7500-on vettünk instrumentumot, és az ár már 8500, akkor logikus lehet a stop-loss-t 8000-ra felhúzni. Ha pedig az adot instrumentum elmegy 9500-ig, akkor mondjuk 8700-ra. A csúszó stop meghatározásával kapcsolatban két alapvető elv létezik. Az egyik szerint a stop-ot vétel esetén célszerű a legutolsó korrekciós szint alá helyezni. Az előző példát folytatva, tegyük fel, hogy a választott befektetési instrumentum záróértékei a következők voltak: 7500, 7800, 8300, 8100, 8000, 8100, 8300, 8500. Az utolsó korrekció alja 8000 volt, tehát a stopot valamivel ez alá, például 7920-ra ajánlatos tenni. Így csak abban az esetben szállunk ki, ha az előző korrekciós szint alá megy a piac, vagyis ha a trend megtörni látszik.
A másik elv szerint a stop meghatározása mechanikusabb módszerekkel történik. Ilyen módszer lehet, hogy a stop-loss nagysága mindvégig megegyezik az eredetileg meghatározott értékkel. Ha tehát például a stopot kezdetben kétszáz pontban határoztuk meg, ezen akkor sem változtatunk, ha a piac határozottan felfelé tör (eladás esetén logikusan lefelé). A módszer hátránya, hogy így eléggé könnyen "kistoppolhatjuk" magunkat, miközben a trend még folytatódik. Ennél jobb eljárás, ha minden x pontnyi emelkedés után a stopp-loss szintjét n-nel növeljük, ahol n kisebb mint x. Legyen x mondjuk 100 pont, n pedig 50 pont. A fenti példa esetén mondjuk 7500-on veszünk 200 pontos stoppal, azaz a stop-loss szint 7300. Ha a piac elmegy 8300-ra, akkor a pozíciónyitástól számítva 800 pontot emelkedtünk (8300-7500). Ezért a stoppot felhúzzuk 400 ponttal 7700-ra. Mihelyst a piac túlszárnyalja a 8300-at is, tovább húzzuk a stoppot, mégpedig minden 100 pont piaci emelkedés után 50 ponttal.
Minden befektető szeretne a többieknél és legfőképpen a piacnál okosabb lenni, ezért a spekulánsok gyakran feltételezik a létező trend megfordulását. Cikksorozatunk 6. részében bemutattuk, mi a teendő, ha úgy döntünk, szembe megyünk a trenddel a nagyobb hozam érdekében. Olvassa el a cikket!
A következő részben a spekuláció átlagosnál jóval bonyolultabb, de sok esetben hasznos formájával foglalkozunk. Opciós stratégiák - hamarosan a Privátbankáron!
Korábbi részek:
1. Benézünk az alapkezelők fejébe - benchmarking
2. Kezdő befektetők kedvence: a veszélyes átlagolás
3. Kaszáljon akkor is, amikor nem történik semmi! - sávkereskedés
4. Te hol voltál, amikor kitört a piac? - kitörés-kereskedés
5. Álmaink befektetése: amikor az ügyesekhez dől a lé - trendben történő pozíciónövelés
6. Nehéz és kockázatos művészet: legokosabbnak lenni - trendellenes kereskedés