Ha valami nem megy a hegynek, akkor megy Mohamednek

Vajon milyen feltételeket kell teljesítenie az Európai Uniónak ahhoz, hogy éretté váljon Törökország befogadására - Márványi Péter jegyzete

Ha valami nem megy a hegynek, akkor megy Mohamednek. Kissé átfogalmazva így lehet összefoglalni azt a kétségkívül izgalmas török álláspontot, amit az ankarai kormány gazdasági minisztere fejtett ki Budapesten, és ami világosan példázza, hogy a dolgok mennyire másképp mutatkoznak, ha máshonnan nézzük őket.

Eddig ugyanis a török uniós csatlakozás elsősorban Törökország kérdésének tűnt, gyanútlan szemlélő azt hihette volna, hogy az uniós belépés a belépni szándékozó felkészültségén múlik, a feltételek teljesítésén, vagyis: az Uniónak vannak feltételei, és a belépni szándékozó teljesíti a feltételeket. A mi esetünkben, eltekintve egy-két derogációtól, azért alapvetően ez volt a helyzet. Ehhez képest a török politikus azt fejtegette, hogy az Európai Uniónak kell felkészülnie Törökországra, úgy fogalmazott, az a kérdés, hogy az EU mikor lesz képes befogadni Ankarát tagjai közé.

Nos kétségkívül Európa tele van gondokkal, az uniós együttműködés nem épp tökéletes, nem teljesen világos az sem, mikor lesz alkotmánya. De a török politikus szavaiból egyébként az sem derül ki teljesen világosan, milyen feltételeket kell teljesítenie az Európai Uniónak ahhoz, hogy éretté váljon Törökország befogadására.

Ugyanakkor azért kicsit zavarja a képet, hogy az ankarai vezetés a miniszter szavaiból ítélve továbbra is csakcsupán kétes értékű kifogásként kezeli azt az apróságot, hogy Törökország valamikor elfoglalta egy szuverén köztársaság területének egy részét, és azt a részt most is megszállva tartja. A képet csak bonyolítja, hogy a meg nem szállt ciprusi rész közben maga is uniós taggá vált. A török vezetés erősen kifogásolja, hogy az Unió mindeddig nem jelölt ki pontos menetrendet a csatlakozására, igaz, Törökországnak sincs még menetrendje a ciprusi helyzet rendezésére.

Amit azonban Ankara most elhatározott, az mindenképp becsülendő: maga állít fel magának reform-menetrendet, uniós kényszerektől függetlenül hajtja végre öt év alatt a szükséges változásokat. Ezzel a törökök a maguk módján erősen igazolják azt az evidensnek tűnő, mégis sokszor elfelejtett uniós tételt, hogy az európai integráció legfőbb célja mégiscsak a belépő országok modernizálása az EU általános normái szerint, vagyis az Unió mint cél a belépni vágyók belső késztetéseit és reform-akaratát kell, hogy erősítse a felkészülés folyamatában.

Ugyanakkor persze az, hogy maguk a törökök is a reformfolyamatok majdani végrehajtásáról beszélnek, azért mégiscsak azt igazolja, sugallja, érzékelteti, hogy netán mégiscsak Törökországnak kell felkészülnie a nagy találkozásra. Jó, jó, Európának is, de Törökországnak is. Ha valami igazán sikerülne Mohamednek, az siker lenne a hegynek is.