Háromszázezren gettósodnak Magyarországon

A programiroda idén januárban a helyismerettel rendelkező kistérségi koordinátorokat kérte fel az adatgyűjtésre, ami nem volt teljes, mert több település elzárkózott az adatközléstől. Volt olyan is, ahol testületi határozatot hoztak arról, hogy náluk nincs se szegény- se cigánytelep, annak ellenére, hogy a falu szélén vagy attól ugrásnyira düledeznek a viskók.

A felmérésre az európai uniós források elérését szolgáló programok kidolgozásához volt szükség. Az adatfelvétel nehézségei ellenére a koordinátorok 1633 szegregátumot számláltak össze az a ország 823 településén és a főváros tíz kerületében.   

A korábbi ajánlásoknak megfelelően a felmérés során a városokban azt tekintették szegregátumnak, ahol a háztömbök 15-59 év közötti lakóinak több mint fele legfeljebb nyolc általánost végzett, nincs rendszeres jövedelme, a lakások nagyobb része nem magántulajdonú és a segélyezettek aránya meghaladja az ötven százalékot. A nagyobb városokban ez akár egyetlen háztömb is lehet, de ismertek több ezer fős szegénynegyedek is. A szegregátumok hivatalosan nem minősülnek gettónak és cigánytelepnek sem.

Domokos Veronika a cikkben megjegyzi, hogy az adatok többsége még utóelemzésre vár, de az már most is látszik, hogy a szegregátumok és a hátrányos helyzetű gyerekek területi sűrűsödése jelentős átfedést mutat.

A programiroda projektmenedzsere arról tájékoztatta a Népszabadságot, hogy az összegyűjtött adatokat tartalmazó tanulmányt megküldték a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium illetékes államtitkárának.

MTI